Az egész onnan indult, hogy Zoli nagyon próbál rábeszélni a Mátra maratonon való indulásra. Mivel nem szeretnék tök utolsónak átvánszorogni a célvonalon, úgy döntöttem, hogy ha már Szilvásváradon vagyok a héten, végigmegyek a májusi Szilvásvárad maraton pályáján. Ha viszonylag normális idő alatt letekerem, akkor állok a Mátra maraton elébe. Ha viszont szar időt megyek, nincs értelme a Mátrán sem erőlködni.
Be is töltöttem az útvonalat a Garminba, legurultam a Szalajka-völgybe és elindítottam a navigációt. Fel voltam rá készülve, hogy nem lesz túl izgalmas a terep, végső soron egy maratonverseny több száz indulóját nem lehet arasznyi széles ösvényekre terelni. Szépen követtem a GPS által mutatott útvonalat, fel az aszfalton a Milleniumi kilátó parkolójához. Magamnak a 12-13 km/órás átlagot tűztem ki célul, ezt sikerült is tartani az első szakaszon. Aztán az S jelzésre rátérve rögtön drasztikusan visszaesett a tempó, 6-10 km/ó között küszködtem felfelé. Az aszfaltra felérve csekkoltam az időmet, 50 percbe telt az első 10 km-t és 400 méter szintet leküzdeni. Ezután kissé alább hagyott a lelkesedésem, de azért elküzdöttem magam Bánkútig. Nem igazán memorizáltam korábban az útvonalat, így először nem volt gyanús, hogy az aszfalton navigál végig a 705-ös. Élveztem a jó 20 perces száguldozást lefelé Mályinkára, igaz a végére már zsibbadt minden porcikám. Viszont itt már biztos voltam benne, hogy a gps hülyét csinált belőlem. Aztán Dédestapolcsánynál megnéztem, hogy mégis hova navigál ez engem. És igazam lett, simán a főúton akart visszavezetni a szilvásváradi célba (vagy rajba?). Deine gute zukker Mutter! Megfordult a fejemben, hogy itt helyben földhöz vágom a high tech csodát, és addig taposom, amíg egy ép alkatrésze nem marad. Végül megkíméltem.
Nyilvánvaló volt, hogy a maraton távját ma már nem tekerem végig, elkezdtem alternatív útvonalat keresni visszafelé. Az aszfalthoz nem sok kedvem volt. Az első próbálkozás zsákutca volt, másodjára viszont az S jelzést találtam meg. Itt már jártunk sógorékkal 5-6 évvel ezelőtt, tudtam, hogy a Dédesi várhoz visz fel. A várlátogatást ugyan valamelyik következő napra terveztem, de ha már így átíródott a mai nap, ház nézzük meg most. Sietni már ugyan nem kellett, de 255 méterről 570-re felmászni 4 km-en azért nem esett jól. Főleg, hogy a várhoz a KL jelzés nagyrészt tolós.
Fent elidőztem vagy fél órát, fényképeztem a vár alatti kilátóhelyen, aztán felsétáltam a várromhoz körbenézni. Az S-KL elágazáshoz visszaérve egyértelmű volt, hogy a KL-en megyek tovább felfelé. Szépen emelkedik ez is, de az Ördögoldalhoz képest (merthogy a K becsatlakozásánál azon mentem tovább Bánkút felé) amatőr műsorszám. Az átlag 20% körüli emelkedés még elviselhető lett volna, de emellé a talaj köves és törmelékes volt. Nagyjából minden második tekeréssel sikerült előre haladni, mert állandóan elpörgött a kerék valamin. Az utolsó meredek résznél elegem lett, feltoltam. Természetesen ez volt az utolsó 50 méter, ha ezt tudom, akár ki is tekerhettem volna.
A következő dilemma a Z+ jelzésen jött, mivel már nem sok kedvem volt hegyet mászni. A hármas elágazásnál csábító volt a Z+ lefelé, de az a térkép szerint (itt vettem elő először és utoljára) Nagyvisnyóra vitt le, a középső erdészeti szintben ment ugyan, de nem volt szipmatikus, így mégiscsak maradt a Z+ folytatása felfelé. Az is eszembe jutott, hogy mintha itt menne a maraton útvonala is, úgyhogy bekapcsoltam újból a navigációt, de most biztos, ami biztos, a tracket is rárajzoltattam a térképre. Sok értelme nem volt egyik műveletnek sem, mert már eléggé lefelé húzott a nap a horizonton, így egyértelmű volt, hogy nem követem le a verseny útvonalát. Mindenesetre továbbhaladtam a Z+-on, felmentem egészen a Petőfi-kilátóig. Fellépcsőztem az első teraszra (innen nem sok kilátás van a magas fák miatt), de a fölötte lévőre már nem létráztam fel az SPD-ben.
Bánkútra egy jelöletlen úton keveredtem be. Itt benéztem az S leágazását, ennek örömére az Soo-n, az aszfalton gurultam le Nagymezőre. Innen már adta magát a pálya, végig az aszfalton, levágás az S-en (amin korábban felfelé jöttem), majd újra aszfalt, végül le az S+-on a házig. Nagy szerencsémre ezúttal hallgattam a hatodik érzékemre és az S+-on lefelé mindig korábban fékeztem és lassabban is jöttem a szokásosnál. Több helyen is vízelvezető gödröket ástak többnyire a jobb oldali nyomsávból indulva, ami egyszer-kétszer alaposan meglepett. A perecet viszont sikerült elkerülni.
A 60 km-t és 1500 m szintet 5 óra alatt tekertem le, közben megittam 4 kulacs vizet és megettem 1 db banános Corny-t. Ha leszámítjuk a Dédesi várnézés félórás kitérőjét, akkor sem valami észbontóan jó idő. Talán a Szilvásvárad maraton 6 órás szintidejébe azért befértem volna. De a franc se akar utolsó lenni.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 60,35 km
Szint: 1507 m
Idő: 5:07
2009. összes: 1652,10 km, 29746 m
