Régóta szemeztem már az Opel Amperával, mivel a hibrid üzemű autók között ennek van a legnagyobb elektromos hatótávja és benzines, illetve vegyes üzemben akár 600 km-t is el lehet vele autózni. Plusz elég megbízható, jó konstrukció hírében áll, a pár típushiba, ami előfordulhat pedig mind orvosolható.

Megnéztem pár példányt a használt felhozatalból, de egyik sem győzött meg túlságosan, már ami a külső-belső állapotot illeti. Viszont szerettem volna kipróbálni nemcsak egy 10-15 perces próbakörre (ez amúgy megvolt egy Volttal a XVI. kerületben), hanem legalább egy napra. Szerencsére az (azóta sajnos már megszűnt) Autopal.hu weboldalán találtam is egy lehetőséget erre, így már csak egy szabad időpontot kellett keresni.

Szandival mentünk el az autóért a XVIII. kerületbe. A tulaj nagyon szimpatikus volt, mindent elmondott az autóról, ami amúgy a két Amperája közül a régebbi 2012-es modell volt, nagyon szép, szinte újszerű állapotban.

Az autót megszokni nem tartott sokáig, minden fontosabb kezelőszerv a szokásos "opeles" benne. Érződik az autón, hogy van súlya, cserébe elektromos módban szinte hangtalanul siklik az úton. Viszonylag jól is megy, legalábbis a városi forgalomban fürgén viselkedett. Országúton már kicsit más lett a helyzet, a Pilisben "tart" módban autózgatva már többször rendesen felpörgött a kis 1,4-es benzines. Igazán tehettek volna az autóba egy kultúráltabb, simább járású és csendesebb motort, de nyilván ez volt a legolcsóbb, amit az alsó polcról le tutdak venni a gyárban. Egyenletes, 90 km/ó körüli tempónál annyira nem volt zavaró, de ahogy odaléptem kicsit jobban - kanyarból kigyorsításkor, vagy emelkedőn felfelé - eléggé zavaróvá vált a motor felbőgése az amúgy rendkívül csendes autóban.

A helykínálattal elöl nem volt gond, de mögém legfeljebb nyakba tett lábakkal lehetett volna beülni, szinte semmi lábtér nem maradt. Ami miatt mégsem voltam teljesen kibékülve az első szekcióval, az a keskeny baloldali kartámasz. Szeretek úgy vezetni, hogy az ajtó kartámaszán pihentetem a kezemet, az Amperában viszont olyan keskenyre szabták, hogy egyfolytában lecsúszott róla a könyököm. A végén már idegesített. A másik dolog, ami miatt az autó lekerült végül a kívánságlistámról, az a telefontükrözés hiánya, illetve a korlátozott navigációs képességek. Persze lehet telefonnal is navigálni, de a telefontartónak se nagyon akadt hely a gombokkal teleszórt középkonzolon. Meg akkor minek a szép nagy beépített kijelző?

Mindettől függetlenül nagyon kellemes napot töltöttünk el az Ampival. A napot egy finom ebéddel koronáztuk meg a Brilli Gyula (aka Vaskapu) menedékház éttermében.

Képek: Google