Gergő dobta be a "Mennyünk má' tekerni" csoportba a szerda délutáni gurulás témáját és én rá is ugrottam azonnal, mivel a szokásos szerda délutáni közös program Domival ezúttal elmaradt. (Fene a jó dolgát, hogy ő meg Ausztriában bringázik!) Az útvonalat már én szállítottam, egy dupla kört terveztem a Kevélyre, első sorban azért, hogy végre kipróbáljuk a híres-hírhedt Kanada trailt az Ezüst-Kevély déli oldalában. Én egy picivel nagyobb kört terveztem, mint ami végül sikeredett, de annyi baj legyen, így sem volt rossz!
Bár én ezen a délutánon nem igazán éreztem a bugit a lábamban. Kicsit későn, fél hat után indutunk el a Rómairól, aztán addig csalinkáztunk a kis utcákon a Kevély felé, amíg Csillaghegy és Üröm helyett Budakalászon találtuk magunkat. Így aztán a piros helyett a zöld turistaúton támadtuk be a hegyet. Már Budakalászról kifelé konstatáltam, hogy ez ma nem az én menetem lesz. Leginkább betudhatóan, hogy a napok-hetek óta tartó hőség miatt totálisan kialvatlan és az ebből eredően állandó fáradt vagyok. Na de nem mentegetőzni akarok, Gergő jobban bírta a felfeléket és pont. Én meg csak kapaszkodtam utána a jelöletlen erdei utakon. Merthogy a hegy tövében letértünk a zöldről és megpróbáltunk kevésbé meredek, alternatív útvonalat keresni. Ez sikerült is, de az utolsó 150-200 méteren így is tolattyúztam.
Miután felértünk a P4-re, nyomtunk egy dupla balost (először a jelöletlen erdei utacskáról a P4-re, aztán a P4-ről a P-re) és szinte azonnal ismerős arc kerekezett szembe velünk. Méghozzá a Totalcar egyik oszlopos tagja, Sturcz Anti. Én csak ráköszöntem, de Gergő abban a szent minutumban meg is állt, ahogy Anti is. Szóba elegyedtünk, aztán megkértem, hogy HMCS (helyi-menő-csávó) lévén mutassa már meg, hol kezdődik Kanada. Ő erre felajánlotta, hogy végigvezet rajta, elejétől a végéig. Rendes csóka, na!
Hát, legyünk őszinték, részemről finoman szólva sem volt egy diadalmenet. Anti vezetett, Gergő próbálta követni, én meg kullogtam a sor végén, igencsak óvatoskodva. Alaposan elfáradtam felfelé, nem hiányzott egy ordas perec a tök ismeretlen terepen. Mondjuk tény, hogy ezen a "pályán" nem árt az erős helyismeret. Elsőre úgy-ahogy lebizonytalankodtam rajta, Gergő ügyesebb volt nálam. Anti meg türelmesen bevárt, magyarázott, mutatta mit és hogyan lehet, illetve kellene csinálni. Főleg a pálya középső szakasza trükkös, az eleje és a vége egész vállalható.
A pálya alján, a parkolóból rövid tanácskozást követően mindhárman elindultunk felfelé a második körre. Ez az én fejemben a pirost jelentette fel a Nagy-Kevély csúcsáig, de Anti felérve a pálya elejére meggyőzött minket, hogy inkább megmutatja a Kanada "light" nyomvonalát.
Felfelé amúgy a piros sziklakertjét Anti simán kitekerte (nem csak lefelé ügyes, de felfelé is jól bírja a srác), Gergő elég hamar elakadt, én meg szimplán nem bírtam szusszal és feltalicskáztam. Szégyen és gyalázat, de ez van. Volt már jobb is, lesz még jobb is.
A második Kanada körön kimaradt a két legmeredekebb lelépőt magába foglaló szakasz, helyette elcsalinkáztunk egy plusz kurflira és a macerás részek alatt csatlakoztunk vissza az eredeti csapásra.
A második kör végén a parkolóban Anti elköszönt tőlünk. Mi meg Gergővel - némi tanácskozás után és persze egy jó adag sör mielőbbi legurításának reményében - visszamásztunk a P-re (pontosan 55 méter szint a jelzett turistaútig), majd legurultunk a széles murván a sorompóig. Mire leértünk, már erősen lemenőben volt a Nap, a Csillaghegy fölötti erdős részen már igencsak kellett figyelni az ösvényen ránk leselkedő akadályokra. Mint kiderült, Gergő nem is ismerte a piros turistaút ezen szakaszát. Szerencséjére pont az élvezetesebb irányból próbálhatta ki elsőre.
Csillaghegyről átgurultunk a Római-partra, Gergő pedig meghívott két pohár jófajta sörre a Felliniben (vagy a mellette lévő sereldében?). Jó nagy dumálással zártuk a napot, este 11 óra után keveredtem haza.
Képek: Google Photos
Táv: 24,62 km
Szint: 545 m
Idő: 02:47 óra
2021. összes: 1254,66 km, 29728 m, 189:19 óra.
