Szombati családi elfoglaltságomból adódóan a szokásostól eltérően vasárnap mentünk. Csak egy rövid kiruccanást terveztünk, ami természetesen 11 órásra és 88 kilométeresre sikeredett.
Lacival a Rákosi úti vasúti átjárónál találkoztunk, majd bekocogtunk a Városligeten keresztül az Oktogonra, ahol is összeszedtük Csíz urat.
Innen a szokásos útvonalat választva (Diós árok, Mátyás király út, Normafa sípálya) küzdöttük fel magunkat a Normafához. A jutalomrétesek elfogyasztása után tettünk egy villámlátogatást a 24 órás MTB maraton befutójánál, majd nagyrészt az úttörővasút mellett csalinkázva áttekertünk a János-hegyre. Innen a sárga jelzésen legurultunk a Szépjuhásznéhoz, ahonnan némi alternatív (értsd: válloncipelős) szakasz beiktatásával felmentünk a hárs-hegyi Károly-kilátóhoz. Lefelé a jelöletlen dh pálya következett, majd a piros jelzésen teszteltük immáron sokadszor a telók működését.
Kicsit szórakoztunk a "hullámvasútnál" (simán lehetne mini körversenyeket rendezni), azután visszatértünk a pirosra és irány Nagykovácsi. 
Az út combos kis mászással indul (ki is vette az erőnket rendesen), de lefelé sem lehet lazítani a köves-sziklás terep miatt. A piros jelzés akaratunkon kívüli elhagyásáért egy kis mezőjárás és némi dzsungelharc volt a "jutalom". Szerencsére sikerült a helyes útra visszatalálni, így Nagykovácsiba már ismét a piroson gurulva értünk be. Itt még várt ránk egy szép kis emelkedő fel a Nagy-szénásra.
Fent a "kráternél" összefutottunk két dh-s sráccal. Az egyikük fel volt szerelkezve egy Samsung miniket sportkamerával is, habár nem volt épp elragadtatva tőle. Kérdeztük, hogy felteszik-e a netre a készült videókat. A válasz kissé ironikusan: a szánalmas.hu-ra! :)
Még egy jó darabot időztünk fent, ettünk, ittunk, dumáltunk, élveztük a szuper panorámát, majd amikor már kicsit fáztunk is, a kék jelzésen elindultunk hazafelé.
A Remete-szurdokig viszonylag szintben halad az út, érintve a Zsíros-hegyet is. Sajnos szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a Remete-szurdokba levezető, meglehetősen meredek és köves (vagyis inkább sziklás) szakasz nem csak felfelé "vállon cipelős", hanem lefelé is. (Igaz a terep ismeretében nem is fűztünk nagy reményeket a dologhoz.) A szurdokot elhagyva legurultunk Hűvösvölgyig, majd onnan szép kényelmesen hazabiciklizgettünk.
Jó volt, méltó párja a májusi menetnek. :)