Budai 40-es

2009. augusztus 15. 23:59 - Samorost

Valami rövidet szerettem volna szombatra, mert megígértem otthon, hogy legkésőbb délután négyre hazaérek. Két útvonal-verziót is rajzoltam a térképre, egyiket a budaörsi dombok felé, másikat a Budai-hegység legmagasabb pontjához.

Szombat reggel aztán alighogy elindultunk Ferivel és Lacival (persze jó húsz perc késéssel a tervezetthez képest) rögtön kiderült, hogy nekem bizony defektem van. Persze múlt hét óta rá se néztem a gépre, még akkor sem, amikor Hardhat MSN-en újságolta, hogy ő legutóbb három tüskét szedett ki a gumijából. Hát, a Shell kúton kiderült, hogy én sem értem be kevesebbel, de ezek közül valószínűleg csak egy volt "halálos", a maga bő másfél-két centijével.

A csere gyorsan megvolt, a régi gumi ment a kukába, nekünk meg bő húsz percünk maradt odaérni a Margit-hídhoz a 9-es találkára. Meglepő módon csak öt percet késtünk. Andris és Zsolti már vártak és rövid telefonálás után előkerült Feri kollégája is. Kicsit ajnároztam Zsozsó Cannondale-jét, nincs mit tenni, régi nagy kedvencem a V. Még egy rövid telefonnal kiderítettük, hogy Zoli és Hardhat a Széna térnél várnak minket. Sőt, Zoli másodmagával érkezett, így ha jól számolom kilenc szavazó dönthetett a végleges útvonalról. A választás a Nagy-Kopaszra esett, Budaörs leszavazva.

Egészen a Budakeszi úti elégazásig maradtunk egyben, aztán a fél társaságnak nyoma veszett, a Libegő alsó állomásánál hiába vártuk őket. Zoli másfelé vitte őket, de kicsivel feljebb a Z jelzésnél a Libegő alatt újraegyesültünk. A Z-n, majd Z+-on átgurultunk a Szépjuhásznéhoz, ahol azonnal megrohamoztuk az egyetlen kutat. Még csak délelőtt tíz körül járt az idő, de már most baromi meleg volt. A következő állomás a Kis-Hárs-hegy volt a Zc és S3 jelzéseken, majd az S-en legurultunk Hűvösvölgybe lángosozni. A lángos OK-volt (elfeleztük Andrissal), de a kiszolgálás kritikán aluli. Majdhogynem én kérek elézést, hogy rendelni merészelek.

Ezután röviden a K jelzést követtük, majd az Sc-n átszeltük a Fazekas-hegyet. A hírhedten meredek Villám utcán fura mód nem eresztette meg senki sem lefelé, pedig a 70-be lele lehetett volna húzni simán. Zoli javaslatára a Határ utcát választottuk folytatásként, amit legfeljebb ő és Andris élvezett maradéktalanul. Kellő választékossággal kifejezve magamat, kurva meredek. Már csak dacból is végig kitekertem. Igaz a végére levegőm se nagyon maradt és a combomat is éreztem. De legalább hamar letudtunk egy jó darab szintet. Némi improvizálással rátaláltunk a Nagykovácsi felé menő P jelzésre. Zoli és Andris (meg Feri bringáspostás haverja) maradtak is a P-n, mi, a resztli az erdőszéli földúton mentünk tovább egészen a Z3-ig, ami közvetlenül a Nagy-Kopaszra vitt fel. A kilátónál ráébredtünk, hogy gyorsabbak voltunk Zoliéknál, igaz ők valamivel több szintet jöttek hosszabb útvonalon.

A kilátónál elidőztünk egy sort, négyen felmentünk körülnézni (nem is értem, ha már idáig eljön valaki, miért hagyja ki a körpanorámát). Miután már senki sem volt sem éhes, sem szomjas, Zoli után libasorban elindultunk lefelé a Z3-on. Én még csináltam egy utolsó képet, aztán mentem a többiek után. Hamar utolértem a sor végét és szépen kezdem is előzgetni. Elmentem Bálint, majd Zsozsó mellett és épp Ferit értem utol, amikoris ő nyomott egy szép satuféket. Mivel épp két tizedmésodperccel ezelőtt zuhantam be Zsolti elé, sok esélyt nem adtam senkinek. Én is satufékeztem. Utánam meg az egész sor. Szerencsére perec nélkül jött ki mindenki a manőverből, de közben volt némi izgalom és adrenalinfröccs.

A Tarnai-pihenő nevezetű helynél megálltunk körbenézni, fényképezni. Tényleg klassz a kilátás a kis platniról.

A főútig lefelé még ijesztgettük a felfelé igyekvő kirándulókat, aztán az aszfalton átrongyoltunk Budakeszire. Az út majdnem végig lejt, jöttünk 50 fölött is, szépen feltornáztuk az átlagsebességünket. Aztán meg elvesztettük a nyereséget a Mol kútnál, amíg Feri gumit igazított.

A P+ jelzésre teljesen véletlenül hibáztunk rá Budakeszin. Az utolsó kútból még vettünk vizet, aztán elindultunk a fel a Normafához. Zoli és Andris a P-re áttérve felmentek a János-hegyhez, mi az S melletti ösvényen gyakorlatilag toronyiránt tekertünk fel a Csacsi-rétre, majd onnan az S+ és Z+ vonalán fel a Normafához. Mire felértünk, Zoli és Andris is ott volt már a Rétes Büfénél.

Réteseztünk, beszélgettünk, szakértettünk, aztán szétszéledtünk. Hardhat és Zsozsó épp ellentétes irányba indult haza, mint mi, Feri és a haverja az aszfaltot választotta, mi meg öten lezúztunk a szánkópályán a Harang-völgybe. Hazafelé menet még benéztünk a ProBike-ba (Zoli lógó hajtókarcsapágya ürügyén), utána pedig a Margit-sziteget hosszában átszelve hazagurultunk. Délután négy előtt otthon voltam.

A gatyarohasztó meleg ellenére jó kis kirándulást kerekítettünk megint, a margit-hídi találkozótól számolva kerek 40 km-t és 1000 m szintet tekertünk.

Képek: Google Photos - Budai 40/1000

Videobeszámoló: