Emesével kitaláltuk, hogy meló helyett jó lenne csúszni egyet valamelyik nap. A TSmartos csapatból csak Petit tudtuk elcsábítani, de mégis két autóval mentünk, mert jött velünk Bruki, Viktor és a tesóm is.

A kifelé út is izgalmas volt (legalábbis az osztrák oldalon), mert Bécstől havas A2-esen karcoltunk Stuhleck felé. Kényelmes 120-as tempóval is az alig járt és takarított belső sávba kényszerültünk, mert mindenki 70-80-nal poroszkált a középső és a szélső sávban. Aztán az 56-osra letérve már szakadó hóesésben, 100 km/órára lassítva ugrottunk fénysebességre, miközben a teljesen járatlan belső sávban húztunk el az autósor mellett.

Az időjárási helyzet Stuhleckre érve sem javult, a hegytetőn a felvonótól eindulva minden egyes csúszásnál az volt az érzésünk, hogy a Delta című műsor főcímébe csöppentünk. Peti a tetejében az egyik csúszásnál eltörte a lécét. De nem esett kétségbe, vett egyet a felvonó alsó állomásánál lévő kölcsönző-és-üzletben.

Sötétedésig felváltva csúszkáltunk és hüttéztünk az épp aktuális szétfagyottsági állapotunktól függően.

Képek és videók a Google Photos-on.