Zsozsó a bokasérülése utáni nagy visszatérést a Budai kilátók teljesítménytúra bringval való végigtekerésével tervezte megvalósítani, de annyira sikerült lebeszélni, hogy az utolsó napig azt mondta, nem fog jönni bringázni szombaton. Pedig a túra útvonalát csak kicsit finomítottuk, illetve húztunk egy görbe vonalat a térképen a nagykovácsi célból vissza Budapestre is.
Nagy meglepetésünkre aztán szombat reggel mégis ott virított a kék ördöggel a Mammut előtti találkozónál Andris, Dawe, Rossi és Viktor társaságában. Így bg_-vel, Gabival, Ferivel és velem kilencen indultunk a Normafához. Zsozsó a Diós Árok helyett a Fogast választotta, Dawe pedig kapva az alkalmon vele tartott. Mi pedig szépen nekiestünk a referencia-kaptatónak.
Van ugye az a bizonyos Előzd meg a Fogaskerekűt elnevezésű (futó- és) bringaverseny, amit legjobbak 11 perc környéki idővel zavarnak le a János-kórháztól a Széchenyi-hegyig. Hát, nekem a Diós Árok tetejéig volt ennek az időnek a duplája. Van még hova fejlődni. Mentségemre legyen mondva, nem éreztem magam valami jól, a hasam nem volt teljesen rendben és épp emiatt nem is aludtam valami sokat. Ez az általános gyengeség végigkísérte az egész napot, a felfeléket nagyon nem bírtam.
A Rétes büfénél megejtettük a tervezett tízórainkat és közben Tomi is befutott ígéretéhez híven, egy brutál jó Canyon Nerve AM nyergében. Kajálás után átgurultunk a János-hegyre, majd a kilátótól kissé kacifántosan a P, Z3, majd megint P jelzéseken szambáztunk le a Szépjuhásznéhoz. A 2.1-es Racing Ralphokkal esélyem sem volt Tomival tartani a tempót lefelé, ő a traktorgumi méretű 2.4-es Big Bettykkel gyakolratilag legyalulta a hegyet. Én meg próbáltam a kis, aligmintás virslijeimet nem felütni a méretes köveken. Ez a Nagy-Hárs-hegyig sikerült is, onnan lefelé viszont az elejével csak sikerült telibe kapnom egy követ, mert a gumi egy pillanat alatt leeresztett. Így én a Kis-Hárs-hegyre fel sem mentem, helyette a Hárs-hegyi-nyeregben cserélhettem belsőt.
A következő defektemre sem kellett sokat várni, ezúttal a hátsót érte utol a végzet a Nagykovácsi úton. Újabb 10 perces kényszerpihenő.
A Petneházy lovardánál Tomi jobbnak látta hazafelé venni az irányt, a Nagy-Kopaszhoz már nem érzett elég kraftot magában. Én sem. Odafelé szépe szét is szakadtunk, én Andrissal mentem. A cserkésztábor melletti paintball pálya meglátogatása után sikerült megtalálni azt a murvás utat, ami a Z+ jelzésig vezetett minket. A Z+ pedig egyenesen a P3-ig vitt. Itt kiderült, hogy az elöl lévő bandát Gabi és Zsozsó kivételével sikerült beelőzni, mivel Rossi és bg_ 1-2 perc múlva beért minket. Andris meg is lépett velük, én meg szépen felagonizáltam magamban a Csergezán kilátóig a Z3-on. A kilátónál ejtőzhettem egy hosszabbat, mire Viktor, majd Dawe és Feri is felértek.
Lefelé hamar letértünk a Z3-ról, végleg megszabadulva az igazi "Budai kilátók" túrán résztvevő gyalogosoktól, akiket amúgy szinte végig kerülgetni kellett a Normafa óta. Egy jelöletlen erdészetin fordultunk Nagykovácsi felé, majd toronyiránt fordulva szuperjó, itt-ott kissé benőtt ösvényeken zúgtunk le a faluba.
Zsozsót hiába győzködtük, a Zsíros-hegyre már nem jött fel velünk. Vele együtt Dawe és Feri is a könnyebb hazautat választotta.
Hat főre fogyatkozva leküzdöttük az alig 80 méter szintet a Muflon itatóig, ahol be is ültünk egy bő fél órára. Zsíros kenyér volt, forró tea volt, kóla volt, forralt bor legnagyobb sajnálatomra nem. Azért így is jól elvoltunk.
Az újbóli nekiindulás annyira nem akarózott, hogy bg_ rögtön a kijárat után perecelt is egy látványosat a Z jelzéshez felfelé a köveken. Sajnos mire a tetű Anio-m összeszedte magát, bg_ is megtette ugyanezt.
A Z-n begurultunk Solymárra, majd némi csalinkázás után a faluban, végigzörögtünk az S jelzés mentén az Alsó-Jegenye-völgy hídjain. A Z+-on átkötöttünk a Z-re, majd a K-n gurultunk át (mint kiderült csak Viktor és én) a Virágos-nyeregbe. A többiek végig a Z-n jöttek.
A nehezén ezzel túl voltunk, már csak a levezetés volt hátra a Határ-nyereghez (S,Sg), az Árpád-kilátóhoz (K), onnan a Fenyőgyöngyéhez (K), majd a Remete-hegyen át (K,K+) le az Amfiteátrumhoz. Haza az Árpád-hídon át gurultunk.
Az GPS reggel nem igazán találta magát, a magasságot vagy jó 120 méterrel alacsonyabbra lőtte be a valóságosnál. De legalább ezt tartotta is egész nap. Így a szintrajzban nincs törés, szakadás, de a magassági adatokat fejben korrigálni kell.
Klassz bringázás volt, gyönyörű őszi napsütésben. Kellene pár hasonló még ebben az évben.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 78,11 km
Szint: 1650 m
Idő: 8:32 óra
2010. összes: 2125,02 km, 46846 m, 263,35 óra.
