Az előző napi nagy zuhék nem vették el a kedvemet a bringázástól, de Zolival azért megállapodtunk abban, hogy az erdei utakat kerüljük és aszfalton és dózeren gurulunk egy nagyobb kört. A Városmajornál találkoztunk, de nekem már az odáig tartó 18 km is küzdelmes volt, mert nem kicsi ellenszélben kellett tekernem odáig. De legalább valamelyest bemelegítettem.

Rögtön neki is ugrottunk a Diós árok helyett a Svábhegyi útnak. Aztán sorban jöttek: Galgóczy, Béla király, Bükkös, Alkony, Mátyás király, Tündérhegyi, Jánoshegyi, Budakeszi, Szépjuhászné, Nagyrét, Határ, Rézsű út. Végül a kertek mögötti susnyás ösvényen átvágva a Remete-szurdok bejáratához jutottunk.

Az ösvényen Remeteszőlősre gurultunk, majd végig a Park sétányon (nem kevés eladó házat és telket látva), végül Nagykovácsin kötöttünk ki. Átcsalinkáztunk a Nagy-Szénás aljába és egy nagyon kellemes ösvényen (aminek szintén köze nem volt semmilyen aszfalt, vagy dózer úthoz) végiggurulva a sárga jelzésen kötöttünk ki.

Még sosem jártam erre, ami nem kis hibának bizonyult. Klassz kilátás, jól járható utak, hatalmas zúzás lefelé. Az 1,4-es virsliken 50 körüli tempóval csapatni az itt-ott vízmosásos, kisebb-nagyobb kövekkel tarkított dózeren nem semmi élmény volt! Vigyorogtam, mint a vadalma a végén.

A sárga jelzést jobbra, egy széles erdészeti úton hagytuk el (nem volt kedvünk kerítést mászni), amin visszakanyarogtunk fel, a Szénások aljába, majd újabb húzós tempójú lejtőzés következett a kék jelzésig, amin végül begurultunk Piliscsabára.

A faluban a főút melletti egyik kis pékség készleteit csappantottuk meg energiapótlásként. A kényelmes, nem kapkodós kajálást követően Tinnye irányába hagytuk el a falut. Útközben ellenőriztük, hogy megvan-e még az Üvegtigris, azután jó tempóban legurultunk Tinnyére, majd át Perbálra.

Perbál után jött el a nagyhalál, Budajenőre kegyetlen ellen(néha oldal-)szélben tekertünk át. Az elején még mentem Zolival, aztán feladtam a szélmalomharcot. Telkire már a tőlem megszokott papa-tempóban tekertem át a lelkesedés totális hiányában. Budakeszire átmenni már kevésbé fájt, de Zoli így is várt rám 8 percet a körforgalomnál.

Mondtam is neki, hogy nálam ennyi volt a mai nap, a Budakeszi úton szépen felmegyek és hazagurulok. Még el is köszöntünk a Fő utcai lámpánál, aztán valahogy mégis mindketten a Normafánál kötöttünk ki. Nem nagyon emlékszem, hogy sikerült felkínlódni magam, de egyszer csak ott feküdtem elnyúlva az Anna-réten Zoli társaságában.

A hosszúra nyúlt pihenőt követően a Harang-völgyben gurultunk le. Meg sem álltunk a Majorkáig, ahová még beültünk egy késői uzsonnára. A kaja finom, a felszolgáló lányok szépek, az árak húzósak.

Némileg felfrissülve már nem esett olyan nehezemre hazáig tekerni, bár egy 100 km-es kör végén mindig azt kívánom, hogy bárcsak közelebb laknék vagy 15 km-rel.

Képek: Google photos

Track: Garmin Connect

Táv: 101,52 km
Szint: 1440 m
Idő: 9:04 óra

2013. összes: 706,01 km, 7532 m, 53:34 óra.