Pilisi kilátások

2009. április 25. 23:59 - Samorost

A múlt heti maróti maraton után valami kellemes, nem túl megerőltető túrára vágytam. Gondoltam, a Pilis cirka félútra van Pilismaróthoz képest, járjuk hát körbe pihenésképpen. Szépen be is harangoztam a 65 kilométert és 1000 méter szintet. Csak hát a Mapsource-ból saccolással már korábban is akadtak gondjaim, most sem volt ez másképp. Csak azért is lelövöm a poént: 1419 méter lett a végén a teljes szintemelkedés. Combos. A táv rendben volt, 64 km plusz a hídig oda-vissza 32, szumma 96.
Szokás szerint fél óra késéssel indultunk, ebből még egy gyors benzinkúti pit-stop beiktatása mellett is 15 percet sikerült ledolgozni azzal, hogy aszfalton mentünk a Megyeri-hídhoz. Így a többieknek "csak" negyed órát kellett ránk várni. Kilencen indultunk neki a távnak. A meglepetést Hardhat szállította egy új, össztelós váz formájában.
Pomázon Zoli még időben szólt, hol kell a főútról lekanyarodni. A kezdeti kolbászolás a cigányputrik között az S jelzésen nyilván valamilyen etnikai tanulmányút része lehet. Pomáz határában viszont van egy nagyon kellemes dombocska, feltekerni rá igényel némi gyakorlatot, de ennyi küzdést be kell vállalni a púpon elénk táruló kilátásért cserébe. Lefelé már nem találtuk meg olyan könnyen az S jelzést, két rövid kunkort is tettünk. Mindkettő zsákutcának bizonyult. Aztán megnéztük a GPS-t és lám, hipp-hopp megint a kijelölt úton voltunk. Közepesen erős, de néhol trükkös kaptatókkal jutottunk fel Csobánka fölé. Én és Hardhat (igaz, külön-külön) tettünk egy rövid kitérőt az Oszoly-csúcsra. Na, ha valaki erre keveredik, ide mindenképpen nézzen ki! Nagyon klassz panoráma van a csúcsról! Kedvem lett volna itt ücsörögni és nézelődni egy darabig, de a többiek már hiányoltak. A társaságnak sikerült jól szétszóródni, az egyik fele végigment az S-en, a másik fele meg leborított jobbra az S+-ra. Mi Gáborral az utóbbiakat követtük. Ordas zúzás volt lefelé, kisebb-nagyobb kövekkel színesítve. Félúton egy belógó fa ága rendesen fejbe vágott, cserébe magammal vittem egy jó nagy darabot belőle.
Az S+ és a P találkozásánál lévő pihenőnél ettünk egy keveset, aztán az újraverbuválódott társulattal elindultunk Pilisszántóra. Nem jutottunk messzire. Csobánka túlsó végénél lekanyarodtunk a "krosszpályára", ahol pár motoros a siratófalakon szórakoztatta magát. Bringával esélytelen volt a laza, süppedős talajon felmenni, de lefelé muszáj volt megpróbálnom. Addig-addig vacilláltam, amíg a bringa magától megindult, én meg mehettem utána. Aztán még pár métert csúsztunk lefelé egymás mellett, közben én a bringát tartottam, az meg engem. Végül kicsivel lejjebb sikerült felülni és - ha nem is 100%-osan, de - abszolválni a feladatot. Azért bevallom, fent tele volt a gatyám. Így utólag már nem tűnik kivitelezhetetlennek a dolog, csak rendes gumik kellenének hozzá. Meg kevesebb para.
A rögtönzött motoros bemutató után Szántó irányába állítottuk a bringák orrát és meg sem álltunk odáig. Ezután Klastrompuszta volt a következő állomás, de itt viszonylag keveset időztünk, mert az óra gyorsan pörgött. Az S, majd Z+ és Z∆ jelzésen felküzdöttük magunkat a Fekete-kőhöz. Az elején és a végén a bringákat tolva, cipelve, közte nyeregben. Közben kis kitérővel megsasoltam, milyen kilátás van a Klastrompuszta fölötti kilátóhelyről (neve nincs?), összetalálkoztunk egy Happybike-os különítménnyel (csak nem K60-aztak a Simon-halálán felfelé?) és élvezhettük egy fél tucat krosszmotoros "túrázó" zaját-szagát. Kíváncsi lennék, ilyenkor merre járnak az erdő őrei...
A Fekete-kőnél megint szusszantunk egy keveset, megnéztük merre jártunk a múlt héten. A Pilis-tetőre innen már laza utunk volt. Péter ugyan kapott egy defektet röviddel a cél előtt, de így is maradt elég időnk irigykedve bámulni az ernyősöket. Egész szép számmal voltak fent ahhoz képest, hogy elvileg a starthely le van tiltva. Repülésre ideális idő volt, gyenge szél, jó emelések. Egy-két ernyős fel is koppantotta az 1050 méteres határt. Láttunk két szép visszaszállást (az egyik sráccal egy jót beszélgettünk is), meg egy pár profin előadott wingovert és satot is. Kár, hogy nem vettem fel őket. Péter el is kottyantotta, hogy szívesen kipróbálná ezt a sportot is, de szerintem hamar elvettem a kedvét a "belépési" költségekkel.
Induláskor kiderült, hogy Zolinak is defektje van, ezért még pár percet elidőztünk a starthelyen, de utána megcéloztuk a Vaskapu-sziklát. Jó kis cipekedős volt lefelé a szikla környéki egykétszáz méter, de megérte. Az viszont kevésbé, hogy még fentebb addig brékeltem a Dobler Gabi mögött, amíg ő hirtelen rásatuzott, én dettó, csak sikerült rosszul talajt fogni a jobb lábammal és a sarkam rendesen meghúzódott. A cipekedős rész külön jót tett neki, mire leértünk Pilisszentkeresztre, már alig tudtam ráállni. Szerencsére volt egy rövid kényszerpihenő közben, mert Gábor bedefektelt lefelé jövet. Ezalatt Péter és a másik Gábor is kipihenhette a lefelé elkövetett eséseik izgalmát.
Pilisszentekesztről Péter és István az aszfalton gurult haza, mi még tettünk egy kis kitérőt a Szurdok-völgybe, mivel ha a járás nem is, a tekerés azért még ment. A K-n elbaktattunk Csobánkáig, ahol villáminterjút adtunk a helyi rádiónak, majd hazagurultunk az aszfalton.
Vasárnapra egész rendbe jött a lábam, igaz 200 gáton nem indultam volna, de a járás gond nélkül ment.
Zoli viszont rosszabbul járt, vasárnap hívott, hogy a Magellan váza megadta magát és eltört a nyeregcsőnél. Szerencsére még garis, így jó eséllyel kicserélik neki. Két éve vette a gépét és már a második vázat töri el. Ugyanott. Lehet, hogy az ő készülékében van a hiba?