Az egész úgy indult, hogy a szombatra tervezett "tömeges" bringázást elmosta az eső, így vasárnapra egy rövid HHH-t terveztem csapódva a subaruklubos bandához. Azonban nekik megtetszett a Prédikálószék ötlete (szigorúan aszfalton), így mégiscsak az eredeti cél került kitűzésre.

Az északi vasúti híd lezárásának tényével sajnos csak akkor szembesültem, amikor a találkozó előtt 15 perccel a híd lábánál a tájékoztató tábla fogadott, ezért az Árpád-híd felé kellett egy 8-km-es kerülőt beiktatnom. Le is késtem a megbeszélt időpontot. Mivel a többieknek se híre, se hamva és telefonon sem tudtam őket utólérni, engedtem a jó idő csábitásának és elindultam Pomáz felé...

Pomázon a Z jelzést követve kis falusi nézelődést követően hamar az erdőben találtam magam. Az első pár méter után leesett a tantusz, hogy ezt a szakaszt régebben már egyszer-kétszer megtettem, igaz a másik irányból. Felfelé elég combosnak bizonyult, a nedves kövek és a sárba tapadt falevelek nem igazán segítették az előre jutást. A János-forrásig azért végig tekerhető volt a terep, de onnantól némileg változott az út meredeksége, így aztán a Petőfi-pihenőig jórészt toltam a bringát. Időnként meg kapaszkodtam bele, mert az SPD cipőm nem volt igazán alkalmas a sáros hegymászásra.

Kárpótlásul fent gyönyörű panoráma fogadott Budapest és a budai hegyek irányába. Párszáz méter után a kő-hegyi menedékháznál az S és Z jelzés találkozik. Innen az S-t követve nekiindultam Lajos-forrásnak. Már az út eleje az erdőben is igencsak saras-vizes volt, de az igazi dagonya az erdőből kiérve a felső nyílt szakaszon várt, néhol tengelyig érő sárral. A Ritchey Z-Maxok egész jól teljesítettek, de a váltó és a lánc nem fogja megköszönni nekem ezt a szakaszt. A fogaskoszorún a fölső három fokozat a sártól eltömődve randomszerűen váltogatta egymást. Még így is (számomra meglepően) hamar fent voltam Lajos-forrásnál. Kis takarítást és némi vízvételezést követően rácsörögtem Zsozsóra. Ők épp akkor értek fel a Prédikálószékre felvezető sorompóhoz. Megígérték, hogy megvárnak, ezért a lehető legrövidebb úton próbáltam elvergődni odáig. Ez a gyakorlatban egy K+ jelzésen végrehajtott saras DH-t, egy patakátkeléssel egybekötött bringafürdetést és egy aszfalton való felvánszorgást jelentett, összesen kb. 30 perc igénybe vételével.

Prédikálószékre már négyen együtt mentünk fel, 1-2 rövid pihenő közbeiktatásával. Az út meglepően jól járható volt, sár sehol. Érdekes. Fent ettünk-ittunk, dumáltunk, fényképezkedtünk, majd elindultunk vissza az aszfalt felé. A laza gurulás közben csak egy dolog zavart: az alkalmi beletekeréseknél a hajtáslánc keserves hangokat adott ki magából, hála a csontszáraz láncnak és fogaskerekeknek.

Szentendrére beérve rögtön a lángosost céloztuk meg. Nem a dunapart mellettit, hanem ami bentebb a parttal párhuzamos sétálóutca végénél van. Amellett, hogy olcsóbb és finomabb a sajtos-tejfölös lángos,  voltak olyan kedvesek és megszántak engem, vagyis a bringámat egy kis étolajjal. Jaj, de szépen futott hazáig a paripa! Ha nem is tisztább és szárazabb, de mindenképp biztonságosabb érzés volt!
Összesen 98,36 km sikeredett, kb. 1000 méter szinttel. Pár képpel dokumentáltam is a nap eseményeit, megnézhető Google Photos albumban.