Kevélyi horpasztó

2007. október 06. 23:59 - Samorost

Szó szerint ütős túrára sikeredett ez a bringázás. Ennek elszenvedője természetesen az én bringám lett, de menjünk csak szép sorjában...
Jó kis társaság jött össze a "régiekből", igazi nosztalgia bringázás hangulat kerekedett.
A péntek esti gyors bringamosás (a múlt heti sárdagasztó maradványai ugye) után már csak reggel a nyeregben ülve tűnt föl, hogy igencsak harapós lett az első fék. Mivel hagja nem volt, nem is foglalkoztam vele. Eleinte. Aztán már a Körvasút sor táján kezdett gyanús lenni, hogy a 30-as tempót alig bírom tartani. Szerencsére a többiek kis kerülőt tettek az összekötő előtt, így lett egy kis időm foglalkozni a problémával. A probléma forrása természetesen a fék volt. Ha kézzel megtekertem az első kereket, nagyjából egy fél fordulatot volt hajlandó megtenni. Szóval fékpucolás, dugó visszanyomás. Mire a többiek beértek, már szinte készen is voltam. Ezután szinte csak úgy suhant a bringa! Persze én már kipurcantam addigra. A Kevélyig nem is nagyon találtam magamra.
Csillaghegytől a szokásos P-n mentünk fel az Ezüst-kevélyre - hah, megmutattam a többieknek, hogyan kell fölfelé közlekedni! :) A Nagy-kevélyre nem másztunk fel, hanem a Pk-n megkerültük szintben a hegyet, majd ismét becsatlakozva a P-be iszonyatosat mentünk lefelé Csobánkáig! Ez az út pillanatok alatt nagy kedvencem lett. Először az árok tetején a fák között kell egy vékonyka ösvényen kerülgetni a köveket, majd folytatni ugyanezt az árokban, hol az egyik, hol a másik oldalfalra felmászva időnként. Az út Csobánka felett folytatódik, szintén igen élvezetes terepen, majd becsatlakozik a főútba. Sajnos a bringámnak nem tett jót a durvulás, egy felpattanó ágdarab jó három centis horpadást ütött a vázba valamivel a hajtókar fölött. Nekem fel sem tűnt, amíg Feri nem szólt kb fél órával később az egyik rövid megállásnál. Hát, nem örültem, annyit mondhatok. Szép kis egyedi ismertető jel... Javításra semmi esély.
A Holdvilág-árok előtti-alatti pihenőnél megejtett rövid eszem-iszom után (f)eltekertünk a Tölgyikrekig. Innen a terv az S jelzésen való továbbhaladás lett volna Lajos-forrás felé, de mi jó szokásunkat nem feledvén rossz felé indultunk, fel a hegynek egy erdészeti úton. Jó kis köves mászókába futottunk bele. Szerencsére lefelé is vitt az út, Viktor itt dobta bele magát a szederbokorba. Ezt mi csak akkor konstatáltunk, amikor a Zh (gy.k.: zöld háromszög) becsatlakozásánál bevártuk. Térdtől lefelé vérben úszó lábbal futott be, de szerencsére pár felületi karcoláson kívül nem lett nagyobb baja. A Zh innen igecsak technikás volt, ennek ellenére hamar beértünk a Lajos-forráshoz.
Kis pihenés után már csak a lefelé élvezkedés maradt az S-en. Szentendre fölött hozzánk csapódott egy kopó-forma kutyus, egészen Pomáz határáig követve minket. Szerencsére volt biléta névvel, telefonszámmal a nyakában, így fel tudtuk hívni a gazdáját, aki viszonylag hamar érte is jött.
Pomázról már nem maradt más csak a hazatekerés, de azért én még begyűjtöttem egy hátsó defektet útközben. Klassz kiruccanás volt, szumma 73km-t tekertünk.

Az eseményeket dokumentálandó, beüzemeltem a nemrég beszerzett Oregon ATC2K minikamerát. Nagyon egyszerűen kezelhető szerkezet, de sajnos a képminőség meglehetősen gyenguszka. A hangról nem is beszélve. Sokkal többet nem is vártam huszonpárezerért. MIndenesetre sikerült összehozni egy kis videót a felvett anyagból. (Sajna a youtube elég sokat ront a minőségen.)