Hatalmasat tekertünk a budaiban a 2015-ös évadnyitó keretében.Hatan lódultunk neki (Laci, Zsozsó, Robi, Gabi, Gabuly és én) az Amfiteátrumtól. Miután a Kiscellinél Zsozsó, Robi és Gabi gatyába rázta Gabuly első váltóját, a K60-as Remete-hegy helyett eloldalaztunk egy keveset a zöld barlang jelzésig és ott teszteltük a tüdőkapacitásunkat.
A kocogóktól hemzsegő szintúton már lazulás volt végiggurulni a Virágos-nyeregig. Utána pedig jött a vigyorgós ösvénykergetés a Kálváriáig. Lefelé egy darabig nézegettük Gabullyal, hogy hol és mint lehetne nyeregben lejönni a csúcsról, de aztán pudingok lettünk és lesétáltunk a felső, sziklás szakaszon. Cserébe az Alsó-Jegenye-völgyig kárpótoltuk magunkat a sárgán és a rövid "átkötőn".
Solymáron kettévált a banda, Zsozsó és Gabi a sárgán, a többség a kedvenc kazettaszaggató 30%-os beiktatásával irányozta meg a Muflon itatót. Egy zsíros deszka és mellé egy kóla simán lecsúszott. Fért volna több is, de inkább Gabuly sztoriján szórakoztunk, amikor felelevenítette első közös mátrai bringázásunk élményeit. Elég nehezen tudtuk vizualizálni, hogyan tudott a bokájából 5 liter vizet "felhugyozni". Mindenesetre 10 darab félliteres kólás palackot a bokája köré képzelni elég muris volt...
A Nagy-Szénásra már csak négyen illegálkodtunk fel, Zsozsó Robit is magával rántva lefalcolt Nagykovácsiból. Sokáig nem élvezhettük a csodás körpanorámát, mert még a kráterbe befeküdve is durván tépett minket a szél. Jobbnak láttuk gyorsan továbbindulni. A Kutya-hegyre felfelé felderengett bennem a másfél hónappal ezelőtti Kitörés 35 minden keserve, itt már akkor nagyon kivoltam a 10-15 centis hóban való botorkálástól. Meg is kellett állnunk a tetőn egy szendvics betolásának erejéig. Szerencsére most az útviszonyok teljesen rendben voltak és az erőnlétem is (meglepő módon) rendelkezett még tartalékokkal.
Fent most is megálltunk és miközben Lacit vártuk, jól elszörnyülködtünk az erdőben lévő jégtöréskárok maradványain. Ami ezután következett, azt leírva nem lehet visszaadni. Hatalmasat zúztunk lefelé! Sodrós, éles kanyarok, 40-50-es tempó. Észnél kellett lenni, de végig vigyorogtam, mint a fakutya. A második szakasz előtt át kellett verekednünk magunkat a K+-t az S-től elválasztó forgókapun, ami egyedül a doktori fokozattal rendelkező cimboránknak okozott önállóan megoldhatatlan feladatot.
A kettes számú DH szakasz (nevezetesen a Crosskovácsin jártasok számára ismerős S) újfent fergeteges volt. Hosszú perceken keresztül eszement tempót diktálva apasztottuk a tengerszint feletti magasságot. Menet közben egyszer mertem egy fél pillantást vetni a km órára, akkor épp 57-et mutatott, de valahol - mint a lejtő alján kiderült - belevertem a 61-be. Gabi is beesett utánam egy 15-20 másodperccel. Gabulyra és Lacira egy kevéssel kellett csak többet várni, hamar befutottak ők is.
Négyfős csapatunk a Meszes-hegy aljában redukálódott három főre, Gabi meglátva a vállon cipelős, köves hegyoldalt, ahol az "út" vezetett felfelé, inkább a kerülő dózert választotta. Sajnos itt láttuk utoljára, bár a terv az volt, hogy kerülőúton ugyan, de ő is feljön a dombra.
Nem kis szenvedés árán hárman felmentünk, sőt Gabuly igazi terminátor módjára kétszer a tekeréssel is megpróbálkozott a kevésbé lehetetlenül meredek részeken, Közben olyan combos oldalszél fújt a kopár hegyoldalon, hogy a pöffösebb másodpercekben zászló módjára lehetett vízszintesen lebegtetni a bringát.
Fent sem almult az orkán, de a léoldalon a kereszt alatt ücsörögtünk egy pár percet, amíg betoltam két csokit. Aztán lefelé igencsak érdekes útvonalat talált nekünk a GPS. Konkrétan az első 50 méter után nem volt út, de azért megoldottuk. A továbbiakban - az erdészeti dózerre leérve - már ignoráltam a navigációs kütyü instrukcióit és a tekerhető utakon maradtunk, nem elvétve a következő célt, a Nagy-Kopaszt.
A Kopaszra felfelé már én is megrogytam egy kissé, de az utolsó meredek szakaszt a kilátó alatt azért megtekertem. Épp annyi erőm maradt, hogy Gabullyal még felszaladtam körülnézni, de leizzadva nagyon fáztam fent. Csináltam két gyors képet és jöttem is le.
Szerencsére a Nap is előbújt közben, úgyhogy lefelé a Z3-on lefelé újfent eleresztettem a gyeplőt és megkarcoltam alulról a 60-at. A P3-at rövid csalinkázás után hamar lecseréltük a lazább Z+-ra és újabb fülig vigyorgóst lejtőztünk rajta.
A Petneházy lovardától a Fekete-fej mellett, a P+ csiki-csukiján és régi Z+ 15 centis avarszőnyegében rodeóztunk le a Nagykovácsi úti körforgalomig. Innentől már nem volt semmi cifrázás, a legrövidebb úton legurultunk vissza az Amfiteátrumhoz.
Frenetikusan klassz bringázást sikerült összehoznunk, megadtuk az alaphangot erre az idényre!
Képek a Google Photos-on.
Track: Garmin Connect
Táv: 54,57 km
Szint: 1565 m
Idő:6:55 óra
2015. összes: 97,34 km, 1848 m, 9:49 m.
