A tegnapi túra alaposan betett a már amúgy is recsegő-ropogó hajtókarnak, az állandó nyekergés nemcsak engem, hanem a többieket is idegesítette az út során.

Laci felajánlotta, hogy segít a hiba lokalizálásában és elhárításában. Én meg erősen reménykedtem benne, hogy nem lesz kuka sem a középcsapágy, sem a hajtókar. Vázproblémába meg belegondolni sem mertem, hiába garanciális még elvileg.

Délután átjött Laci, hozta a szerszámparkot és cirka két perc alatt lekaptuk a hajtókart és kiszedtük a középcsapágyat. A hajtókar és a tengely között szinte semmi kosz nem volt, a középcsapágy nem lógott, nem szorult, egyszóval hibátlan volt. A csapágyházon viszont vastagon állt a rozsdás dzsuva. Nem tudni honnan került a vázon belülre ennyi kosz, valószínűleg a nyeregcsövön keresztül, illetve a sok ki- és betétel során.

Szépen kitakarítottuk, a szükséges helyeken finoman bezsíroztuk. Pontosabban Laci, mert én többnyire csak aszisztáltam. És minő meglepetés, az összerakás után a cucc olyan kussban volt, hogy a hangyafingot meg lehetett hallani, hiába tapostam, rugóztam a pedálon.

Remélhetőleg így mégiscsak elegendő lesz jövő tavasszal lecserélni az akkor már negyedik évébe lépő hajtásláncot.

Köszi, Laci!