Vadálló-kövek és Rám-hegy

2010. április 10. 23:59 - Samorost

Amikor a serrenő fórumon felvázoltam az útvonalat, napokig nem jött hozzászólás. Kezdtem azt hinni, hogy egyedül fogok biciklizni szombaton. Aztán kiderült, hogy mégsem, csak épp már senki sem siránkozik az idióta útvonalaim miatt. Pedig még én is kissé merésznek éreztem. Jó sok kisebb-nagyobb púp szerepelt az útvonaltervben, ami nagyjából így nézett ki:

Budapest, UVH - Budakalász - Pomáz - (Z) János-forrás - (Z) Petőfi-pihenő - (Z) Kő-hegy - (S) Lajos-forrás - (S) Tölgyikrek - (-) Sikáros - (Koo) Királykúti-nyereg - (-,P3) Prédikálószék - (P3) Vadálló-kövek - (-) Rám-hegy - (-,S) Dobogókő - (K) Zsivány-sziklák - (K) Pilisszentkereszt - (-) Szántói-nyereg - (-) Hosszú-hegyi murva - (K) Csobánkai-nyereg - (K,-) Kevély (alatt) - (Z) Budakalász - Budapest, UVH

Szerintem már eleve az eszement ötletnek tűnt, hogy a Vadálló-köveken bringával szambázzunk végig. Persze ami egyszer már sikerült, az miért ne sikerülne másodszorra is?

Tíz pontba szedve a tizedikei események:

1. Budapest - Pomáz

Reggel Gabiék sokat késtek. Mint kiderült a Skareb az NRS-ben megadta magát és eltört, így Gabi Marci bringáját volt kénytelen kölcsön venni. Szóval, míg mi öten (bg_, DGabi, KGabi, Panna, én) az UVH felé kocogtunk, a többiek elindultak onnan - a nem kicsi ellenszélben - Pomáz felé. Itt a templomnál egyesítettük erőinket Andrissal, Hardhattal, Jandival, Rossival és Viktorral. Megcsodáltuk Panna új SPD-jét, közben DGabi "terülj-terülj asztalkámat" varázsolt a földre.

2. Pomáz - Petőfi-pihenő

A faluból (ami amúgy város) a Z jelzésen tekertünk fel a Kő-hegyig. Az alsó, János-forrás előtti rész meglepően könnyű volt, legutóbb sokkal jobban megszenvedtem itt. Ugyanígy kellemes csalódás volt a János-forrástól felfelé a Petőfi-pihenőig. Azt hittem, egy métert sem fogok tudni tekerni, de az legelső meredek faltól (ami majdnem meglett) és a fentebb lévő keresztbe dőlt fától eltekintve egyszer sem kellett leszállni a nyeregből. Fent a kilátóhelynél gyülekeztünk. DGabi persze előre ment (amúgy is ő ért fel elsőnek), KGabira és Pannára viszont elég sokat kellett várni. Már épp aggódni kezdtünk, amikor megjelentek. A Kő-hegyi turistaházig már csak pár méter laza gurulás volt hátra.

3. Petőfi-pihenő - Lajosforrás

Kő-hegytől az S elején számítottunk sárra, de amit utána kaptunk, arra már nem. Az erdőből a széles erdészetire kiérve kikerekedett szemekkel percekig csak bámultuk a két egymás mellett kígyózó majd méternyi mély nyomvályút. A középső hát úgy fel volt ázva, hogy amikor átléptem oda fényképezni, már az első lépéssel bokáig süllyedtem az iszapszerű sárba. Ezen a részen jól szét is szakadoztunk, én bg_-vel és Rossival verődtem egy brigádba. Mögöttünk csak KGabi és Panna volt. A sár a szétrombolt erdészeti útról letérve sem lett sokkal kevesebb, de legalább már tekerni lehetett. Lajosforrásnál aztán bevártunk mindenkit, megtaláltuk a "járművet", ami valószínűleg felelős volt az útminőségért és kicseréltük Panna defektes belsőjét (amin egyébként több, mint 30 folt volt már). Vízkészlet feltöltés, majd irány a Tölgyikrek, tovább az S-en.

4. Lajosforrás - Tölgyikrek

A turistaháztól induló első emelkedő után lejtőztünk egy jót a fák között, hogy aztán visszamásszunk a nagyjából Lajosforrás magasságában fekvő Tölgyikrekhez. Útközben a fák között csalinkázó ösvényen Rossi vállal próbált arrébb lökni egy fát, de a fa erősebbenk bizonyult, így mikor mi utolértük, ő ott ücsörgött az ösvény szélén a történteken elmélkedve. Nem tört semmije, de innentől csak csökkentett módban tudott működni. A Tölgyikrekhez felfelé bg_ is kezdett kipukkanni és Pannáék is jópár perc késéssel érkeztek meg. Panna elég sápadtka is volt amikor felért, látszott rajta, hogy nincs valami jól.

5. Tölgyikrek - Prédikálószék

A Tölgyikrektől a dózeren gurultunk le a Sikárosig. Ott Andrisék rövid élménybeszámolót tartottak Jandi pocsolyán való átcsörtetéséről és hogy hogyan választotta szét Mózes módjára vizet. Közben az eddig tapasztalt sárhelyzetből okulva letettünk a P-ről és az aszfalton tekertünk fel a Prédikálószék felé vezető murvás útig. Majd azon és a P3-on tovább fel Prédikálószékig. Sár semmi. Ennek ellenére ezúttal szégyenszemre nem sikerült kitekernem a siratófalat, a legmeredekebb, gyökeres részen elkapart a nyavajás Conti Vertical. Fent aztán gyakorlatilag elfoglaltuk Prédikálószéket. Mivel a két Gábor Dömös felől felcsalta a család másik felét, míg rájuk vártunk, kényelmesen megkajáltunk, dumáltunk. Én egy jót napoztam a nagy sziklára kiterülve. Bg_ pedig egyfolytában azon agyalt, hogyan fog innen rövidítve hazamenni. Aztán majd háromnegyed óra tespedés és rövid telefonos egyeztetés (Csilláék még a Vadálló-kövek aljában vannak) után Pannát hátrahagyva elindultunk a Vadálló-kövek felé.

6. Prédikálószék - Rám-hegy

A Vadálló-köveknél összetalálkoztunk a felfelé tartó gyalogos különítménnyel. Így ők fel sem mentek már Prédikálószékre, hanem innen visszafordultak. Panna viszont fent várta őket (telefon nélkül), így Gabi mehetett vissza érte. Mi sem kapkodtuk el lefelé, a szikrázó napsütésben többször megálltunk nézelődni. A legfelső szakaszon Rossi kénytelen volt külső segítséget igénybe venni a lejutáshoz, mert a válla miatt nem tudta lefelé a bringát is hozni. A kövek alatt bevártuk a két Gábort, akik Pannának segítettek lefelé. Az alsó részen gurultunk egy jót és nem az első, hanem a második, kevéssé járt keresztúton kanyarodtunk vissza a Szőke-forrás-völgy felé. Én ugyan felvetettem, hogy a Szentfa kápolnáig legurulva van egy másik út is fel a Rám-hegyre, de plusz 50-100 méter szintet már senki nem akarta vállalni még egy kis lejtőzésért cserébe. A völgy előtt a Királykúti-nyeregbe vezető széles dózeren lyukadtunk ki. Rossi itt le is vált, hogy innen egyenesen Dobogókőre menjen. Mi legurultunk a patak völgyébe és megkerestük a Rám-hegyre vezető erdészetit. Mivel az út eleje totál járhatatlannak tűnt (rendesen fel volt szántva), kissé elbizonytalanodtunk a folytatást illetően. Aztán Andris és KGabi nógatására csak nekivágtunk. Jó nagyot is szívtunk vele. Leginkább toltuk a bringákat, néha volt egy-egy gyenge próbálkozás a tekerésre. Jandi még egy defektet is összeszedett valahogy. Épp ott szereltek Andrissal, ahol az általunk követendő út levált a szántásról. A folytatásban sem volt sok köszönet, rövid tekerés után újból azon kaptuk magunkat, hogy toljuk a bringákat. Pár kanyar és jóadag mászás után egy nyílt részre kiérve megláttuk az egy völggyel arrébb közvetlenül a Rám-hegyre kanyargó, széles dózerutat. Ha nem akarunk szintet spórolni korábban, most pont ott tekertünk volna. Ehelyett jól megszivattuk magunkat. Végül a pilismaróti aszfaltra kiérve gurultunk el a Rám-hegyig aljáig. Innen csak egy rövid mászóka volt a rám-hegyi Ferenczy-szikla.

7. Rám-hegy - Dobogókő

Fent egy nagyobb diákcsoport csodálkozva nézte, hogy vannak olyan őrültek, akik bringával jönnek fel ide. Aztán pár perc múlva még nagyobbat néztek, amikor legurultunk a felfelé tekerhetetlenül meredek ösvényen. Igaz, csak bg_ és én vállaltuk be végig. Közben Rossi felért Dobogókőre, én egy órát saccoltam még magunknak. Az aszfaltra visszaérve a túloldalon indultunk tovább a hegyoldalban enyhén emelkedő dózeren a Dobogókőre felvezető S jelzés felé. Az S alaposan szét volt mosva, de legalább nagyrészt száraz volt. Itt már a társaság nagy része tolóüzemben működött. Viszont a gerincutat elérve újból nyeregbe pattant mindenki. Az utolsó 50 méter szintet már észre sem vettük, annyira rá voltunk már állva a Matyi büfé kínálatára. Nálam a szokásos menü játszott: hotdog, almás pite, tea. Plusz egy félliteres kóla a biztonság kedvéért. Jandi - bízva hazafelé a gázturbinás rásegítésben - egy nagy adag bablevest tolt magába, Viktorék a standard sült krumpli-rántott hús kombó mellett szavaztak, plusz persze az almáspite desszert.

8. Dobogókő - Kevély

Dobogókőről a valamivel hosszabb, de kíméletesebb útvonalverziót szavaztuk meg lefelé. Végig a K-n, el a Zsivány-sziklák mellett, le Pilisszentkeresztre. Rossi a válla miatt kihagyta ezt a jó kis DH szakaszt és az aszfalton gurult le, Viktor pedig sokallva a 10 cm-es rugóutat, a Recont lockolva zúgott le rajta. Szentkeresztől következett a Hosszú-hegy, ami a K60-on nekem mindig nagy mumus a maga 2km-es emelkedőjével, de most valószerűtlenül könnyen ment. Viktor viszont benézte a leágazást és legurult Pilisszántóra, majd onnan át Pilisvörösvára. A Csobánkai-nyeregben vagy fél órát vártunk rá, mire visszaszenvedte magát fel az aszfalton. De legalább láttunk közben lovakat, meg rajtuk csajokat. A Kevély alatt felvetődött a felmászás a K-n a nyeregbe, de szerintem senki sem gondolta komolyan. Viszont a P-n kikötve a hosszú, fárasztó, jelöletlen erdészeti helyett a rövid, meredek mászást választottuk a Z-ig, fel a P-n. Bg_ erősen érdeklődött a P-n előttünk álló szint után, amire én gyors fejszámolás után 80 métert saccoltam neki. Aztán 110 lett belőle. Minő meglepetés.

9. Kevély - Budakalász

A Kevélyről a Z-n zúgtunk le Budakalászra, de útközben megálltunk egy csoportkép erejéig a kilátóhelynél. A Z balos leágazásához mindenki széles vigyorral az arcán érkezett le, majd hasonlóan széles vigyorral folytattuk a második szakaszát is az útnak. A lovarda magasságában az eget elnézve úgy tűnt, hogy csak megázunk a nap végén, távolabb, Pest felé elég csúnyának tűnt a helyzet. A lovardától lefelé az utolsó lejtő alján aztán Viktor egy hatalmasat perecelt jó 30-as tempóval. Ott gurultam mellette, kicsivel hátrébb és az első pillanatban nem is értettem, mit csinált. Csak azt láttam, hogy kifordul a kormánya, ő pedig hatalmasat puffan a sárba. Valószínűleg a fáradtság is belejátszott a dologba, mert egy pocsolyát átugratni amúgy nem egy bonyolult és veszélyes mutatvány. De most már legalább fel van avatva az új Trek is.

10. Budakalász - Budapest

Viktornak azért kellett pár perc, mire összeszedte magát és vissza tudtunk gurulni a rómaira, de eléggé szenvedett végig. Így összesen két főt kellett leszázalékolnunk a túra végén. Budáról hazafelé bg_ megtáltosodott, tolta neki rendesen már Budakalásztól. Burn, baby, burn! A Körvasút soron még nyomtunk egy hajrát négyesben (3 Gábor 1 BI ellen), aztán DGabival versenyeztünk még egyet a Pálya utcán. Nem tudott lenyomni. :-)

A túrát én sem úsztam meg következmények nélkül, estére már alig bírtam mozgatni a bal könyökömet, úgy fájt, másnapra meg lett egy kis izomlázam (vagy inkább izomfáradtság) is. Jövő héten K60, utána Mátrabérc. A mostani túránál jobb előkészítőt nem is kerekíthettünk volna.

Képek: Google Photos

Videók: