Nagy tolongás nem lévén Zsozsóval ketten indultunk el Hűvösvölgyből, hogy bepótoljuk az idén kimaradt Téryt. Én telefont és fényképezőgépet nem hoztam, ő meg rendesen működő biciklit.

Nemcsak az alu, a karbon is jól vezeti a hangot, úgyhogy tekeréskor folyamatos recsegéssel adta tudtunkra, hogy valami nem kóser a hajtókarcsapágy környékén. A Remete-hegyre felcipelve a bringákat lokalizáltuk a hibát (a tengely oldalirányba lógott vagy fél centit), majd Zsíros-hegyen egy hosszabb pauzát beiktatva megpróbáltuk megoldani a problémát. Kettes imbuszunk nem lévén Mekk Mester módszerit alkalmaztuk. Először minden egyéb szerszámot végigpróbáltunk, egyik sem működött. Aztán a nálunk lévő patentszemekkel próbáltuk kihézagolni a gap-et, de a láncszemek túl vékonyak voltak. Végül megvilágosodtunk és a villanyakon fityegő karbontávtartó gyűrűkből passzentottunk be egyet a csapágyház és a hajtókar közé. Erre az akcióra Hardhat Bandi is megérkezett. Mivel majdnem egy órát eltököltünk, Zsozsóval dobtuk a térys terveket és csapódtunk Bandihoz, aki egy budai kört tervezett csak.

Bringa kész, örülés. De nem sokáig, mert a recsegés megmaradt, még ha halványabban is. Úgyhogy alig gurultunk 100 métert, Zsozsó újra megállt agonizálni a hajtómű problémán. Szerencsére arra jött egy fickó a családjával és felajánlotta a segítségét. Mondtuk mi kellene (2-es imbusz), azt mondta van. Csak menjünk el a házáig, nincs messze. Oké, ha nincs messze, menjünk! És tényleg nem volt messze, konkrétan kb. 8 méterre tőlünk volt a háza... És még 2-es imbusza is volt. 10 perc alatt helyrerakta Zsozsó a bringát.

Gyí, fel a Nagy-Szénásra! Innen tulajdonképpen megismételtük a két héttel ezelőtti kört: Szénás, Kutya-hegy, Meszes-hegy. A sárgán lefelé megfutottam a 64-et, bár a végén a partfal mellett fél méterrel száguldani már kicsit félelmetes volt. Viszont megvolt a megfelelő mennyiségű adrenalinlöket.

A legtávolabbi ponttól visszafelé indulva a Meszes-hegyet a dózeren visszamászva terveztük meghódítani, ám én az előtte lévő púpon felütöttem a hátsó kereket és a külsőre is vágtam egy félcentis "ablakot". Úgyhogy külsőt és belsőt is foltoztam. Csakhogy a belső nem lett jó. Elsőre maradt egy plusz lyuk, másodikra eleresztett a folt. Harmadikra már betettem a pótbelsőmet. Mindeközben viszont annyira jólesett heverészni a napsütésben, a szélárnyékos dombon, a fák között, hogy igazából nem is siettem. Egy cseppet sem. Kényelmesen elpepecseltem a gumikkal, miközben Zsozsó és Bandi élvezte a jó időt. Sztorizgattunk, útbaigazítottuk az arra járó bringás és gyalogos turisztokat.  Akkor sem akarózott elindulni, amikor már menetkész voltam. De menni kellett, mert még ma haza akartunk érni. Röviden kinéztünk a Meszes-hegyre (Bandi itt csinált pár képet), aztán a lehetetlenül meredek hegyoldalon lehegyikecskéztünk.

Nagykovácsi felé a visszamászás ezúttal nálam tette be a kaput, alaposan eléheztem, így le is maradoztam Zsozsó és Bandi mögött. A Nagy-Kopaszra már egyikünknek sem volt kedve felmászni, inkább megkerültük a hegyet. Az utolsó szakaszt a múltkori kört copyzva tettük meg a Z+-on és a P-n azzal a különbséggel, hogy a városhatárt elérve ezúttal a Hűvösvölgyben parkoló autóig kellett csak elgurulnom.

Csak néhány kép (Banditól) a Gúgli fotókon.

Track: Garmin Connect

Táv: 41,43 km
Szint: 1082 m
Idő: 5:58 óra

2015. összes: 138,77 km, 2930 m, 16:37 óra.