Na ez nem semmi egy túra volt... Kicsivel Királyrét után parkoltuk le a kocsikat, kipakoltunk, összeszedelőzködtünk. Viszonylag korán el tudtunk indulni (kb fél 11 felé) és az útvonal sem ígérkezett túl megerőltetőnek a maga 30 kilométerével.
Az aszfalton tekertünk fel kb 1 km-t, majd rátértünk a Kn (K, mint kék és n, mint négyzet) jelzésre és a murvás erdészeti úton folytattuk a mászást fölfelé. Az ilyen köves vacakon való felfelé bukdácsolás nem tartozik a kedvenceim közé. Ráadásul viszonylag hosszan, vagy 3km-en keresztül tettük ezt. Ezután szerencsére már nagyrészt egy nyomsávon folytatódott a heje-huja. Itt már a kedvem is egész megjött a tekeréshez. Ráadásul a verőfényes őszi időben a panorámában is gyönyörködhettünk. Fél délben már a Foltán-keresztnél voltunk. Igaz az alig több, mint 7 km-t jó 1 óra alatt tettük meg.
Rövid pihenő után folytattuk az utat a Kn-n. Némi nedves avarral borított erdei út után a jelzés egyenesen belevezetett a dzsindzsába. Persze haladni szigorúan csak tolva lehetett. Szerencsére viszonylag hamar ismét rendes úton tekertünk. Mondjuk leizzadva, átnedvesedett ruhában a hűvös erdőben gurulni nem volt maradéktalanul örömteli. Alig vártam, hogy néhány tíz méter erejéig kiérjünk a napra. Aztán megint vissza az erdőbe, majd pár száz méter után az erdészeti utat elhagyva technikásabb terep következett. A végén örültünk, hogy egy darabban a végére értünk. Királyházára innen már végig egynyomos ösvényen vezetett az út lefelé. Természetesen a száguldozást a kidőlt fákkal nehezített köves terepen nem úsztuk meg defekt nélkül. Királyháza nagyjából 5 darab épületből áll. Vízhez az ottani üdülő területén lévő forrásból jutottunk. Némi perecelési gyakorlat és tűzcsiholás után negyed kettő tájban a Csóványos felé vettük az irányt a P jelzésen. Na, itt kellett volna jobban erőltetnem, hogy menjünk inkább a Z+-on...
A P jelzés Királyházáról szépen visz felfelé egy széles erdészeti úton. Amit persze előszeretettel használnak is ki tudja miféle járgányokkal a fakitermeléshez. A lényeg, hogy rövid időn belül kegyetlen dagonyában találtuk magunkat. A bakháton haladni lehetetlen volt, mert a felpuhult agyagos talajban egy pillanat alatt bokáig sűlyedtünk. Így maradt a gépek és teherautók által sok helyen 30-40 centi mélyre taposott nyomvályúban haladás. A felszedett sarat a helyeként a nyomban megállt vízen átgázolva az elején még le lehetett "mosni". Aztán az út meredekebbre váltott, így maradt az egy helyben kaparás és a tolás. Nyakig sáros lett mindenki. A bringák megduplázták a súlyukat. A tetejébe elvétettük a P jelzés leágazását, így addig mentünk ezen a nyamvadt, saras úton, amíg az egyszer csak el nem fogyott. Mivel a térkép alapján a P jelzés a domb túloldalán vezetett (és mert két pont között legrövidebb út az egyenes), nekivágtunk az erdőnek. Szerencsére nem mértük el a dolgot, így fél óra cipekedés után ismét a P jelzésen voltunk. Ahol aztán egy darabon megint csak tolni tudtuk a gépeket, tekerésre esély sem volt. Szerencsére az utolsó szakasz tekerhető volt (tiszta, nem túl meredek út), így a nyeregben ülve értünk fel a Csóványosra. Itt kis pihenés és tanácskozás után a Foltán-kereszt felé vezető K jelzést választottuk. Lefelé lényegesen élvezetesebb volt, mint a múlt héten az ellenkező irányba! A Foltán-kereszttől a K dzsungelében ereszkedtünk a murvás útig, majd onnan visszagurultunk az autókhoz.
A többiek még maradtak egy kis családi piknikre, mi Lacival hazahúztunk. Már alig vártam, hogy otthon lemoshassam magamról a rám száradt sarat. A bringáról nem is beszélve.
Képek itt: Google Photos
