A 23-i hosszú hétvégét Szilvásváradon töltöttük. Természetesen vittem bringát is, de sajnos a végén csak szombaton tudtam egy rövid kört menni. A többiek gyalogos sétára indultak Olaszkaputól, odáig autóval mentek fel. Úgy volt, hogy ott találkozunk, de aztán ez nekem köszönhetően nem jött össze.
Az S+-on indultam el fölfelé, de arra gondoltam, hogy hátha a laposabban induló széles erdészeti úton is fel tudok menni és legalább kicsivel kevesebbet kell mennem fent az aszfalton. Még a sorompó is fel volt nyitva, mintha csak hívogatna, hogy tegyek egy próbát. Az első vadászlesnél kezdtem gyanakodni, mivel utána lényegesen gazosabb lett az út. Aztán 1,5km után egyszer csak el is fogyott, közvetlenül a Gerenna-vár alatt. Hallottam az autókat nem sokkal feljebb az aszfaltúton, de a dzsindzsának nem volt kedvem nekivágni, így maradt a visszacsorgás az S+ elejére.
Bő 20 perces kitérő után felcaplattam a szokásos útvonalon, aztán aszfaltozás, majd fel a sárgán (10 perc alatt fent voltam a felső aszfalton, ha meg körbe megyek van vagy 30 perc) és onnan még 1,5km aszfalt Olaszkapuig.
A kocsi ott volt, de a többiek már sehol, térerő nyista, az idő sem valami remek. Elindultam tovább az aszfalton a Zsidó-rét felé. Gondoltam, ilyen időben nem vágnak neki a többiek a K+-nak. Rosszul gondoltam. A tetejében jól leizzadva, nedves ruhában kockára fagytam a laza gurulgatásban. Már alig vártam, hogy emelkedjen az út egy kicsit.
Ha már ott voltam, követtem a K jelzést Bánkút felé. Egyszercsak kisütött a nap, megjött a térerő és vele az sms-ek: Emeséék a K+-on sétálnak, de már visszafelé. Az első lehetőségnél elindultam feléjük. Egy kicsi sárga, egy kicsi kékplusz és egyszercsak szembetalálkoztunk a Z és K+ közös szakaszán. Innen újból hátraarcot nyomni már nem volt kedvem és Szilvásvárad közelebb is volt abba az irányba, amerre épp tartottam, ezért érzékeny búcsút vettünk és ki-ki ment a maga útján.
Először azt gondoltam, hogy majd a Z-n lecsorgok, de a Z és K+ szétágazásánál meggondoltam magam. A K+-on cirka 10 métert ha megtettem, amikor az avar alatt orvul leselkedő méretes nedves faágon megcsúszott az első kerék, én meg - hiába próbáltam lábbal támasztani - az avarban landoltam. A lábamat sikerült az esést megelőzendő olyan jól kinyújtani, hogy a földetéréskor kissé visszafelé feszült meg. Ennek köszönhetően pár pillanatig igencsak szédelegtem a fájdalomtól. Kicsit ücsörögtem a földön, szép lassan magam alá húztam a lábamat, majd amikor már kellően alább hagyott a fájdalom, szépen visszaültem a nyeregbe és óvatosan elindultam tovább a K+-on. Cirka 50 méter után kiértem a nyílt terepre. A mezőn fel is riasztottam egy hatalmas sasféle madarat, ami pár másodperc alatt eltűnt a fák között.
A K+-ról még tettem egy rövid kitérőt újabb felfedezőtúra gyanánt, hasonló sikerrel az S+ megkerülésére tett próbálkozáshoz. Szerencsére a szákutca után egy rövid átvágáson vissza tudtam evickélni a K+-ra, megúsztam az újabb 1km visszamenetelt. Tovább már nem kockáztattam, a K+-ról a P bringás jelzésen, majd a K-n lecsorogtam a Katonasírokig, majd onnan a sárgán le a Szalajka-völgybe.
A hazaérkezést olyan jól sikerült időzíteni (mert kulcs ugye nem volt nálam), hogy a többiek alig 2-3 perccel utánam futottak be a kocsival. A combom ugyan még másnap is fájt, de azért klassz volt a színes, őszi erdőben kirándulni egy kicsit. Nagy felfedező viszont biztos nem lesz belőlem.
Táv: 33km
Szint: ~600m
Idő: ~3 óra
