Szerda délután felmentünk a Mátrába, hogy ott töltsük a hét hátralévő részét. A kis hétvégi házban alaposan be kellett fűteni, hogy ne fázzunk éjszakánként. Kicsit túl is lőttünk a célon, mert minden estére legalább 28 fok lett a pici házban. :)
1. nap - Október 22.
Csütörtökön szuper idő volt, már reggel hét ágra sütött a Nap, úgyhogy ahogy kicsit melegebb lett, sétáltunk egy jókora kört. Ágasvár felé indultunk, végig a zöld jelzésen és Mátraszentistván, Mátraszentimre és Bagolyirtás érintésével talpaltunk vissza Fallóskútra. Útközben élveztük a szép időt, az őszbe hajló erdő színeit, illatát.
Az ágasvári turistaházat a tulajdonos sajnos körbeketítette, a területre nem lehet bemenni, így a reményeim, hogy Ágasvár megmászása előtt még legurítok egy kólát és bedobok egy Sport Szeletet, sajnos szertefoszlottak. Nem tudom mióta van így, sajnos régen játram már erre. A csúcsra vezető meredek K3-at a turistaház mögötti kerülőúton lehet megközelíteni.
A csúcsmászás rövid, de annál meredekebb. Legutóbbi alkalommal a 2012-es Mátrabércen jöttünk itt bringával lefelé (többnyire toltuk), de bő 18 éve ezt felfelé is elkövettük bg_-ékkel.
Fent pazar panoráma kárpótolt minket, a csúcson elterülő kiszáradt fán mindhárman pihegtünk egy sort. És persze ettünk.
A gyalogtúra legnehezebb részét kipipálhattuk, a gerincen végigsétálni Mátraszentistvánig már csak laza séta volt. Útközben megsimogattuk a Szamár-követ és kinéztünk észak felé a Newton-szikláról.
Szentistvánon is megálltunk pár percre enni-inni, aztán elindultunk visszafelé, Fallóskút irányába.
A lányok alaposan kipurcantak a bő 10km végére, de szó ami szó, én is éreztem már a talpamat és a combomat az utolsó pár kilométeren.
Képek: Google - Ágasvári séta
Táv: 11,52 km
Szint: 717 m
Idő: 06:34 óra
2. nap - Október 23.
A csütörtöki "nagy" túra után pénteken a csajoknak nem volt mehetnékje (kategorikusan elzárkóztak egy újabb sétakör elől), így lelkiismeret furdalás nélkül bringára pattanhattam. A cél Galyatető volt. A lányokat befűztem, hogy legalább autóval jöjjenek át és találkozzunk a kilátónál. Ez jó ötletnek bizonyult. Mármint az én szempontomból, mivel a kilátóhoz érve percek alatt egyre zordabb lett az addig enyhén felhős, alkalmanként napos idő. Olyannyira, hogy még az eső is elkezdett szemetelni. Mivel az esőkabátot induláskor nem tettem el, hamar becsicskultam és inkább hazafuvaroztattam magam. Kicsit sajnáltam, mert már rá voltam készülve P+-on lefelé száguldozásra. Pont az igazán élvezetes része maradt ki a tervezett 25km-nek, a P+ lefelé a Rudolf-tanyai elágazásig. Innen meg jórészt a Tesómmal és Domival augusztusban megtett kör útvonalán, aszfalton tekertem volna vissza Fallóskútra. De majd legközelebb...
Képek: Google - Galyatető one-way
Táv: 10,26 km
Szint: 464 m
Idő: 02:00 óra
3. nap - Október 24.
A két primadonnának szombaton sem akarózott kimozdulni a ház nyújtotta melegből, így - bár kissé esősre állt az idő - újfent egymagamban csaptam bele a lecsóba. Ezúttal déli irányba, Kárólytáró felé rajzoltam egy cirka 25km-es kört.
Ennek ellenére Mátraszentimre felé indultam el a kék körön. Fallóskutat a Mária kápolna fölött hagytam el és rögtön suhanhattam is lefelé az őszi erdő részben már levetett avarszőnyegén. Az első méterétől kezdve élveztem a gyönyörű őszi erdőben suhanást.
Mivel a Szentimre előtti utolsó meredek szakaszon nem volt kedvem felszenvedni, egy jelöletlen és szemmel láthatóan alig járt úton tekertem fel a falu határába. Épp a temetőnél lyukadtam ki és bár első lendületből balra fordultam a focipálya felé, az útvonal telefonon csekkolása (köszi Locus maps!) után rögvest nyomtam egy 180-ast és Bagolyirtás irányában intettem búcsút Imrének.
Gyorsan ráálltam a P jelzésre és hosszú kilométereken át el sem hagytam. Elképesztően szép helyeken haladtam végig, miközben egy árva lélekkel sem találkoztam. Bár az erdészek láncfűrészét a Nagy-Henc előtt még hallottam dolgozni távol bent az erdőben, élő emberekkel legközelebb csak Bagolyvárnál találkoztam.
A tempó - legalábbis az átlagsebesség - nem volt épp halálos, sokszor megálltam fényképezni, tájban gyönyörködni, az erdő neszeit hallgatni. A Barát-réten is vagy 2-3 percig csak álltam és hallgattam az erdő csendjét, amit egy nagyobb varjú károgása tört meg a rét túlsó szegletében. Amúgy döbbenetes csend ült az erdőre, a vastag felhőtakaró alatt gondolom már minden élőlény az esőt várta.
Én meg, hogy kicsit színezzem a túrát, szinte minden utamba kerülő magaslesre felmásztam.
Félúton a piros jelzést zöldre cseréltem és a Gyöngyösoroszi-víztárolónál Károlytáró felé fordultam. Az aszfaltútra kiérve elkezdett esni az eső, úgyhogy az esőkabátomat magamra húzva folytattam a tekerést. A viszonylag jó minőségű aszfaltot Károlytáró után dózerútra cseréltem, ami az elején még nyomokban tartalmazott aszfalt maradványokat is. Utána csak kő, murva és föld váltogatta egymást a kerekek alatt.
Az út folyamatosan emelkedett már a víztározótól és Károlytáró után egyre nagyobb lett a köd is. Szerencsére Károlytáró után az eső alábbhagyott és inkább csak szemerkélt. Így annyira azért nem áztam el és a tekerésben sem akadályozott sem a felülrőlérkező csapadék, sem az alulról felcsapódó sár. Volt viszont köd és pára, helyenként alig 50-100 méterre lehetett csak látni, a fehér fátyol mögül baljósan sejlettek fel az edő fái. A széles dózerúton meglepő módon többen is jöttek szembe. Egy idősebb hölgy egy SX4-gyel, két túramotoros srác és egy erdészeti Ford pickup. Szépen beosztva, szinte szabályos időközönként bukkantak fel miközben szép lassan motolláztam felfelé.
A Keresztesi-nyeregnél már egészen barátságos volt az idő, így az utolsó 2,5km-en megkockáztattam, hogy a dózerutat elhagyva és a zöld jelzést követve az erdőben tekerek fel Bagolyirtásig. Volt egy kis sár, de nem volt vészes és szerencsére tolnom sem kellett sehol a bringát. Pelyhes-rétre felérve megjutalmaztak az égiek, elképesztően szép panoráma tárult elém. Az ég sűrű felhői a távolban összeértek az alattunk elterülő, hömpölygő páraréteggel (amiben az utóbbi 8-10 km-t végigtekertem). Jópár autós is félreállt megcsodálni a nem mindennapi kilátást. Én pedig - miután kifotóztam magam - Bagolyirtást megmászva gurultam vissza Fallóskútra.
Képek: Google - Fallóskút - Károlytáró vadászösvény kör
Táv: 26,37 km
Szint: 777 m
Idő: 03:39 óra
2020. összes: 936,11 km, 14170 m, 103:06:52 óra.
