Az idei nyaralás céliránya cirka három nap alatt dőlt el. Télen a Travelteamen keresztül voltunk Schladmingban, így kézenfekvő volt most is náluk nézelődni akciós utak után. Horvátország erős versenyben volt Ausztriával, végül (szerencsére) az utóbbi nyert. Viszont az utazási irodánál már nem volt szabad szoba a kinézett három panzió egyikében sem. Direktben természetesen tudtam foglalni, árban ugyanannyiért. A kapruni Trauner panziónál maradtunk, habár Hinterglemmben is lett volna szállás. 7 éjszakára foglaltunk szállást, de végül csak 6 lett belőle, mert a gerecsei hőgutás tekerés utáni szombat este és vasárnap nem sikerült összepakolni. Csak hétfőn délben indultunk neki a 650 km-es útnak.

Dióhéjban az egy hétről:

1. nap Hétfő

Kereken 7 óra alatt értünk ki a 650 km-re lévő Kaprunba. Domonkos egész jól viselte az egész napos gyerekülésbe szögezettséget, csak 2-3 alkalommal álltunk meg, hogy kicsit mászkálhasson.

2. nap Kedd

Reggel Domonkossal elmentünk falut nézni, majd mindannyian felkerekedtünk és megnéztük a Kaprun szélén rejtőző Sigmund-Thun-szurdokot és a felette lévő tavat. Domonkos legnagyobb meglepetésünkre a gáttól a saját lábán gyalogolta körbe a tó nagy részét. Aztán a visszaút végén perecelt egyet, épp rá a két napja szerzett sebére a térdén. Lett is nagy ordítás rögtön, az autóig abba sem hagyta a hüppögést. Aztán Emese ölében vágül bealudt és egy nagyot szunyált a kocsiban. Elkocsikáztunk a Kitzsteinhorn felé egészen az út végéig, ami egy parkolóházban végződött. De mivel Domi aludt, nem néztük meg, miért is épült az oda. Helyette inkább átruccantunk Saalbachba, megérdeklődni a Big 5 részvételi lehetőségeit. Ha már ott voltunk sétáltunk egy nagyot délután a faluban.

3. nap Szerda

Reggel a szokásos séta után irány a Grossglockner Hochalpenstrasse. Még Kaprunban lefoglaltam másnapra egy bringát a faluszéli kölcsönzőben, de a méretemben csak egy használtas libafoszöld Speci Epic volt. De ha már ott voltam, ráírattam a nevemet. Hogy azért ne csak nekem jusson élvezet erre a napra, a délelőttöt az alpesi út kapuja mellett lévő ferleiteni vadasparkban töltöttük, Domi legnagyobb örömére. Délután viszont kiélvezkedhettem magam a végeláthatatlan szerpentineken. Ma mindenki gyökkettővel közlekedett rajta, még a motorosok is. Az Outback nagyon nem szerette az 50-60-70-es tempót, a tizenszázalékos emelkedőkön ilyen tempónál csak kettesben volt hajlandó életjeleket adni, én viszont jobban szerettem legalább hármasban közlekedni, 80-110 között. A Grossglocknerig szárazon, onnan vissza végig esőben. Hát, esőben minden autósnak mintha nem is egy, hanem egy kosár hímestojás lett volna a talpa alatt. Ha pedig meg mertem előzni őket, bőszen villogtattak. Ki érti ezeket? 

4. nap Csütörtök

Nekem mára a Big 5 volt betervezve. Kicsit későn, fél tíz felé indultunk Kaprunból. A lefoglalt bringát viszont nem vettem fel, gondoltam, ha nem tudok bérelni Hinterglemmben, akkor majd családostól megyünk legfeljebb valahova. Na, ezt mintha előre láttam volna, Hinterglemben a Reiterkogelbahn alatti Bike'n'Soul-nál leghamarabb a jövő hétre volt bérelhető bringa. A Big 5 ugrott, de túlságosan nem bántam, egyedül nem igazán szeretek bringázni. Helyette jártunk egyet a faluban, aztán elautóztunk a Krimml vízeséshez. Edzésnek nem volt rossz 4 km-en keresztül tolni felfelé a 12 kilós babakocsit, benne a 10 kilós Domonkossal. Ugyan "csak" 400 méter a szintemelkedés és az út jól kiépített, de annyira azért nem volt egyszerű. Az első szakaszon még csak megmosolyogtak néhányan, a második - meredekebb - részen már több túrázó is gratulált, vagy megtapsolt a teljesítményemet (meg a rólam ömlő vizet) látva. Domiból sajnos csak az utólsó pár kanyarban tört elő a túrázhatnék, de akkor nagyon ügyesen (és vidáman) kaptatott felfelé a néhol igencsak meredek úton. Felérve a folyó mentén még felgyalogoltunk - immár jóval kevésbé meredeken - a közeli Veitalmhoz. Domonkos odafelé is sokat gyalogolt, fülig érő szájjal. A végére viszont már eléggé elfáradt és nyűgös lett, így a Veitalmi pihenő után átgyalogoltunk a 200 méterre lévő Reitalmba és minibuszos taxival vitettük vissza magunkat Krimmlbe. Domi fáradtságát mi sem mutatja jobban, minthogy az egyetlen, cirka 100 méteres alagút sötétjében, cirka 10 másodperc alatt beszunyált az ölemben.

5. nap Péntek

A beígért borús idő megjött, reggel körbe nagy és sötét felhők gyülekeztek, de Kaprunra egyenlőre még sütött a nap. Ezt kihasználva egy nagyot sétáltunk hármasban a faluban. Dél körül tettünk egy gyenge próbálkozást, hogy felnézzünk az első nap felfedezett rejtélyes parkolóház fölött fekvő kapruni víztározókhoz és erőműhöz, de mire felértünk, Domonkos éppen bealudt. Így a parkolóházba beállva mi is aludtunk vele a kocsiban bő egy órát. Mikor felébredtünk, még mindig szemerkélt az eső, így jobb lehetőség híján visszamentünk a panzióba és ez eddigiektől ellentétben jó korán mentünk le vacsorázni. Felnéztünk volna szívesen a Kitzsteinhornra is, de ebben az időben semmi értelme nem volt.

6. nap Szombat

Újabb esős nap. Délelőtt azért megnéztuk a vár melletti mezőn tábort vert, hétvégi várfesztiválra összeverődött maskarás népet. De csak nem bírtunk megülni a fenekünkön, elmentünk megnézni pár faluval arrébb egy Hihe Tauern Nemzeti Park kiállítást, de akkora tömeg volt az alig 6-8 teremben, hogy gyorsan elmenekültünk. Inkább - amíg Domi aludt - kacskaringóztunk egyet a Gerlos alpesi úton. Visszafelé még megnéztük az esőben a Krimml vízesés melletti, gyerekeknek létrehozott vízivilág parkot. A három programból csak a középső ért valamit. A mások kettő felejthető volt. A pénzt, amibe kerültek meg végképp nem érték meg.

7.nap Vasárnap

Nem nagyon akarózott hazajönni, legszívesebben maradtunk volna még egy hetet. Vagy kettőt. Vagy hármat. Kaprun nagyon kellemes hely. Télen is klassz lehet, ámbár pályaszállás nemigen van. Legalábbis ha a Kitzsteinhornra, vagy a Maiskogelre vágyakozunk. De a puding próbája az evés!

Képek: Google Photos