Hétvégén megvolt a legendás K60 teljesítménytúra
65 km, 2100m szint, 08:20-19:50 (nettó – K60 útvonal)
97 km, 2250 m szint 07:15-21:50 (bruttó – háztól-házig)
Útvonal:
Amfiteátrum – Remete-hegy – HHH – Alsó-jegenye-völgy – Zsíros-hegy – Antónia-árok – Kopár-csárda – Klastrompuszta – Simon halála – Pilis – Szántói-nyereg – Csobánka – Kevély-nyereg – Csillaghegy HÉV
Korábbi évek útvonalai (forrás: http://ttt.tr.hu)
A happybikeosok elhalasztották az érdeklődés hiányára való tekintettel, mi azért végigtekertük négyen. (A húgom is végignyomta minden különösebb előképzettség nélkül!)
Az Amfiteátrumtól megcéloztuk a K+ jelzést és nekiindultunk a budai hegyeknek. Már az első 100 méter után szép kis kaptató szórakoztat minket. Egy rövid szakaszon aztán árnyékban lazíthatunk...
Utána egy kis aszfaltbetyárkodás következik, a régi túrákon is itt szakadt szét először a mezőny, illetve itt hullottak el a túl nagy mellénnyel nekivágó edzetlenebb kartácsok.
Viszont alig 1,5km után klassz kis panoráma van a városra. Mindig elgondolkozom rajta, milyen "rossz" lehet itt lakni. Főleg olyan utcában, aminek mindkét vége méretes automata vaskapuval van lezárva (Flóra utca). Az aszfaltcsík tetején az erdőben folytatódik az út, ismét a K+-on. Majd egy rövid nyílt szakasz után egy jó kis köves mászókával jutunk fel a Remete-hegy tetejére. Ha idáig nem halt el az ember, innen a HHH már csak laza gyalog-galopp. Kinéztem az óbudai starthelyre, pont jó volt a szélirány, de még senki sem volt kint délelőtt 10 órakor. Az első húsz perces pihenőt a HHH tetején tartottuk. Utána nyomtuk tovább a K jelzésen, a HHH oldalában.
A HHH hátában Solymár felé nagyon kellemes az út. A sima döngölt földúton simán lehet 40 felett is menni túlvállalás nélkül. Fincsi.
Rátérve a sárga jelzésre az út hirtelen szigorúan egy nyomsávra szűkül, és időnként trükkös akadálypályává minősül.
Viszont helyenként kellemes kilátás nyílik a 10-es út irányába.
Az Alsó-Jegenye-völgybe érve több fahíddal is meg kell küzdeni, de az út gyönyörű helyeken halad.
Solymárra kiérve a Shell kúttól kb 200 métert kell Hidegkút felé (balra) menni, innen jobbra felfelé az erdőben folytatódik a sárga jelzés nem túl meredek, jól járható utakon egészen a Zsíros-hegyig. Itt még azt hittük, jó időben vagyunk, ezért itt is henyéltünk vagy bő negyed órát és lélekben rákészültünk az Antónia-árokra.
Nagykovácsi peremén, kis aszfaltos lejtőzés után (épp mikor már belejönnénk) kell jobbra beborítani az erdőbe, majd a tábla mögött lezuhanni AZ ÁROKBA.
Hála a fakitermelésnek az árok mindig tele van kisebb nagyobb kövekkel, ágakkal, ágdarabokkal, amin kb 35-40-nel leereszkedni fergeteges rodeó élmény. A lejtő végén (ami össz-vissz kb 600m) 10 percig áradoztunk, hogy milyen fasza volt.
Ezután a túra egyik kevéssé szeretett szakasza következik: kb. 2 km küzdés mélyhomokos erdészeti utakon (végig a P jelzésen) Pilisszentivánáig. Szentiván utcáin végigkocogva a P-n, egy hosszabb mászóka után betérünk pár száz méter erejéig egy fenyvesbe, mielőtt kiérnénk a Kopár csárdához.
Itt még nem a fáradtságtól másztunk négykézláb.
A csárda mellett a P-n folytatva, újabb 15 perc mászás után a túra egyik leglátványosabb, legszebb részére érünk. És ez egyben az első igazi holtpont is mindenki számára. A közeli 10-es út nagyon arra csábít, hogy hazafelé vegyük az irányt, mivel még mindig csak az út harmadánál járunk és a Pilis még előttünk magasodik.
Igen, ott a kép bal szélén, az a fehér csík az út, a jobb oldalon a távolban a Pilis. Az útra belógó kisebb fenyőfák tűi biztosítják a szakszerű akupunktúrás kezelést. Mi itt ismét egy hosszabbat pihentünk, ekkor már úgy f2 felé járhatott az idő. Kivégeztük a nagy zacskó nápolyit, amit magunkkal hoztunk. Én kezdtem sejteni, hogy 4-re nem érünk Csillaghegyre...
A lázadozókat meggyőzve a folytatásról megindultunk a Pilis, pontosabban Klastrompuszta irányába.
Észnél kell lenni, mert a sárga jelzést 1-2 helyen könnyű szem elől téveszteni. Az erdőből kiérve a nagyfesz vezetékek alatt vezet az út, de aki nem ismeri a járást, könnyen eltévedhet. Mivel se kajánk, se piánk nem volt, bementünk Klastrompusztára némi abrak és itató reményében. Itató volt egy kék kút formájában, de abrak az nuku. Se egy bót, se egy kocsma. Hát milyen hely ez??? ;) Szóval a Pilisnek kicsit már éhesen, de legalább nem szomjasan vágtunk neki. P kocka, majd P jelű mászókákon tornáztuk lassan felfelé magunkat.
Először még tekertünk, de aztán már csak a tolás maradt...
És akkor még hol a "Simon halála"? Kicsi pörgetés a P+-on és indulhat is a "kemeltrofi".
Akadályverseny a javából!
A P+-ról a Z-re jobbra rátérve szinte már üdítő az utazás. Persze mintha még nem szívtunk volna eleget, azért egy rozsdás szög befigyelt a hátsó gumimba, épp mielőtt a szerpentinen katapultáltuk volna magunkat a szántói-nyereg felé. Mivel én vagyok az egyetlen lúzer, aki tűszelepes belsővel van megáldva, pótbelső hiányában ragasztottunk. Újabb fél óra csúszás. Végülis még csak 5 óra. Hová is siessünk?
A szög mellesleg a bemeneti oldalon 1 nagy lyukat fúrt a belsőbe, a kimeneti oldalon meg vagy 6-7 kicsit. Szóval duplán foltoztam és még jó, hogy elég volt a sok kicsire egy nagy tapasz. Mivel nem bíztam benne, hogy tartja majd a levegőt, ha a szokásos 3 barra fújom, kb csak 1 barig nyomtuk fel. Persze érdekesen is ment a gép lefelé, a guminak nem sok tartása volt, szitált a hátulja lefelé rendesen. A szerpentinen beiktattam azért 2 pit-stopot, hogy lássam, enged-e.
Közben a csapattársak meg is előztek.
A Pilis tetejétől egy 1,5km-es széles, murvás kaptatót leszámítva Csobánkáig végig lejtmenetben lehet közlekedni, így mi is hoztunk valamit az időnkön. Aztán Csobánkánál meglátva a Kevély púpját, ismét lekókadt a társaság. Egyrészt már nagyon fáradtak is voltunk, másrészt annál sokkal éhesebbek. Aztán a Csillaghegyi hévnél lévő kisétterem felemlegetésével sikerült a mézesmadzagot elhúzni a többiek orra előtt, így valahogy feljutottunk a Kevély-nyeregre. Közben a hátsó gumit felnyomtuk 2,5 barig.
Az egyetlen aggodalom itt már csak az volt, hogy beérünk-e Csillaghegyre sötétedés előtt, mert az idő már 7 óra felé járt. Mivel a P négyszög (az én nyelvezetemben kocka) jelzés, amin menni kellett, szerencsére szinte egy szintvonalon kerüli meg a hegyet, ezt viszonylag gyorsan meg is tettük. Visszacsatlakozva a P jelzésre végigzúztunk egészen Csillaghegyig. Csak úgy porzott utánunk az út!
Csillaghegyen az utolsó eredei szakaszokat már erős szürkületben tettük meg, majd a HÉV-hez leérve megvacsiztunk a korábban mézesmadzagként szolgáló étteremben. (Szuper finom a kaja és csinos a felszolgáló lány!) Innen már frissen és üdén tekertünk hazáig.
Szóval nagyjából ennyi fért a 14,5 órába. Lehet csatlakozni a következőhöz!
Képek a Google Photos-on!
