Mátrai kiruccanás

2009. szeptember 19. 23:59 - Samorost

Szombat délutánra Csigáékat vártuk vendégségbe, ezért egy rövid kört terveztünk a Mátrába. Természetesen mindent meg is tettem annak érdekében, hogy a délután 5 órás visszaérésnek esélye se legyen. Először is 55km-t és kb 2500m szintet terveztem be, másodszor pedig reggel 9-re tettem az indulást, hogy már eleve szűk időkerettel induljunk.

Én hoztam Lacit és Andrist, Viktor az Astrával Hardhatot, Mikit és Zolit. Gabi a Kadettal hozta a fél családot is kirándulni. Sikerült is vagy fél 11-re felvergődni a mátraházai alsó parkolóba. A jó alaphangulatot megadta, hogy helyenként azért jókat kanyarogtunk a szerpentinen felfelé (vagy legalábbis én). Háromnegyed 11-kor indultunk el nyolcan a Z4-en Galyatető felé. Nem csak nekem, de mindenkinek szokatlan volt, hogy rögtön DH-val kezdjük az utat, semmi mászás, szenvedés. Az első patakátkelés előtt a meredek hegyoldalban sikerült úgy fordulnom (lábon), hogy a briga fara kicsit túllendülve ért földet és ennek egyenes következményeként a 44-es lánctányér alaposan felszántotta a vádlimat. Jó ómen, ha már a túra legelején megkezdődik saját magunk és a bringák amortizálása. A következő patak után teszteltük a feljutási képességeinket. Először Andris, majd én, Végül Laci is megborította a bringát. Ezután már csak a jó hosszú mászás volt hátra Galyatetőre.

Galyatetőn Miki produkálta magát. Hatalmas tompa puffanással adta tudtunkra, hogy közeledik. Egy fűvel körbenőtt kiálló vascsőben akat meg, amikor a lépcsőt kerülte. Nem vágott éppenséggel boldog arcot utána. Kis ejtőzés, evés-ivás után felmentünk a kilátóba körbenézni, majd nekivágtunk a K jelzésnek Mátraszentlászló felé. Végig lefelé kellemes száguldozás a keskeny, köves ösvényen. A falu határába érve rövid pihenő, társaság bevárása. Miki a kulacsát hagyta el útközben (Hardhat utána hozta), Viktor a nyeregtáskáját (ez nem lett meg). Mitöbb, Viktor Trekjének a hajtókarján annyira lelazult az összes csavar, hogy gyakorlatilag az összes tányér lötyögött rajta. Nagy mázlija volt, hogy egy csavart sem hagyott el, így elég volt csak meghúzni őket. Viszont a középső tányéron pár fogat el is darált, úgyhogy igazából a továbbiakban már nem volt 100-as a hajtómű. A következő megálló Mátraszentistván volt, majd a helyi kék közkútból történő vízvételezés, illetve vízkészlet csere után (a galyatetői kútból vett víz ihatatlan, poshadt ízű volt) zúztunk is tovább a kéken egészen az Ágasvári turistaházig. A végén fülig érő szájjal állapítottuk meg, hogy ilyen jó menetben régen volt részünk. Bánta a fene, hogy nem toltuk fel a K3-on a bringákat Ágasvárra.

A turistaháznál ejtőztünk vagy egy fél órát. Zolival benyomtunk egy-egy pár sült kolbászt (én simán mustárral kenyérrel, ő káposztával), amit aztán kólával öblítettünk le. Innen Fallóskút volt a következő állomás, az elején még lefelé élvezkedtünk, aztán meg jöhetett a hosszú, combos mászás a célig. Fallóskúton amíg a többiek az útszéli fűben sziesztáztak, én kicseréltem az első fékbetéteket. Nem véletlenül volt furcsa hangja már a féknek, szinte vasig le voltak kopva a betétek. Sőt, az egyik oldali már lyukas is volt. A szerviz végeztével a Z3-on átbucskáztunk Bagolyirtásra, majd onnan a Z-n Mátraszentimrére.

Mátraszentimre után egy ordas nagy DH következett a Z4-en. Miki már az egyik első kanyarnál besokallt és annak rendje és módja szerint megfeküdt. Én meg kergettem Gabit végig lefelé a fej nagyságú köveket kerülgetve. A köves zúzda végén megvártunk mindenkit, aztán a folytatásban valahogy kikeveredtünk a Z4-gyel párhuzamos dózerútra. Amikor rájöttünk, hogy nem a fő csapáson vagyunk, toronyiránt visszatértünk a jelzett útvonalra, keresztül az erdőn. A csapat hátulja elég lassan futott be, Viktor nyereg nélkül érkezett meg. Menet közben letört a nyerget tartó csavarja, a nyereg meg lepottyant a nyeregcsőről. Sokféle szir-szart cipelünk magunkkal állandóan, de épp ilyen csavart nem. Valahogy viszont kellett áthidaló megoldást találni. Végül kábelkötegelőkkel szorítottuk a nyerget a nyeregcsőhöz, de Viktor 110 kilóját kb 200 méterig bírta. Nem volt mit tenni, az első dózerút keresztezésénél - némi térképészeti orientálódás után - elindultunk Mátraháza felé. A Parádsasvár-Kékestető etapot már úgyis buktuk, mivel közben az idővel is alaposan megcsúsztunk.

Viktort hamar felváltottam a nyereg(és nyeregcső)-mentesített bringán, ő meg jött tovább az én tankommal. Aztán tőlem Laci vette át a Treket és én tőle az ő gépét. Számomra a következő pár km elég keserves volt, sehogy sem találtam a jó üléshelyzetet Laci bringáján. Amint beértem őket (megvártak), vissza is adtam neki. Cserébe megkaptam Hardhat xs méretű bicaját. A "majom-a-köszörűkövön-pózban" még fárasztóbb volt tekerni, mint Viktor bringáján állva. Az aszfaltútnál aztán bevártuk Mikit és Viktort is. Miki jött az én bringámmal, Viktor az övével. Azért cseréltek, mert Viktornak elege lett a dögnehéz tank tekeréséből. Miki bringájának kőkemény nyerge meg a hátsóját törte. Alaposan megfikáztuk egymás gépeit, majd végül mindenki visszakerült a saját bringájára.

Innentől egy jó hosszú szakasz következett az aszfalton. Valahol itt esett útközben a nap poénja, amikor is Miki kiszúrt egy nyulat az útszéli domboldalban a fák alatt, kővé meredten csücsülve. Sorba jöttek a többiek, nagy pisszegés, hogy nehogy elijesszük. Már épp rázoomoltam a fényképezőgéppel, amikor befutott Andris, aki a nyulat meglátva hangosan elámuldozott, hogy "De aranyos cica!". Persze nyulunk ezt meghallva sértődötten beviharzott az erdőbe, én meg a géppel a kezemben hoppon maradtam. (Ez így leírva elég bénán hangzik, de akkor nagyon jót röhögtünk rajta...)

Zoli természetesen előállt egy színezési javaslattal, amit némi megfontolás után elfogadtunk, így a K+ jelzés felé vettük az irányt. Viktort otthagytuk a galyatetői aszfaltúton, hívtunk neki mentesítő járatot (Gabi oldalbordája eljött érte kocsival). A K+-t elérve Zoli újabb színes cerkát varázsolt elő a zsebéből, nevezetesen, hogy a K+ helyett zúzzunk le Parádsasvárra a P+-on (ami eredetileg tervben is volt), de ezt az idő szűkössége miatt elvetettük.

Innentől kissé szétszakadozott a mezőny, mi Lacival és Andrissal K+, aszfalt, majd K útvonalon, Mikivel szinte egyszerre értünk Mátraházára, csak ő nem jött be a kékre, hanem az aszfalton jött fel. Zoli menet közben - úgy "ferisen" - gondolt egyet és Eger felé vette az irányt. Gabi és Hardhat kicsit később futottak be, mi már rég hamburgereztünk a parkoló melletti büfében. Ők végigjöttek a K+-on, megmásztak még 1-2 dombot.

Hazafelé toltam rendesen az Aurisnak, persze lefelé a szerpentinen (csakúgy mint felfelé) mindig a legjobb helyeken értünk utol valami lassú járművet. Az autópályán már nem volt ilyen gond, mégis pont elkerültem Csigáékat. Nem tudtam még eldönteni, hogy ez akkor most pech, vagy szerencse. :)

Képek: Google Photos - Mátrai kiruccanás

Videó a Vimeo-n: