Az augusztus 20-i hétvégét szokás szerint Szilvásváradon töltöttük, ezúttal Viktorék társaságában. Persze a bringák sem maradtak otthon.
2010.08.20. Péntek
Pénteken a családi kirándulásé volt a főszerep, de azért este felé egy órára csak elszaladtunk tekerni. A közepes edzőkört mutattam meg Viktornak. Egész jó időt sikerült menni, 58 perc alatt értünk körbe, amiben benne volt egy kereken 4 perces villaforgatás is. (Én vittem le Viktor vázát, de csak úgy fért be az autóba, hogy a kormányt és a telót kiszedtem. Összerakáskor meg sikerült a fékvezetéket alaposan megcsavarva visszatenni a villát, ezt kellett gyorsan orvosolni elindulás után.) Annak ellenére, hogy totál náthás voltam, egész jól ment a tekerés. Felfelé megvolt egyben az S+, az aszfalton pedig tudtam volna tempósabban is haladni, ha nagyon hajt a tatár. A tanösvény megint nagyon jó volt lefelé, de abban is maradt legalább 1 perc. Ezek fényében a 45 perc körüli szintidő nem is tűnik olyan lehetetlennek. Szerencsére most GPS is volt nálam, így track is lett. Igaz, kissé furán tekereg az S-en lefelé.
Track: Garmin Connect
Táv: 10,33 km
Szint: 434 m
Idő: 0:58 óra
2010.08.21. Szombat
Szombatra egész napos túrát terveztünk, gondoltam az pont jó lesz, amit a múltkorra terveztem. Sajnos akkor elmaradt, mert idő előtt haza kellett jönnünk, de most itt volt a lehetőség. Viktor ki akarta próbálni a tegnapi tanösvényt felfelé is, így azon indultunk el felfelé. Én már megtettem párszor ezt az utat, alaposan ki tudja venni az emberből az erőt. Jobban szeretem lefelé. Viktor bele is tolt egyszer-kétszer.
Mivel a múltkor jártunk az Őr-kőnél és a Katonasíroknál is, abban maradtunk, hogy ezeket a túra végén kihagyjuk. Helyette az elején felszaladunk a Gerenna-várba. A leány-völgyi kilátópont után szépen fel is talicskáztuk a bringákat a vármaradványokhoz, kinéztünk mindkét kiátópontra, majd lefelé szépen leereszkedtünk az igencsak trükkös úton.
Ezután Istállós-kő volt a következő célpont. Közben tettünk egy vargabetűt az egykori siklóállomásig, mert az S,S3,S+ találkozásánál sikerült az S3 helyett az S+-on elindulni. Az S3-ra visszatalálva különösebb nehézségek nélkül jutottunk fel a Bükk legmagasabb pontjára. Itt még sohasem jártam, kissé csalódás volt, hogy kilátóhely nincs a tetőn. Helyette volt viszont temérdek színes szitakötő, megállás nélkül cikáztak össze-vissza a kereszt melletti kis tisztáson. Őszintén szólva nem sok kedvem volt tovább indulni, legszívesebben heverésztem volna még vagy egy órát a fűben.
Következett az Őserdő, majd a Tar-kő. Mindkettő kedveskedett egy-egy jó kis tolós szakasszal. A tar-kői panoráma viszont ismét lenyűgöző volt. Sokat mégsem időztünk itt, az ebédszünetet a Három-kőnél akartuk megejteni.
Gyorsan átértünk a valamivel alacsonyabban lévő Három-kőre. Innen talán még szebb a panoráma. Én ettem egy Cornyt, közben Viktor lecsekkolta a gyanúsan csikorgó hátsó fékét. Hát igen, a betétből gyakorlatilag semmi nem volt már, csak egy vékony, diafilm vastagságú csík. Némi elmélkedés után úgy döntöttünk, hogy nem cifrázzuk tovább a mai útvonalat Bánkúttal, a Dédesi-várral, Ödrögoldallal és a Bálvánnyal, ezeket meghagyjuk legközelebbre. Ennek kicsit örültem is, mert annyira nem éreztem 100-asnak magamat a még mindig rajtam lévő torokfájós takonykór miatt.
A K-n visszacsapattunk a Zsidó-réthez, kicsit aszfaltoztunk az Soo-n, majd a K+ jelzésen átkötöttünk a Poo-ra. Ezen követtük a Szilvásvárad maraton útvonalát a Z jelzésig. Közben valahogy sikerült beszívnom egy hátsó defektet, de a majdhogynem tükörradiál Conti Verticallal ez nem volt meglepő.
Végig a Z-n jöttünk le a Szalajka-völgy felé. A felső köves résznél, ahol legutóbb is majdnem elszálltam, sikerült a láncvilla és a kerék közé egy vaskos fadarabot behajítani, ami azonnal blokkolta a hátsó kereket, a gumit teljesen nekifeszítve a túloldali villaszárnak. Se a bringának, se nekem nem esett jól a teljesen váratlan megállás. Kis nyolcas lett is a kerékben, de én legalább nem pereceltem el az amúgy is rázós szakaszon. A Z további része viszont nagyon élvezetes volt.
Az erdészeti szintútról egy kis levágással az erdei múzeumnál lyukadtunk ki. Tettünk egy kört a Szalajka-vízesés felé, aztán szépen lecsorogtunk a kirándulóktól hemzsegő úton. Még az üzletsor előtt lefordultunk jobbra és a bobpálya fölötti erdészeti úton kerültük ki a maradék embertömeget. A házhoz fentről, az S+ felől gurultunk le.
Az oldalbordák örültek, hogy már délután háromra visszaértünk, mi meg örültünk, hogy pont akkorra lett kész az ebéd. Tökéletes időzítés.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 32,48 km
Szint: 1136 m
Idő: 4:59 óra
2010.08.22. Vasárnap
Letoltuk a kis edzőkört a KL-en fel, majd az S+-on le. Viktor teljesen be volt állva, hogy a tanösvényt ezúttal végig kitekerje. Sikerült is neki. Nekem meg sikerült megint szépen benézni az S+-on lefelé az egyik balos kanyart. Alig bírtam összeszedni a kissé túlfújt kerekekkel kanyarból kifelé sodródó bringát az útszéli vízelvezető gödör méretes bukkanóján.
Közben mértem résztávokat is, csak kíváncsiságból:
- A háztól a tanösvény aljáig 0,51 km, 1 m szintemelkedés
- A tanösvényen fel a parkolóig 1,73 km és 208 m szint. Ez átlag 12%-os meredekség, ami a gyakorlatban 0% és 28% között változik.
- A parkolótól az aszfalton 0,84 km-t kell gurulni az S+-ig, közben további 47 méter szintet gyűjtve.
- Az S+-on le a házig 2,18 km, 6 méter szintemelkedéssel. Viszont 230-at jövünk le.
Track: Garmin Connect
Táv: 5,26 km
Szint: 262 m
Idő: 0:32 óra
Ennyi fért a három napba, legalábbis bringás szempontból. Sajnos a szombati jól sikerült röpködésen felbuzdulva vasárnap délelőtt is kivittem az Oriole-t egy kis vitorlázásra. Nem volt jó ötlet, fél 11 felé már eléggé pöffös volt a szél. Az egyik fordulóban - valószínűleg egy széllökéstől - hirtelen megbillent a gép, dugóhúzóba került és vagy 50 méteres magasságból orral a földbe csapódott. Akkorát csattant, hogy teljesen leírtam, de viszonylag olcsón megúszta. Épp a lovardát körülvevő kerítésre, illetve az arra ránőtt bozótosra esett. Kis szerencséval ha két méterrel arrébb ér földet, akkor a méteres fűbe csapódott volna. A jobb szárny kapott egy nagyobb maflást, de csak a hungarocell gyűrődött meg, amit úgy-ahogy sikerült kiegyengetni. A lágy, műanyag orrész is rendesen behorpadt, de azt is nagyrészt kinyomkodtam. Viszont az egyik motorborító műanyag letört, csakúgy mint a motorhoz tartozó légcsavar. Egyik sem lett meg. Viszont légcsavarom talán van itthon tartalék.Majd megnézem.
2010. összes: 1745,85 km, 37428 m, 213,35 óra.
