Az összes kép itt: Google Photos

9:30-kor indultunk az uvh-tól, 10:50-re érünk be Visegrádra.

A fellegvárba a kéken mentünk fel, az elején még tudtunk tekerni, de a közepétől volt pár tolós rész benne, mert nagyon köves (és vizes) volt. Nagynehezen felvergődtünk a Nagy-Villámra, ahonnan renényeink szerint végiglejtőzünk Pap-rétig. Hát nem. Gyakorlatilag még vagy 5km-t felfelé mentünk kisebb megszaktásokkal. Persze volt megint tolós rész.

De a tetőn nagyon klassz panorámában volt részünk, hiányoltam is egy nagylátószögű objektívet.
 
Innen Pap-rétig már tényleg a lejtőzés volt soron, 1-2 kisebb kaptató volt csak. Persze lefelé nagyon észnél kellett lenni, mert a iszonyat taknyos volt minden. A legjobb rész egy keskeny ösvény volt a hegyoldalban, ami természetesen kifelé lejtett, az ösvénytől 10 centire meg a szakadék.
 
Pap-rét után Pilisszentlászlóra menet aztán megadta magát a gépem, úgyhogy több kép nem készült...
Szentlászlóról a kék jó darabon egy patak mellett halad, többször keresztezve azt. Hol fahídon kellett átmenni fölötte, hol csak simán átgázolni a köves patakmedren. Nagyon király volt, pedig már alig éltünk.
Aztán Dobogókő aljában erősen kezdett szürkülni az ég és furcsa hangokat is adott. Azért elindultunk felfelé. Egy kanyart azonban elvétettünk és mire észrevettük, hogy az út nem épp jó irányba visz, már nem volt kedvünk visszamenni, mert egy csomót mentünk már felfelé. És itt követtük el a hibát. Ugyanis egy kerítés mellett nekivágtunk a susnyásnak direktben felfelé. És abban a pillanatban ahogy elindultunk, le is szakadt az ég. A többiek a szakadó esőben felszenvedték magukat (tolni alig lehetett, még bringa nélkül is "big challenge"), én beálltam az első (és egyetlen) nagyobb fa alá (a kerítés mellett csupa tüskés bokor és társai) és kivártam amíg elállt (kb 15 perc). Addigra a többiek már rég nem voltak sehol. Vagy jó 20 percig tartott, mire felküzdöttem magam a vizes, sáros, tüskés, járhatatlan dzsindzsában egy murvás útra, ami kivezetett az aszfaltra. (Otthon egy kb 1 centis tüskét operáltam ki a lábamból...) A többiek már rég Dömörkapu felé gurultak, én meg elindultam felfelé. Már majdnem elértem a büfébe Dobogókőn, de az uccsó 500 méteren megint leszakadt az ég, úgyhogy én is jól eláztam. Szerencsére volt nálam tartalékpóló (mert én ilyen rendkvül előrelátó vagyok). És szerencsére száraz volt. Az eső vagy fél óráig folyamatosan szakadt, én közben kényelmesen megkajáltam. Nagy kedvem nem volt a vizes úton hazatekerni, úgyhogy "taxit" rendeltem és hazakocsikáztattam magam. Így is tekertem 75km-t.