Rövidített kirándulásunk nem egészen 75km-re sikeredett, közel 7 órás menetidővel.
A terv szerint a Normafát céloztuk meg első állomásnak. A tavaszi szintfelmérőként ismeretes Diós árok volt az első nagyobb falat, ki is vette az erőmet rendesen, a felénél kénytelen voltam pár perc pihenőt beiktatni. (Éhgyomorra kifejezetten jót tesz 30 fokban hegyet mászni...)
Aztán a Mátyás Király úton csorgattuk kicsit a nyálunkat az ottani luxusvillákra, majd a János-hegyi útról feltornázuk magunkat a sípályánál a Normafához.
A keselyűk már a sípályánál várták, mikor dobom fel a pacskert ...
...de az éhhalál küszöbén megcsapott a fenti rétesek illata (hmmm...), így sikerült felküzdenem magam.
A Normafától átgurultunk a János-hegyhez, majd onnan le a Szépjuhásznéhoz. A Hárs-hegyet balról kerültük meg a sífutópályán indulva, ami aztán a csatlakozik a hárs-hegyi körúthoz.
A hegy túloldalán, a piroson, a "Fekete-fej" felé vezető meredek köves-sziklás zúzóösvényen követtünk el a bringákon erőszakot. Az egyik legkirályabb 500 métere a budai hegyeknek. ;)
Ezután nem a piroson mentünk tovább, hanem a főút mellett jobbra gurultunk a hegy aljában. Kb 200 méter után az erdőben nagyon fasza, 3 különböző nehézségi szintű "hullámvasutat" találtunk, jól ki is szórakoztuk magunkat rajta.
Sajna a video semmit nem ad vissza abból, hogy valójában milyen meredek a legnagyobb gödör. :) Igazi katapult érzés! :D
2007.05.26. Hárs-hegy alatti gödrözes - MTB from Bart Stein on Vimeo.
Ezután Máriaremete felé vettük az irányt, ahonnan a kéken a Remete-szurdokot céloztuk meg. A Remete-hegyre jó kis vállon cipelős szakaszon lehet feljutni. Még az erdőben hagyján, de a sziklákon már nem egyszerű tornamutatványok árán lehet felfelé haladni. Fent viszont gyönyörű a panoráma (nem ér cikizni az összebarkácsolás minőségét!)
Innen egy laza 5km-t (és egy kis jégkrémezést Nagykovácsiban) magunk mögött tudva értünk fel a Nagy-Szénásra.
Itt döntöttük el - a rövidke henyélés közben -, hogy a legrövidebb úton hazafelé vesszük az irányt. A piros jelzés jó választásnak bizonyult. Pilisszentiván felé, az erdőben ereszkedve immár másodszor sikerült megfőzni a fékemet, ami mindenki legnagyobb örömére irgalmatlan orrfacsaró égett szagot eregetett magából. Pár száz méterrel lejjebb aztán már nem én voltam az egyedüli, aki így járt. :lol: A meredek, öklömnyi kövekkel, méteres faágdarabokkal nehezített, kanyargós DH pálya megtette hatását. Egyértelműen ez volt a túra legjobb szakasza! :)
Szentivánról Solymáron keresztül értük el a 10-es utat. Végül az északi összekötőn át jöttünk haza.
A Polar S720i-m egész jól dokumentálta az eseményeket.
Képgaléria: Google Photos
