Tavaly sajnos elmaradt az egyhetes téli snowboard túra, helyette egy-két egynapos kiruccanásra futotta csak. Ebben az évben viszont sikerült elcsípni a Travelteam-nél egy jó 6 napos ajánlatot. A schladmingi Ski Amadét rohamoztuk meg, ahol négy hegyet összekötő síhinta kecsegtetett változatos pályákkal. A kb 550km-es utat 6 óra alatt sikerült megtenni. Mire kis családunk odaért a LomHÁval, Hardhat és Viktor már kiderítették a szállásunk pontos helyét. A Hotel Schlosserwirthez tartozó Landhaus zum Schlosserwirtben rendezkedtünk be, Haus falucska felső részén, a Hauser Kaibling lábánál.
1. nap
A kiadós reggeli után összeszedelőzködtünk és elsétáltunk az uszkve 300 méterre lévő felvonóhoz. Megvettük a jegyeket (4 napos 144,5 euró) és fellifteztünk az őskori szardíniásdobozban.
Fent a hegyen szakadt a hó, ezért aztán szerencsére kevesen is voltak. Hardhat már az elején leragadt a 3-as (kék) pályán, mi Viktorral többé-kevésbé bejártuk az egész hegyet. Egyedül a fekete pályákat hagytuk ki, de délután a házhoz visszajutáshoz csak neki kellett ugrani az egyiknek.
A nap mutatványaként Viktornak sikerült elgázolnia engem:
2010.01.18. Hauser Kaibling - Viktor a gázoló from Bart Stein on Vimeo.
2. nap
Délelőtt Emese ment fel csúszkálni egyet Viktorékkal, enyém a délutáni menet volt. Hétágra sütött a nap, ennek örömére célba is vettem a 9-es pályát. Már a 7-es pálya melletti liften csücsülve nagy késztetést éreztem, hogy kipróbáljam a csúcsról a toronyhoz levezető gerincet, 1-2 nyom már mutatta, hogy másnak is támadtak már hasonló gondolatai. De gondoltam, ide felcsalom Viktort is.
A 9-es pálya kezeletlen, szűzhavas fekete pálya, a felső rész rendesen le is volt koptatva, tele buckákkal. A középső részen már elég nagy hely volt kifutni a hegyoldalba, ahol a puha porhóban alig volt még pár nyom. A pálya vége egy szűk kifutó volt a 2-es és 3-as páylák tetejéhez, a végén kis emelkedővel.
Mivel Viktorék a 3-as pályán gyakorlatoztak, kis kerülővel én is arra vettem az irányt. Először Hardhatot fedeztem fel, aztán Viktor is befutott. Amíg Hardhat tovább gyűrte a 3-as pályát, mi Viktorral lecsúsztunk a 2-esen, majd megjártuk a Hauser Kaibling csúcsot és az ominózus gerincet.
A nep végén még egyszer belevittem Viktort a jóba és a 2-es pálya melletti csákányos felvonó alatt jöttünk le a hegyről.
2010.01.19. Hauser Kaibling - Viktor a 2-esen from Bart Stein on Vimeo.
2010.01.19. Hauser Kaibling Piste 2 from Bart Stein on Vimeo.
3.nap
Már csak két napunk maradt és a négy hegyből csak egyen jártunk, úgyhogy autóba vágtuk magunkat és meg sem álltunk a Reiteralmig, ami épp a túlsó széle a síhintának. Elképesztően klassz panoráma és szikrázó napsütés várt a hegytetőn, alattunk a völgyben úszott a tejföl. Itt találtuk meg az eddigi legjobb pályát is (Piste 5): nem túl meredek, baromi széles és alig pár ember lézengett rajta, úgyhogy tökéletes állapotban is volt. Az ülőlifthez a pálya 2/3-ánál egy átkötő (nyáron sima erdészeti dózer) úton lehetett visszacsúszni. Annyira bejött nekünk, hogy mentünk rajta még pár kört és Bandi itt is maradt egész nap. Mi Viktorral ebéd után átmentünk a Hochwurzenre, majd - mivel a pályák itt eléggé le voltak már járva - gyorsan a Planaira. Menet közben azt találtuk ki, hogy a Planairól még továbbmegyünk a Hauser Kaiblingra és onnan a már bejáratott pályán csúszunk a szállásig. Neki is indultunk, de az utolsó liftet 10 perccel lekéstük, úgyhogy a vissza lettünk zavarva a még röcögő csákányossal a Planai tetejére. Azaz csak lettünk volna, mivel Viktor még az út negyedénél kiesett a liftből. Velem a fenti végen csücsülő liftkezelő srác közölte, hogy menjek vissza a kollégámhoz és csússzunk le mégis a HK-ra vezető lifthez, majd onnan hazafuvaroznak minket. Így is lett, szégyenszemre autóval fuvaroztak le minket a hegyről, de legalább a ház ajtajában tettek ki minket.
2010.01.20. Planai 10-es pálya from Bart Stein on Vimeo.
A reiteralmi 5-ös pálya az átkötővel:
4.nap
Az uccsó nap igen rövidre sikeredett, legalábbis snowboardozás szempontjából. Délelőtt én vigyáztam Domira, Emese ment csúszni Viktorral és Bandival. Aztán dél körül mindhárman visszajöttek. Emese Domit megetetni, Viktor és Bandi meg mert mindketten kivoltak, mint a tök. Délután pókereztünk, majd elmentünk és körbejártuk a falut. Este jutott eszembe, hogy legalább a Dachstein gleccserre felmehettünk volna kirándulni egyet. De így ez már a következő alkalomra marad...
Készült rengeteg kép is, 100-at fel is tettem a picasára (a panorámákat teljes méretben):
