Megfingódtam rendesen, amin nem nagyon van mit csodálkozni kerek 1 hónap kihagyás után. Ennek ellenére ki vagyok békülve magammal, egy pici kraft maradt még a végére is és komoly izomlázam sem lett. Kis általános fáradtság.
A vicces az volt, hogy már a Gabitól való indulás után az Újszász utca első emelkedőjén beszólt a combom, hogy nem ezt beszéltük meg. Aztán Cinkotáig szépen bemelegedett minden alkatrész.
Nagytarcsáig elég szép tempót mentünk, 30 alatt nemigen mutatott az óra. Ez folytatódott Nagytarcsa után is. Jandival nagy röhögve meg is beszéltük, hogy így én a 30. km-ig sem fogok eljutni, de hát aki a Transalpra megy, annak bírni kell.
Bírtam is kb Dányig (33km), ahol a nyereg már elég rendesen elkezdte törni a hátsó felemet. Zsámbokra (42km) azért még sikerült bevánszorognom a társasággal együtt. A GPS adatait még nem tudtam kiolvasni, de Gabi órája itt 28,6-os átlagot mutatott.
Az itt eltöltött negyed órás tápolás után a nyeregbe ülve viszont rögtön éreztem, hogy valami nem egészen kerek. A bal farpofám belső felén, ahol a nyereg a legjobban elnyomott az előző km-eken, minden pedálcsapásnál nyilalló fájdalom hasított az altájamba. A nyergen sem találtam olyan pozíciót, amiben 1 percnél tovább meg bírtam volna maradni.
Valkóig - végig ellenszélben - valahogy azért elvergődtem, de addigra már eléggé leszakadtam a többiektől. Hiába vártak be a falu túlvégén, a Valkó utáni hosszú emelkedő megadta a kegyelemdöfést, 8-9-cel tudtam felvánszorogni rajta. El is döntöttem, hogy szólok Gabiéknak, hogy menjenek, rám ne várjanak, mert teljesen kész vagyok. De a domb tetején Gabiék szerencsére bevártak, utána pedig hosszú lejtő jött, úgyhogy kicsit sikerült magamra találni. Gödöllőre én gurultam be elöl. Közben a hátsómból szinte teljesen elmúlt a fájás.
Ennek ellenére nem sok kedvem volt tovább tekeregni, tettem is egy gyenge próbálkozást, hogy a 3-as felé csaljam a társaságot. De mivel Gabi volt a túravezető, ö mondta meg az irányt. Vissza Isaszeg felé.
Gödöllőről kifelé gondoltam egyet és nyomtam egy rövidebb sprintet. Viktor persze vevő volt a dologra, le is nyomott, mint a bélyeget. Janditól és Gabitól kicsit el is szakadtunk. De hogy nehogy azt higyjük, hogy micsoda fasza gyerekek vagyunk, pár másodperccel később egy idősebb faszi karikázott el mellettünk laza 35 körüli tempóban. Mire észbe kaptam már volt vagy 150-200 méter előnye. Feltekertem Viktorra és rögtön be is szóltam neki, hogy ezt azért nehogy már hagyja! Na innen jött a második sprint, 38-40-nel Isaszegig, ahol be is értük a faszit. A faluban már elment, mert lelassítottunk Jandit és Gabit bevárni.
Az Isaszeg utáni nagytarcsai elágazásig megint én mentem elöl (persze ellenszélben), aztán az elágazásnál dobtam egy középső tányért és szép komótosan 9-11-es tempóban felbaktattunk a 2 km-es emelkedőn Jandival párban. Itt már a combom is alaposan be volt durranva, de a közepes terhelést azért jól bírta.
A dombtetőn Gabi és Viktor bevártak minket, mostanra Gabinak is elege lett. 4-en bevágtuk a maradék fél zacskó szőlőcukrmat aztán belejtőztünk Nagytarcsára. 58-as gurulónál még mondtam Viktornak, hogy tolja fel 65-ig, de ahhoz már benne sem volt elég kraft. Jandinak itt volt másodszor kevés a 42-11-es áttétel, le is maradt rendesen, már csak Cinkotán ért be minket. Innen meg már fél lábbal, lazán gurulva tettük meg az utolsó 2 km-t Gabiékig.
Őrültek vagyunk, de talán épp ezért is tetszett a mai menet.
A Trek nagyon jól megy, viszont egy rendes nyerget muszáj lesz vennem rá.
Képek: a nagy rohanásban nem volt se időm, se kedvem kattogtatni.
Track: Garmin Connect
Táv: 93,79 km
Szint: 765 m
Idő: 5:40 óra
2011. összes: 292,19 km, 2548 m, 23:36 óra.
