Téry 50 másodszor

2009. március 21. 23:59 - Samorost

A tavalyi annyira bejött mindenkinek, hogy még benne sem volt a ttt túranaptárában, már azon izgult a jónép, hogy megyünk-e. Az időjárás szerencsére mellénk állt, habár a reggeli -2 fok némi kételkedésre adott okot. Nem sok kedvünk volt már a rajthoz vonulás alatt kockára fagyni, ezért KGabi T2-esével lopakodtunk fel Hűvösvölgybe. Mivel a központi fűtés még mindig nagyon haloványan üzemelt, viszonylag rövid tökörészés után neki is vágtunk az 50km-es távnak.
A Zsíroshegyi úton már érezhetően melegített a nap, a Remete-hegyi sziklamászás pedig már kifejezetten izzasztó volt. A Zsíros-hegyre utolsónak tekertem fel - legalábbis azt hittem. De a Nagy-Szénás előtti sorompónál egyszercsak feltűntek Laciék mögöttem. Gáborral és Viktorral tettek egy kis extra kitérőt. Aztán a Nagy-Szénásra megint utolsónak indultam el. A hideg szél miatt a többiek nem álltak meg a tetőn, kicsivel arrébb viszont ott találtam őket a fűben heverészve, kaja után kotorászva. Az addig leelőzött gyalogosok szépen megint utolértek minket, de ez a legkevésbé sem zavart, mert innen már csak egy laza lejtőzésre volt Piliscsaba. Lefelé persze a szokásos dagonya fogadott, amit a vázra rögzített fényképezőgép nem igazán köszönt meg. Bosszúból pont a legjobb szakasznál be is telt a memóriakártyája, amit csak Piliscsabán vettem észre. Így aztán jól nem vettem fel KGabi sárban tett féloldalas villámlátogatását sem.
Klotildligettől Pilisszentkeresztig mindössze két említésre méltó dolog történt. Az egyik, hogy Pilisszántón sikerült valami teljesen alternatív útvonalon átvergődni, a másik, hogy a P-n fent a nyeregben jó hírt kaptunk: a mi ferink (így, csupa kisbetűvel) végre lemondott.
Szentkereszten a tavalyihoz hasonlóan finom leves várt minket. Utána pedig a tavalyihoz hasonló szenvedés fölfelé Dobogókőre. Pár percig még szolid hóesésben is volt részünk. De a tavalyihoz képest legalább jóval kevesebb volt a sár. Gáborék így is bő 20 perccel előttem értek fel. Sebaj, ettől még kijárt nekem a hot dog-almás pite-forró tea kombó.
Pecsételtünk a turista múzeumnál, aztén belecsaptunk a lecsóba. Először vizes hóban, aztán már csak szimplán sárban gurultunk le az Ilona-pihenőig. Innen le Dömösre már csak ujjgyakorlat volt az út, épp annyi sár volt csak, ami még nem rontotta a menet élvezeti értékét.
A nap esését Viktor adta elő, gyakorlatilag a célban perecelt egy hatalmasat, amikor a járdára akart felugratni. Szerencsére semmi baja nem lett. A kocsma előtt jót kajáltunk, majd úgy döntöttünk, hogy Visegrád felé, a 11-esen jövünk haza. Leányfalunál a bringaúton addig bohóckodtam a "jíhá-oszlopokkal", amíg az egyiket sikerült is kis híján elkapnom. Szép lett volna, ha én is úgy járok, mint a HBSE-s kolléga (a Jíhá oszlop eltrafálás by Happy Bike SE videó már sajna nem elérhető a Youtube-on).

Én elég rendesen elfáradtam, mire hazaértünk, de a többieket sem kellett álomba ringatni szerintem.
Jövőre megint megyünk, ha az időjárás is úgy akarja majd.

Képek itt: Google Photos

Hardhat képei: Sajnos megszűnt a Picasa, így az egykor itt volt link is

Update 2009.04.04. Videó is felkerült a "tecsőre":