Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Balaton 50 MTB 2012 - a csigajárat

2012. június 23. 23:59 - Samorost

Utoljára 2007-ben jártam a Balaton 50-en. Akkor még Laci, Feri és a Happy Bike csapatának társaságában. A HB azóta lényegében megszűnt létezni, Feri kicsit kikopott a társaságból. Lacinak viszont nem sok rábeszélés kellett, hogy jöjjön, pedig az utóbbi 1-2 évben ő sem sűrűn jött serrenni. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban Jandi, Andris, Dani és vele Levi is odatolta magát a balatofüredi rajthoz.

Természetesen a nevezésünket is a legvégéig toltuk, így majdnem délelőtt 10 óra volt, mire elindultunk. A Jókai-kilátóhoz kissé kacifántos útvonalon jutottunk fel. A felső harmadban a teljesítménytúra el is kezdett serrenés jelleget ölteni, combos tolások és alig járt, toronyiránt vezető ösvények képében.

A serrenés a kilátó után folytatódott. Először is át kellett bukdácsolnunk egy jó 200 méteres szakaszon, ahol a K jelzés csurig volt szórva kövekkel és sziklákkal. Ezután egy kellemes fenyves következett, szép panorámával a szemközti Péter-hegyre. Itt Andris defektje miatt le is táboroztunk egy jó negyed órára (én már épp elindultam lefelé, úgyhogy mászhattam vissza), majd miután a "táborhelytől" közvetlenül induló meredek, szűk ösvény elején Dani indulás után 5 másodperccel egy hatalmas dupla bukfenc produkálása mellett egy újabb defektet gyűjtött be, még tovább időztünk vagy 20 percet. A harmadik nekirugaszkodás már sikeres volt, mindenki egy darabban leért a hegy aljába.

Pecsételés Arácson a temetőnél és már csaphattunk is bele az újabb tolásba fel a Péter-hegyre. Tulajdonképpen a csúcsig az alsó 1/3-ot toltuk, a középső 1/3-on tekertünk, a felső 1/3-on megint toligáltunk. Igazi serrenés jelleget öltött a túra.

Lefelé már élvezetesebb volt a dolog, ahol csak lehetett nyeregben rodeóztunk le a kacifántos, helyenként sodrós, helyenként susnyás ösvényen. Csopakról a Csákány-hegy megmászása volt a következő feladat. Ami pozitív, hogy ezúttal nem borultam el oldalra, mint legutóbb. Ami negatív, hogy ez azért nem történt meg, mert jórészt toltam a bringát. Fent a kilátónál igen dekoratív és amúgy nagyon ismerős (de nem tudtam beazonosítani honnan) lányok osztogatták a pecsétet és a finom sütiket. Nagy nehezen sikerült csak újra nyeregbe ülni. De hát várt ránk a klassz, csiki-csukis DH.

A következő állomás Lovas volt, amit kis kerülővel értünk el. A kocsmában - ahol az EP is volt - ismételten sokáig múlattuk az időt, hideg citromos Gösserrel öblögetve porzó torkunkat.

A túra legunalmasabb része következett, fel Veszprémfajszra, illetve Balácapusztára. A római kori romokat elérve már mindannyian teljesen tikkadtak voltunk a hőségtől. Kellett vagy fél óra fűben heverészés, hogy erőt vegyünk magunkon és elinduljunk visszafelé. Addig is elkészítettem a "deja vu" képeket, a 2007-es túrára emlékezve.

Visszafelé kicsit kiszíneztük az itinerben szereplő útvonalat és a Z-Z+ helyett a Z-P+ jelzéskombó mellett döntöttünk (akaratunkon kívül).

A Koloska-forrásnál mindannyian degeszre tömtük magunkat, aztán jóllakott projekt teamként figyeltük végig, ahogy Andris a hátsó defektjével is zöld ágra vergődik. Az egyetlen dolog, amit nem értettünk, hogy a már meglévő ~750 méter szinthez hogyan jön még majd hozzá másik 650, hogy a kiírásban jelzett 1400 meglegyen. Gyanítottuk, hogy sehogy.

A Recsek-hegyen kívül - amivel megint megszenvedtünk, de kitekerni a végét nem tudtuk - már csak egy rövid, cirka 150 m szintet tartogató emelkedő volt hátra, mielőtt ledéháztunk volna a hidegkúti elágazáshoz. Fent a recsek-hegyi kilátóban azért még jól elszórakoztattuk egymást, gyakorlatilag több hullámban könnyesre röhögtük magunkat. (Szerencsére a jókedvünkre a hőség nem volt hatással, úgyhogy végig az egész túrán hasonló hangulat uralkodott.)

A maradék, 1-2 apróbb dombbal tarkított aszfaltos lejtőzést Füredig alig 20 perc alatt letudtuk és végül 3 perccel a 8 órás szintidő előtt begurultunk a célba, hogy a Csákány-hegyen is őrködő lányoktól átvegyük a jól megérdemelt emléklapot és kitűzőt. Közben pedig megvilágosodunk, honnan voltak ismerősek a lányok: a BEAC Maxin Lajos-forrásnál szintén ők osztogatják a pecséteket és a finom sütiket.

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 51,21 km
Szint: 1143 m
Idő: 7:57

2012. összes: 1260,20 km, 21784 m, 119:12 óra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr594596740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása