Nagy-Kopasz plusz egy kis Pilis

2009. március 28. 23:59 - Samorost

Szombatra az alábbi két útvonalat találtam ki:

A) XVI.ker. – Városliget – Margit-híd – Városmajor – Hűvösvölgy – (S) hárs-hegyi körút – (KP, P) Fekete-fej – (P, P∆, Z∆) Nagy-Kopasz – (Z∆, Z) Nagykovácsi – (Z) Zsíros-hegy – (S) Solymár, Alsó-Jegenye-völgy – (S) Virágos-nyereg – (Z, Z+, K, K+) Remete-hegy – (K+) Amfiteátrum – Árpád-híd – XVI.ker.

B) XVI.ker. – Városliget – Margit-híd – Városmajor – Hűvösvölgy – (S) hárs-hegyi körút – (Ko, P) Fekete-fej – (P, P∆, Z∆) Nagy-Kopasz – (Z∆, Z) Nagykovácsi – (S, K+, K) Piliscsaba – (K) Piliscsév – (P, P+) Simon-halála – (P+) Vaskapu-völgy – (Z) Pilisszentkereszt – (K) Szurdok-völgy – (K, Z) Csobánka – (P+, P) Kevély-nyereg – (Z) Budakalász – Megyeri-híd – XVI.ker.

Természetesen a B) verzióra voksolt mindenki. Rossival és Andrissal Hűvösvölgyben találkoztunk, onnan vágtunk neki a Hárs-hegy oldalának. A piroson lefelé rossz programmódot választottam a videokamerának felszerelt kis Sony P200-ason, így a köveken lefelé bakkecskézés mozgóképen rögzítése helyett mindössze egy darab fényképet sikerült készíteni "P" (programautomata) módban. Nem is olyan nagy baj, mert nem ezúttal - a videózás miatti lámpaláz egyenes következményeként - gyávák voltunk és egy darabon lábon szökdécseltünk lefelé. Én valahogy nem is igazán éreztem a ritmust, lehet, hogy túl közel mentem Laci után.
A Fekete-fejre fölfelé szokás szerint megszenvedtem, de a többiek sem vigyorogtak őszintén a tetején. Innen az ereszkedést viszont Gábor főszereplésével már sikerült végig felvenni.
Ezután egy jó darabon tornáztunk fölfelé Remeteszőlős és Nagykovácsi fölött. Mire a P∆ jelzést elértük, én már eléggé kész voltam. Valahogy nem ment a tekerés. Rossi még nálam is kevésbé bírta, de mentségére legyen mondva, most próbálta először betörni az új, XT-s Hai paripát.
A P∆-ön jó sokat kellett kacsázni fel is, le is, mire a Z∆-be sikerült beolvadnia. Innentől már gyerekjáték volt az utolsó 700 méter az 585 méter magas Nagy-Kopasz tetején csücsülő Csergezán Pál kilátóig. Természetesen felmentünk körülnézni, de a hideg szél hamar le is zavart minket. Aztán meg mi zavartuk le a bringákat a hegyről egészen Nagykovácsiig. Klassz kis kergetőzés volt, amit szintén sikerült végigvideózni. Jól bírja a strapát a kis Sony.
Nagykovácsiból Rossi visszakerekezett Bp-re, mi pedig az ellenkező irányba indultunk el a sárga jelzésen. Jó hosszan vánszorogtunk felfelé az alattomos emelkedőn, mire elértük a K+ kerítésmászós-forgókapus becsatlakozását. Innen csak meredekebb lett a terep, de legalább már nem volt olyan hosszú és monoton a mászás. Az első mélypontomat itt értem el. A Téry 50-ről már ismerős magányos fenyőt épp az ellenkező irányból értük el, ami annyira megtéveszette a többieket, hogy fel sem tűnt nekik, hogy az utána következő ordas zúzást lefelé a múlt heti Téry útvonalán követtük el. Aztán persze gyorsan fény gyúlt a fejekben. A Piliscsaba előtti alsó szakaszon egy utolért traktor előzése közben aztán egy mély nyomvályúba kényszerültem, amin egyszercsak kereszben ott volt egy vaskos ág... A megállás persze nem volt opció, így vagy 20-25-tel nekirongyoltam az ágnak, lesz, ami lesz. Az elsőkerék lazán kettétörte, a hátsó meg az egyik felét szépen magába gyűrte. Pontosabban a gumi és a váz, majd a küllők közé. Akaratlanul is satufékkel álltam meg. Legnagyobb meglepetésemre minden küllő megmaradt, csak a váz szenvedett némi hámsérülést.
Piliscsabán újabb videóval dokumentáltam, hogyan kell lelépcsőzni a vasútállomás felüljárójáról. Közben már igen éhesek is voltunk, de az állomásnál lévő kisbolt nem volt nyitva, így a kaja-pia vásárlást csúfosan bebuktuk (visszamenni meg nem akaródzott). A falu határában azért lekuporodtunk kajálni egyet. A narancsos Corny tuti nyerő ötlet volt.
A kék jelzés át Piliscsévre nem hosszú, cirka 10 perc, de maga a katasztrófa. Az út szinte végig lejt, de a mély homokban végig izomból kell tekerni és a lovak által ottfelejtett patanyomok miatt a lelket is kirázza az emberből. Borzalmas.
Maga Piliscsév nem egy izgalmas hely, a P jelzés első szakasza a falu felső végéből annál inkább. Most még épp járható volt, de nyáron tuti dzsungelharc.
Ezután következett második elhalálozásom, a piroson fölfelé. Se erőm se kedvem nem volt tekerni. Totál kész voltam. Szerencsére Laci és Viktor egy darabon együtt tolta velem a bringát, de Andris és Gábor már a térképen sem voltak. Simán feltekertek végig. Le a kalappal. A kedvem akkor kezdett el visszatérni, amikor elértük a sárga jelzés keresztútját, ami Klastrompusztára vezet. Ezen esett Viktor hatalmasat a tavalyi K60 túrán. Az első platóra felérve tekertem egy kicsit, de aztán hamar elment a kedvem. Megint toltam. És akkor egyszer csak ott volt "a vályat". Ehhez már végképp semmi kedvem nem volt, de ez annyira tekerhetetlen a mély avar, ágak, kövek és sár miatt, hogy itt már mindenki csak tolni tudta. Felérve a tudat, hogy innem már "csak" a Simon-halálán kell felszenvedni magam, adott némi erőt a ránk váró tornagyakorlathoz. A Pilisen legnagyobb meglepetésemre a műúton és az erdőben is elég sok hó volt. Nem gondoltam volna, hogy most tavasszal még hóban fogok bringázni.
A P+ jelzést némi keresgélés után végülis sikerült megtalálni, irány a Vaskapu-völgy! Az alsó szakasza a legkevésbé sem bringabarát. Annyi kő és faág van a szorosban, hogy kész orosz rulett nyeregben leereszkedni. Felüdülés volt utána a Z-n legurulni Pilisszentkeresztre. Itt az kedvenc éttermünkben ettünk a kedvenc erőlevesünkből, amit egy üveg kólával öblítettük le.
Már majdnem este hat óra volt, le is voltunk eresztve, így még a Szurdok-völgyhöz sem volt kedvünk, nemhogy a Kevély-nyereghez. Maradt az aszfalt hazafelé. Azt viszont sikerült igencsak tempósra venni, szerintem egy jó 35-40-es átlagot jöttünk Pomázig. Nálam a leves és a kóla megtette áldásos hatását, egészen visszatért belém az élet. Gabival Budakalászig bőven 30 fölött nyomtuk. Én kifejezetten élveztem, tudtam volna még nyomni egy darabig. Laci és Andris ugyan bírta, de egyikük sem köszönte meg a gyorsvonatozást. Viktor itt készült el teljesen. Nem is bírta tartani a lépést, alapsan lemaradt. Utána hazáig már komótosan tekertünk, végig együtt. Laci áldotta az eszét, hogy hozzánk kocsival jött át reggel, nem lett volna már se kedve, se ereje még bő 10 kilométert tekerni hazáig.

Összes kép itt: Google Photos

Videó: Aminek a zenéjét a Youtube letiltotta, így csak némafilmként élvezhető... (Egyébként Eminem "Lose yourself" száma szólna alatta.) YT link vs. Vimeo: