Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Tényleg Spartacus

2018. április 22. 23:59 - Samorost

Ferivel kettesben vágtunk neki bepótolni az április elején elmaradt Spartacus-ösvény látogatást. Most célirányosan mentünk, Szentendre, Dömörkapu, Pilisszentlászló útvonalon. A Spartacus nagyon élvezetes volt a Cettel, bár elég nagy volt a gyalogos forgalom. Mindenki előzékenyen utat engedett, sokszor csodálkozó tekintettel, hogy itt hogy képes valaki biciklivel végigmenni. Ferire várni kellett, ő óvatosabb duhaj volt. Én a teljes Spartacus szakaszt felvettem videóra, vissza lehet nézni minden egyes métert.

Visegrádról az aszfalton tekertünk fel a Fellegvárhoz, itt vettünk vizet (a kútból, ingyen) és fagyit (a fagyistól, pénzért), majd a rövid pauza után folytattuk felfelé és a bobpályánál rátértünk a kék jelzésre. Először azt gondoltam, hogy majd leküzdjük a Moli-pihenőt, de addigra én is elkókadtam kissé. Ezért inkább a K+ jelzésen a Mester-rét irányába fordultunk.

A K+ (aka piros bringás) jelzés egy széles erdészeti úton halad pár kilométeren keresztül, amit az erdészeti járművek alaposan a saját kerékmintájukra formáltak. Így egy dupla nyomsávos vályúban zúgtunk végig elég jó tempóban, de a bringa keréknyomban tartása elég nagy koncentrációt igényelt. Egyszer én is kiestem a ritmusból és egyszer Feri is majdnem dobott egy hasast. De megúsztuk mind a ketten.

A szenvedős szakasz a József-forrás után jött, mert bár a Z jelzésen való folytatás tűnt a könnyebbnek, emlékeimben eléggé élénken él az a hosszú, köves lejtő, amin egyszer régen Lakat doktorral csapattunk lefelé. Szóval maradtunk a K+-on, de sok köszönet nem volt benne. Jó meredek, lovakkal szétjárt út, az elején tolós, de utána is küzdős. Szépnek azért szép volt, ezt el kell ismerni.

Az Urak-Asztala alatt tekertünk fel a K-K+-P jelzések találkozásáig. Innen a P-n indultunk tovább, de Feri annyira kivolt már, hogy a dózer első emelkedője előtt megálltunk kajálni. Itt utolért minket egy gyalogos pár, akikkel még a Sóstói-rétnél találkoztunk.

A pihenő után még megmásztuk a Vörös-kő csúcsát, aztán a sárgán meg sem álltunk az Álló-rétig. Innen az S+ jelzésen jött a jutalomjáték a Pap-rétre vezető aszfaltig. Fergetegesen jó ez az út.

Viszont a végére olyan szinten elfáradtunk, hogy már nem volt se erőnk, se kedvünk hazáig tekerni, inkább "kirendeltem" a tesómat Budakalászra, aki az Auchantól hazavitt minket autóval.

Képek: Google Photos

Videók: Youtube playlist

Track: Garmin vs. Strava

Táv: 81,81 km
Szint: 1124 m
Idő: 7:50 óra

2018. összes: 225,85 km, 3032 m, 25:54 óra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr413995028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása