Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Hirsch-orom vizit

2018. október 14. 23:59 - Samorost

Bár eredetileg nem terveztem bringázást az egyetlen szabadnapra a héten (szombat munkanap volt), mégis kanyarítottam a térképre egy kellemes pilis-visegrádi kört, miután Gergő felhívott, hogy volna-e kedvem... Volt. :)

A peremfeltételek szerint bele kellett férni az 50-60 km-be és 1300-1400 m szintbe. Majdnem sikerült.

A kiruccanást feldobtam a Serrenők facebook csoportjába is. Nagy meglepetésemre lettek további jeletkezők. Sajnos az indulás reggelén Tomi és Andris lemondta a részvételt, de így is összegyűltünk hatan (Csabi, Gergő, Duffy, Rossi, Turbi és jómagam) a budakalászi starthelyen.

Kalászról Pomáz, majd a Z3 jelzésű turistaút lett becélozva, utóbbin jól meg is rogyasztottuk magunkat a Janda - alias Hubertus - házig. Kivéve Csabit. De ő végig kivétel volt ebből a szempontból. Szerintem egész nap nem emelkedett ki a pulzusa a nyugalmi zónából, miközben Turbi már a Janda háznál a kiszállás lehetőségeit kutatta.

Az S+ fel Lajos-forrásig már sokkal kellemesebb volt, a gyors víz utántöltéstől eltekintve nem is időztünk egy percet se a forrásnál. A Tölgyikrekig a sárgán másztunk, majd lejtőztünk, aztán a végén megint másztunk. Én az utolsó meredeken már a fülemen vettem a levegőt. Megpróbáltam tartani Csabi moderato tempóját, de nekem az is sok volt. Duffy és Gergő beletolás nélkül feltekertek.

Miután bevártuk egymást, tovább nyomultunk előre Dobogókő felé a sárgán. A Fagyoskatonánál kisegítettünk egy sporttársat némi vízzel és térkép vizualizálással, aztán nekiestünk az utolsó mászásnak. Meglepően hamar felértünk, igazából csak a legelején volt egy kellemetlen meredek szakasz, utána már "lazán" felcsalinkáztunk a megújult Matyi büféhez.

Nem tudom, melyik volt a finomabb, a túrós rétes, a baconös-sajtos hamburger, vagy a házi limonádé, de mindegyik első osztályú volt. Bár nem illik a desszerttel kezdeni az étkezést, én mégis bepusziltam a rétest, amíg a hamburgerre vártam.

Kajálás után Rossi hazafelé vette az irányt, mi pedig a Rám-hegyet céloztuk meg. Méghozzá a Thirring-körúton indulva el lefelé. Ezzel ki is pipáltuk a serrenős szakaszt, bár a Thirring-szikláig viszonylag könnyen lejutottunk, utána a Z4-ig még volt egy jó meredek és törmelékes (azaz marhára csúszós) lejtő-darab, amin le kellett szánkóznunk. A Z4 a Nagyboldogasszony-forrás felé már kellemesen járható - azaz bringázható - volt. Csak a Rám-hegyre kellett még feltolni a bringákat. Bár Csabi próbálkozott a feltekeréssel is, de neki is be kellett látnia, hogy ez nem kivitelezhető. Lefelé lejönni viszont nem okozott komolyabb problémát, bár ő is és Gergő is megdöntötte a bringát egyszer.

A zöldön fecsörlőzni a Szakó-nyeregbe már az utolsó utáni Coulombot is kivette az akksijainkból (megint kivéve Csabit), de innen már nem volt értelme menekülő utat keresni. Viszont a nyereg túlfelén lejönni sem volt valami élvezetes, hála a kedves nyugger-turista párnak, akik hobbiból(?) kidőlt fákat, faágakat húztak kereszbe az úton kb. 50 méterenként. Mi meg takarítottuk el őket.

A Hoffmann vadászháztól az aszfalton lazítottunk, azán kis rábeszélésre ("innen már semmit nem emelkedik") Gergő és Turbi is elindult velünk a Hirsch-oromhoz. Persze még emelkedett az út, kb végig. Sebaj, a Hirs-oromnál kis pihi, nézelődés, aztán indulhattunk is hazafelé.

Az aszfaltra kiérve Csabi elköszönt tőlünk, mi meg még vaciláltunk az aszfaltozás vs. vonatozás vonatkozásában. Végül Gergő meggyőzte magát (és minket), hogy időben rövidebb a Két-Bükkfa-nyereghez feltekerni az aszfalton. Kereken egy óra volt. Felérve már kezdett sötétedni, mégis inkább az erdőt választottuk lefelé. Turbi perecelt egyet a Z-n, de viszonylag olcsón megúszta a kövekkel való találkozást. Az S+-on átkötöttünk a pilisi Z-re, ahol a Szántói-nyereg előtt még kapott a végére egy defektet is.

A hosszú-hegyi dózert már sötétben lejtőztük végig, a Csobánkai-nyeregnél pedig ráfordultunk az aszfaltra Pomáz felé. Én a csobánkai lejtőn annyira elkezdtem fázni, hogy Budakalászig már nem vártam be a többieket, de épp csak elkezdtem bepakolni, mire ők is befutottak.

Alaposan sikerült elfáradni, de ettől eltekintve jó kis bringázás volt, kicsit visszajött a régi serrenések nosztalgikus hangulata. Jó lenne több ilyen közös tekerés!

Képek: saját képek a Google Photos-on és Duffy képei+videói

Track: Garmin vs. Strava

Táv: 61,27 km
Szint: 1457 m
Idő: 8:48 óra

2018. összes: 897,07 km, 25963 m, 114:54 óra.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr10014304847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása