Vasárnap talán az utolsó igazi őszi bringázást hoztuk össze a 2008-as évben. A kissé felhős és hűvös idő ellenére hatan neveztünk a rövidnek tervezett túrára.
Az Amfiteátrumtól indulva a K+-on indultunk el, de nem mentünk fel a Remete hegyre, hanem a Remetehegyi út - Mármarosi út aszfaltján kerültünk a HHH oldalába és a ZΩ jelzésen, két szomszédos ház kertje közötti kis ösvényen indulva szenvedtük fel magunkat a Z jelzésre. Emlegettük is sűrűn Zolit, mivel önjelölt túravezetőként ő találta ki az útvonalat. A Virágos-nyeregtől a Z-n mentünk, ami egész jó kis út. Nem is értem, miért nem próbáltuk még soha. Zoli még egy alkalmi bringás barátnőre is szert tett, amig a nyeregnél bevárt minket. A Z és KS találkozásánál letértünk a jelzett turistaútról és a gerincen végigvezető ösvényen tekerünk végig. Erre még szintén nem jártunk (Zolit kivéve), de ez a szakasz mindenkinek tetszett, mivel elég lendületes és a panoráma is klassz a tetőről. Ezután egy rövid DH-zással aztán ismét a Z-n találtuk magunkat és meg sem álltunk Solymárig. A Zsíros-hegyre már nem jött fel velünk az egyszemélyes női különítmény, még az aszfalton érzékeny búcsút vettünk tőle.
Annak ellenére, hogy a Zsíros-hegyig combos mászás várt ránk, minden nagyobb szenvedés nélkül - igaz nagypapa üzemmódban - jutottunk fel. Itt aztán azonnal beestünk a helyi kricsmibe némi meleg tea, sör és forralt bor reményében. Ki mit preferált. Mellé mindenki leküldött egy-két szelet zsíros kenyeret is. A forralt borra majdnem egy órát várunk, közben a létező összes törzsvendég végigvonult, rendelt, ellátott minket okossággal.
Már nagyon mehetnékünk volt, de mégsem esett valami jól kimenni a zimába és lóra pattanni. Visszafelé a K - K+ útvonalon gurultunk le Pesthidegkútra. Le a Zsíroshegyi úton a Nagyrét útig, majd még egy utolsó ujjgyakorlatként fel a rohadt meredek Villám utcán. Az utca tetején jobb ra induló S "valami" ösvényen alternatív befejezéssel a hűvüsvölgyi úttörő vasút végállomáson kötöttünk ki. A lángosostól az erdőben még gurultunk egyet az S-en (ami a gúgli mapson Szipka utcaként szerepel - vajon mire utal ez a név?), majd a Páfrányút - Pasaréti úton legurultunk a Vasas pályáig. Itt Zolira megint rájött a kolbászolhatnék (nem fáradt el egy kicsit sem idáig), ezért a társaságot még felrángatta a Radna utcán, de így is a Moszkván kötöttünk ki végül.
A Shell kúton még volt egy gumiforgatási próbálkozásunk (ismét Zoli volt művelet kiötlője), ami elég viccesre sikeredett és elcsesztünk vele vagy jó húsz percet. Miután leszedtük a külsőt, rájöttünk, hogy az jól volt felrakva. Visszatenni meg már nem volt olyan egyszerű, négyen egyszerre küzdöttünk vele. Meglehetősen muris látvány lehetett, de kínunkban már mi is röhögtünk a saját hülyeségünkön. A fölösleges vacakolás miatt aztán éppen csak sikerült sötétedés előtt hazakecmeregnünk.
Év végi levezetésnek tökéletes túra volt, Zolival ellentétben én el is fáradtam egy kicsit, de emellett nagyon tetszett.

Táv: 64 km
Szint: ~900 m
Idő: ~6:30 óra