A hosszú hétvégét kihasználva a hétvégét Szilvásváradon töltöttük. Mindhárom napra beiktattunk egy-egy rövid bringázást.

Szombat

Szombaton egy tavalyelőtt ősszel, még a jó öreg GT Karakorammal megtett kört ismételtünk meg. Akkor annyira tetszett, hogy úgy láttam, eljött az idő mégegyszer átélni az élményt. Szilvásváradról a vasút és a benzinkút között egy kis utcából induló Z+ jelzésen vágtunk neki a rengetegnek. Mivel a jelzés az első szakasz egy részén az erdészeti út melletti susnyásban visz, ami még gyalog sem kellemes mulatság, mi végig az úton haladtunk egészen addig, amíg el nem értük azt a elágazást, ahol a jelzés az utat elhagyva megindul jobb felé, a fák között fel a hegyre. Természetesen rögtön olyan meredeken, hogy csak haladók tudnak föltechnikázni rajta a következő pontig, ahol ismét az utat keresztezzük. Innen pár méterrel balra hasonló meredekségű ösvényen folytathatjuk annyi nehezítéssel, hogy a belógó és időnként fejünk fölött összezáró bokrok miatt még a tolás is macerás. Viszont kb. 200 méter után kiérünk egy kis mezőre, amin átvágva már kirajzolódni látszik a hegy teteje. Nem cifrázom tovább, rövid kétnyomsávos, majd ismét egynyomsávos combos mászóka után felérünk a tetőre, ahonnan pazar kilátás nyílik a környző vidékre. Ezután már nem volt más dolgunk, mint leereszkedni a Katonasírokhoz. Itt több jelzés is összefut, lehet menni Bélapátfalva, Felsőtárkány és a Szalajka-völgy irányába is több útvonalon. Mi a jelöletlen szerpentinen kapaszkodtunk még fölfelé egy kicsit, majd átváltottunk a Z jelzésre, hogy visszaereszkedjünk a Fátyol-vízeséshez. Ez az út önmagában megér egy misét, de most mintha a kelleténél több keresztbe dőlt fa akadályozta volna az amúgy felettébb élvezetes lefelé haladást.

Képek: Szilvásvárad-Katonasírok

Táv/szint/idő: 17,6km/550m/3:41

Vasárnap

Mivel az F1 futam rajtját nem akartuk elszalasztani, ezen a napon csak szűk három órát szántunk tekerésre. Rövid tanakodás után Gerennavárat jelöltem meg célként, mivel kellően közelinek és megfelelően magasnak tűnt a térkép alapján. Az odaút úgy nézett ki, hogy a Milleniumi kilátóhoz felvezető K\ tanösvényen felmásztunk a parkolóig (220m szint), onnan az aszfalton vissza legurultunk addig az s-kanyarig, ahol a sárga jelzés keresztezi az utat. Innen a sárgán ismét felmásztunk a műútig (újabb 200m szint). Közvetlen a kanyar melletti tisztásról indul az SL jelzés fel a Gerennavárhoz. Az alig 200 méteres (70 méter szint) kőlépcsőkkel tűzdelt szakasz kiválóan alkalmas a technikai tudás csiszolására mind felfelé, mind lefelé. Fent a csúcson nem is a "vár" kőhalmai a fő látványosság, hanem a hegytető átellenes oldalán lévő két kisebb kilátóhely, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a Szalajka-völgyre és a környező hegyekre. Miután kinézelődtük és kipihentük magunkat, vissza ereszkedtünk a műútig, majd jórészt azon, az S+ jelzést követve visszagurultunk egészen Szilvásváradig.

Képek: Szilvásvárad-Gerennavár

Táv/szint/idő: 11,5km/510m/02:37

Hétfő

Hétfőn követtük el a legnagyobb tekerést, mind távban, mind szintben, annak ellenére, hogy az előző két nap rövid kirándulásainak utóhatásait azért éreztük a lábunkban. Rögtön úgy indítottunk, hogy a ház mögött elhaladó S+ jelzésen felmentünk a műútig (bemelegítés gyanánt élből letudtunk 230m szintet). Az eső időnként szemerkélt, de közben hétágra sütött a nap, így nem aggódtunk különösebben.  Az úton elkarikáztunk a Gerennavár aljáig, ahol ismét egy jó kis mászóka (igaz alig 120m szint) következett az S jelzésen fölfelé. Itt a műutat ismét keresztezve egy pár percre elbizonytalanodtunk a folytatás irányát illetően, mivel meglehetősen sötét fellegek gyülekeztek a fejünk fölött, és az ég furcsa hangokat is hallatott. A folytatás mellett döntöttünk, aminek az lett az eredménye, hogy öt percen belül ránk szakadt az ég. Szerencsére a húsz perces záport szinte teljesen szárazon kibekkeltük az útmenti fák lombjai alatt, de a közben lehűlt levegő miatt igencsak dideregtünk. Azonban ahogy a zápor - arrébb hatalmas dörgéseket hallatva - elvonult, a nap újból kisütött és a simogató meleg is visszatért. Az S jelzésen alig öt perc alatt elértük Hármaskutat, közben pedig meglepve tapasztaltuk, hogy egyik pillanatról a másikra, szinte a semmiből, turisták és bringások lepték el az utat. Ugyan Bánkút alig 2 kilométerre volt, mi - jó szerencsénket tovább nem kísértvén - visszafelé vettük az irányt Olasz-kapu felé a K+-on. Olasz-kapu után néhány km-mel aztán áttértünk a Z jelzésre és azt követve, majd a murvás szerpentinen leereszkedve végül a Katonasíroknál kötöttünk ki. A Szalajka-völgybe a változatosság kedvéért az S-en csorogtunk le. Azért azt még zárójelben megjegyzem, hogy a lefelé út sem volt teljesen paramentes, mivel a Z jelzés felső szakasza jórészt köves, sziklás talajon ereszkedik lefelé, ami a kiadós eső után igencsak instabil mutatványozássá tette a bringázást.

Képek: Szilvásvárad-Hármaskút

Táv/szint/idő: 22km/630m/4:42