Gyakorlatilag november közepe óta nem ültem bringán, mi mással is kezdhettem volna, mint egy bő 100km-es körrel. A Serrenő brigád kemény magja a januári jóidőnek köszönhetően már keményen tolta a múlt héten is a kilométereket és ha ez így folytatódik már kora tavasszal mindenki terminátor lesz. Én meg ugye hagytam rábeszélni magam a Transalpra, amihez azért bőven van mit behozni, ledolgozni, erősíteni, fejleszteni, und so weiter. A július közepéig hátralévő fél év még kevésnek is tűnik.
Szóval nem kicsivel kezdtem, de meg is lett az eredménye. Szentendréig minden rendben volt, a Skanzentől Pap-rétig sem volt különösebb gond. Habár a vége felé a folyamatos 160-170-es pulzusnak köszönhetően már érezhetően kezdett apadni a lendület.
Mivel viszonylag korán felértünk, össznépileg megszavaztuk a Visegrád felé folytatást. 15 perc alatt lent voltunk (lassan csorogjunk le, hogy ne fázzunk - hát persze!), Dobler Gabit nem lehetett megfogni (azaz lehetett volna, ha nem fényképezek menet közben). Így is volt, hogy 60 fölött gurultam. Két kanyar kis híján sok is lett a virsli slickekkel a nedves-nyálkás-saras úton. Volt hujujuj, és nem csak nekem.
Visegrádról Pilismarótot vettük célba, itt a társaság már alaposan széthúzott. A három országútis kiélvezkedhette magát, ők amúgy is cirka dupla tempót tudtak volna menni, ha az országútisított montis többség nem húzta volna vissza őket. Én gyakorlatilag ezen a 10 km-en készültem el az erőmmel, a Dobogókő alá visszamászáshoz semmi energiám nem maradt. Még úgy sem, hogy sikerült Rossitól és Dobler Gabitól némi kaját lejmolnom.
Utolsónak értem fel a Rám-hegy alatti pihenőhöz, bőven hagytam időt a többiek a jojózásra. Igaz itt már figyeltem a pulzusra (145-155 között legyen) és megálltam egyszer-egyszer könnyíteni és fényképezni is.
Egy nagyobbacska úttorlasz és akadályverseny közbeiktatásával felértünk (azaz le) a Királykúti-nyeregbe, ahonnan Dömörkapu felé csorogtunk le. Szentendre határába érve össznépi defektjavítás kezdődött, el is vacakoltunk vele majdnem egy órát.
A legrosszabb - mint mindig - az utolsó 10-15 km volt, alig maradt erő a lábaimban. Nem is értem, Panna hogy tudta végigcsinálni ezt a menetet. Persze ő sem köszönte meg, de mégis megcsinálta. Le a kalappal.
Képek: Visegrádi flaszteres riszálás
Track: Garmin Connect
Táv: 110,1 km
Szint: 1020 m
Idő: 8:03 óra
2011. összes: 110,1 km, 1020 m, 8:03 óra.
