Zoli épp két melóhely között élvezi a munkanélküliek laza életét, így jobb dolga sincs, minthogy minket kapacitáljon mindenféle hétköznapi tekerésre. Ezúttal hármunkat sikerült rávennie egy görbe napra. Ezúttal a Mátra nyugati része volt a cél.
Reggel 11-re értünk Mátrakeresztesre, az útvonalat az odaút alatt eszkábáltuk össze Zolival úgy nagyjából. Mivel se Balázs, se Rossi, se Zoli nem vitézkedett a Mátrabércen, gondoltam kapjanak egy kis kóstolót a túra egyik "legfinomabb" részéből. Így aztán az első cél a Muzsla volt. Az elején nem volt kedvünk bemenni a P-re, ehelyett a járhatóbbnak tűnő P+ jelzést választottuk. Ez sem volt semmivel sem jobb, mint a P eleje, sőt! Amellett, hogy szinte végig toltuk felfelé, jó sok susnyával is meg kellett küzdeni.
A P-re kiérve nem is kellett sokat várni az első lassú defektre, Rossi már párszáz méter után szerelte a hátsó kerekét. Kicsivel előrébb Balázs szintén. Zoli agresszív marketing tevékenységet folytatva tukmálta Rossira a brutál nehezen fújó pumpáját, amivel végül ő maga és én úgy nagyjából 2 barig tudtuk felfújni a kereket. A további extra levegőt már Rossi nyomta bele a saját pumpájával. Balázs ugyan vagy 5 perccel később vette észre a defektet és kezdett szerelni, pont egyszerre lettünk kész a szereléssel.
A Nyikom-nyeregbe érve kitaláltam, hogy ha már itt vagyunk, nézzünk ki a nyikomi siklóernyős starthelyre. El is indultunk a jó irányba, de a starthely helyett a törmelékes kétnyomos úton a starthely helyett a csúcsra jutottunk fel. Mivel tovább csak a túloldalon lefelé volt út (jó meredeken), inkább visszagurultunk a nyeregbe. Rossival jó sokat kellett Zoliékra várni, már épp telefonálni akartam nekik, amikor befutottak. Lefelé Balázs két küllővel könnyítette a Meridáját, szerencsére ő olcsón megúszta a perecet. A GPS nagyon nem akarta megmutatni a starthely pozícióját, így a térkép alapján keresgéltük az odavezető utat. Nem lett meg. Így a helyben köttetett villám-megállapodás értelmében nem is a Z+ jelzésen csorogtunk vissza, hanem folytattuk a mászást a P-n a Muzsla felé.
A Muzsla csúcsára csak Rossival ketten mentünk fel, Balázs és Zoli lent madadtak a Z3 keresztezésénél. A Z3-on lefelé próbáltuk követni a jelzést, de ez egyre nehezebbem ment. Rengeteg kidől fa, ág, gyökér, kő színesítette az ereszkedést. Az egyik fán úgy mentem át, hogy egyik lábam sem volt az SPD-be csatolva, és persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, le is csúszott a pedálról mindkét lábam. Mivel eleve a nyereg mögé ülve jöttem a meredek hegyoldalban lefelé, így az ülésen hasizomból támaszkodva gurultam jópár métert lefelé, mire visszataláltam a pedálokba.
Ahogy egyre lejjebb értünk, egyre járhatatlanabb lett a terep. A patak-völgyet elérve gyakorlatilag a Z jelzésig végig toltuk a bringákat a köveken bukdácsolva, fákat kerülgetve. Rossi legalább megtudta, hogy az én bringámat tolni ugyanolyan unalmas, mint a sajátját. Pedig kicsivel feljebb - mint kiderült épp a még tekerhető szakasz végén - tényleg azért adtam neki oda, hogy kipróbálhassa a hátsó rugózás előnyeit.
Aztán a Z jelzést elérve már javult a helyzet, igaz csak párszáz métert haladtunk rajta, mert szinte rögtön rátértünk a Z4 széles erdészeti útjára. Az út lazán emelkedett Nagyparlagig, ahol az S jelzés fordultunk rá. Előtte azért még jobnak láttuk kajálni egy keveset. A pihenőt Zoli defektjavításra használta fel, így nem sokkal később már eléhezésre és szomjhalál-közeli állapotra panaszkodott. Az utóbbira a Hidegkúti turistaháznál jött a megváltás, de a kajakérdés még nyitott maradt. Hosszas tanakodás után a kettéválás mellett döntöttünk. Zoli Balázzsal visszament az S-en Mátrakeresztesre, hogy kajáljanak egy jót az Óvár fogadóban, mi Rossival Bagolyirtás felé vettük az irányt a dózerúton.
Fallóskútig nagynából 1 óra utat számoltunk, de alig 30 perc alatt odaértünk. Ide tulajdonképpen azért kellett jönni, hogy megfussuk a Szarvas utca lejtőjén a 80-as tempót. Ez másodikra sikerült is, 81 lett a maximális sebesség. Szerencsére senki nem jött fölfelé az utcán abban a 2 percben. Mivel a sikeres második kísérlet után is alig pár perccel múlt délután öt óra és Balázs hatórás hazaindulást tervezett, Rossival nekiugrottunk a túra második felének is, Mátraszentimre felé. Nagy hiba lett volna kihagyni ezt a részt. A Z3-on 15 perc alatt felmentünk Bagolyirtásra, egy klassz erdei lejtőzést követően 10 perc múlva pedig már Mátraszentimrén voltunk. A Kemencés csárdába csak az út széléről lestünk be, pedig Hidegkútnál nagyon ajánlgatta a srác, akitől a vizet kaptuk.
Szentimréről K+ jelzésen mentünk fel a Szentistvánra vezető aszfaltútra és Szentlászló érintésével azon gurultunk le odáig. Innen a K jelzésen gurultunk át az ágasvári turistaházhoz, az egyik, ha nem a legélvezetesebb mátrai úton, Ágasvár alatt. A turistaháztól kis kerülővel (Pb) a P-n csapattunk le, végig híg sárban vissza Mátrakeresztesre. Szépen néztünk ki mi is és a bringák is utána. A vendéglő melletti patakban muszáj volt legalább nagyjából lemosni magunkról a sarat. Este fél 7 felé indultunk haza a felemásra sikeredett túráról.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 41,99 km
Szint: 1466 m
Idő: 6:48 óra
Vmax: 81 km/ó
Vátl: 6,18 km/ó
2010. összes: 1550,18 km, 32409 m, 187:11 óra.
