Előzmények

A tavalyi esetből egy cseppet sem tanulva idén is belecsaptunk a lecsóba: elindultunk a Maxin. Azért az utolsó napig lelkesnek tűnő társaság igencsak megcsappant szombat reggelre, mindössze hárman maradtunk Hardhattal és Gabival, habár az előző heti előkészítő túra után nem tűnt lehetetlennek a teljesítés.

A bringát még előző este alaposan felkészítettem. Magyarul lemostam (mégse koszosan-sarasan tegyük be az autóba), fújtam egy kis WD40-et a láncra és megpróbáltam a hátsó gumi két letört bütykének helyére egy-egy belsőből faragott karikát felragasztani. A maradék két tip-top foltomat nem akartam beáldozni erre a célra (pedig az bizonyítottan jól működik), hátha másnap szükség lesz rájuk. A belsők viszont nem nagyon akartak ott ragadni, ezért szigszalaggal jól körbetekerve szorítottam őket a külsőhöz, hátha másnapra rendesen odaragadnak. Jól van Mekk Mester, ötös.

Reggel pontban 7:00-kor meg is jelent Gabi a Transporterrel. Kicsit molyoltunk a bringák berakásával, mert az én batár tankom nem igazán akart elsőre a helyére pattanni. Másodjára már nem tudtunk hibázni. A kutyák addigra megsétáltatták magukat, úgyhogy szépen visszatessékeltem őket az utca végéről a kerítés mögé. Indulhatunk. Hutyutyu. Hutyutyu-hutyutyu-hutyutyu. Se kép, se hang. A T2 sztrájkba lépett. De ilyen könnyen nem adtuk magunkat. Szépen eltoltuk a sarokig és lefelé beröffentettük a lejtőn. Én kis híján le is maradtam buszról, akkora lelkesedéssel indult meg vele Gabi.

Magyarkútra beértünk 8 előtt pár perccel, gyorsan leperkáltuk a 2500 Ft-ot a nevezésért (amíg még nem volt kígyózó sor), összedobtuk a gépeket, majd annak rendje és módja szerint 8:24:35-kor elindultunk a 110 km-es távon.

Börzsöny

1. Szakasz: Magyarkút - Nógrád (10km/350m)

Ez a rész tulajdonképpen a Kő-hegyről szól. Két rövid combos kaptatóval gyakorlatilag fent is vagyunk a tetején, ha nem vétjük el a kék jelzést még Magyarkúton, be a susnyásba. Utána gyors lejtőzés a K és K+ közös szakaszán, majd egy utolsó rövid mászás fel Nógrád határába és begurulás Nógrádra. Az egész szakaszon csak két apró bajom volt. Egy, hogy a reggeli árnyékszék látogatás elmaradása miatt végig - hogy is mondjam finoman - kellemetlen alhasi diszkomfort érzés zavart. Ez a dolog amúgy végigkísérte az egész túrát, igaz egyre csökkenő intenzitással. A másik, hogy a GPS nem volt hajlandó az útvonalon végignavigálni azzal a kifogással, hogy több, mint 50 pontból áll a track. Kedves Garmin! És akkor mi van? Mitől olyan mágikus az az 50-es szám?

Részidő 0:55.

2. szakasz: Nógrád - Csóványos (10km/750m - 20km/1100m)

Totál agyhalál és hullamerevség. Minimális erőt sem éreztem a lábaimban és őszintén szólva semmi hangulatom nem is volt a tekeréshez. Részben persze azért, mert a Foltán-kereszthez feljutni a kéken nekem mindig kínszenvedés, részben meg ki tudja miért. Komolyan megfordult a fejemben, hogy ez lesz az a BEAC, amit tuti nem csinálok végig. Még a 15-ik kilométernél sem vagyunk, a szintnek is csak alig 10%-án vagyunk túl és én már totál ki vagyok purcanva. A terminátor szakasz aljában 550 méteren járva a motiváció teljes hiányában kezdtem meg a tolattyút felfelé az ominózus balkanyar után. Hardhat még tekert egy darabon, így szerzett némi előnyt. Gabi meg már szerintem a kereszt tövében nyújtózkodott. A GPS-en kedvetlenül bámultam, hogyan lépkednek csigalassúsággal a méterek felfelé és számolgattam mennyi van még hátra. A futók bíztatása azért jól esett. A Happybike-os eBalazsékkal időnként egymást kerülgetve haladtunk előre. Aztán amikor az elkerített részt elérve ráébredtem, hogy a szintet úgy 100 méterrel elszámoltam, kezdtem derűsebben látni a világot. Két gyalogos az utolsó métereken kérdezte, hogy mennyi még innen a kereszt, én meg mondtam, hogy 50 méter. Erre nagyon furán néztek, de most az egyszer nem miniatürizáltam a távolságot szokásomhoz híven, tényleg már csak 50 méter volt hátra. Gabi a padoknál majszolta a szokásos, emberes méretű szendvicsét, Hardhat meg megállás nélkül vágtatott fel a Csóványosra. Én csak egy rövid sárgát dobtam, aztán mentem is tovább. Gabi úgyis utolér. Így is lett, igaz ő lent elkavart és a K helyett a Pi-n jött fel, pont egyszerre értünk a két út találkozásához. Fel a Csóványosra is toltam egy darabon, de itt már éreztem, hogy kezd megjönni a kedvem a dologhoz. Már csak pár méterre volt a csúcs és az útközben benyakalt Isostar is kezdte éreztetni (placebo?) hatását. Pecsét a csúcson.

Részidő 1:50, bruttó idő 2:45.

3. szakasz: Csóványos - Kisinóci turistaház (9km/150m - 29km/1250m)

Fent volt egy nagyobb bringás társaság, épp azt tervezgették, hogy a járhatatlan K helyett a P3-on gurulnak el a Rakodóig. Nem tudják ők mi a jó! Olyat mentünk a kéken Gabival, hogy hej! A Szabó-kövekre felfelé kellett egyedül pár métert sétáltatni a bringákat, amúgy végig elsőrangú volt az út. Végre éreztem magamban a bizsergést! Jó lesz ez ma! Pikk-pakk fent voltunk a Nagy-hideg-hegyen (a K-n szépen feltoltuk, fura mód Gabi volt hátul). Hardhat itt várt minket és itt futottunk össze Jandiékkal is. Ez utóbbi kellemes meglepetés volt. Nekik talán kevésbé, mert épp a mi társulatunk papa-tempója miatt mentek ők külön. Az Inóci-vágáson lefelé jó kis bringás vonatozás kerekedett. Mivel nekem ez a börzsönyi mumus szakasz (rendszeresen elrakom itt magam lefelé), bevállaltam a sereghajtó szerepét, mondván óvatos leszek. Aztán mégis a nyakára szaladtam a többieknek, visszavettem 1-2 pozíciót és csak azért maradtam le időről-időre az elejétől, hogy ne kelljen annyi port nyelnem, meg lássak is valamit. A száguldozásnak meg is lett az eredménye, Jandi szépet perecelt egy nagyobb vízmosásban, de szerencsére olcsón megúszta (1 kulacs mínusz, amit utólag vett csak észre). Már lent, a kisinóci pontnál derült ki az is, hogy Hardhat is perecelt lefelé. Vastag porszőnygbe bugyolálva gurult be az EP-re.

Részidő 0:50, bruttó idő 3:35.

4. szakasz: Kisinóci th. - Törökmező (7km/150m - 36km/1400m)

Szánsájn és hepinesz. Szeretem ezt a részt. Az aszfalton gurulást, a fák között bolyongást, a Békás-rét panorámáját, a száguldást Törökmező alá. És most a kéket sem vétettük el a híd után. És annyival okosabbak lettünk, hogy értelmetlen a Kóspallag utáni utolsó kanyart levágni a kék jelzést követve. Bevisz a susnyásba, aztán lehet visszamászni az útra át a szalagkorláton, miközben a lánc temérdek ilyen-olyan növényt szed össze. Be is térdeltem a szalagkorlát előtti utolsó bokorba (még jó, hogy Gabinál nem volt fényképezőgép), de így is átértünk 32 perc alatt Törökmezőre. Ami a futókat illeti, hát le a kalappal. Azt a srácot, aki még a Foltán-kereszthez felfelé menet bíztatott, Kóspallagon értük utol.

Részidő 0:40, bruttó idő 4:15.

5. szakasz: Törökmező - Hegyes-tető (6km/320m - 42km/1720m)

Nagyon készültem a törökmezei jégkrémezésre (már a múlt héten is szerettem volna), de bánatomra csak üdítők voltak. Jégkrém nyista. Próbáltam magamba gyűrni egy fél liter Cappy-t, de a végét inkább hozzáöntöttem a kulcsban lévő Isostarhoz. Legyen egy kis íze. Aztán a pontőrök is meglettek, kint, a játszótéri padoknál ültek. Az almát meghagytuk az utánunk jövőknek. Én kicsit paráztam, hogy szűk két óra alatt nem érjük el a kettes kompot, úgyhogy sietősre vettük. Jandiékat itt hagytuk és elindultunk a kéken. A DH-zás lefelé nagyon jó volt, a felfelé az elkerített susnyásban már kevésbé. Pedig tavalyhoz képest még istenes volt. Köves-mezőig végig a kéken mentünk, nem az aszfalton, leginkább a több árnyék reményében. Rohadt meleg volt. Köves-mezőnél meglepve találkoztunk szembe Jandiékkal. Na ja, ők aszfalton jöttek fel (véletlenül). Itt már nagyon számoltam a perceket, csipkedni kellett magunkat, hogy a kettes komp meglegyen. Jandiék persze otthagytak felfelé, Hardhat szintén. Én kicsit megszenvedtem az utolsó meredek szakaszt Hegyes-tetőre, 10 percbe telt, mire felértem, akárcsak Gabinak. Kegyetlenül melegem volt, amit Törökmezőn otthagytam, azt itt visszavettem a többi indulótól. Három szelet dinnyét is magamba tömtem. Kimondhatatlanul jól esett. Közben meg viccelődtünk a pontőrökkel.

Részidő 0:55, bruttó idő 5:10.

6. szakasz: Hegyes-tető - Nagymaros (4km/10m - 46km/1730m)

13:38-kor aztán jobbnak láttuk tovább állni. Meglepetésünkre Jandiék a kilátó túloldalán még defektet szereltek. Mi szaporáztuk, amennyire lehetett. Szerencsére az oldalazós részt alaposan gatyába rázták az illetékesek, így simán végiggurultunk az utolsó lépcsőig (ami tavaly még nem volt ott). Aztán meg jött az alsó rész ereszdelahajamat szakasza Nagymarosig. Tény, hogy kevés hely van, ami hasonlóan széles vigyort varázsol az arcomra. Meglepetés azért volt a végére, de ez inkább Gabit érintette érzékenyen. Pont ott, ahol be kell esni jobbról az utolsó árokba nagy tempóval (nálam ezen a szakaszon a vmax 52,5km/ó volt, átlag 35 fölött), ott sunnyogott egy kereszbe dőlt fa. Gabi meg már nem tudta féktávon megfogni a gépet. Látványos pereccel állt meg a fa előtt, ezúttal én ülhettem a mozi első sorában. Még így is 13:53-ra Nagymaroson voltunk. A komp késett vagy 10 percet, így még Jandiéknak is volt ideje befutni, nekem meg a zsíroskenyerezés mellett egy jégkrémet is sikerült elmajszolni (a végét már a kompon). Bye-bye, Börzsöny!

Részidő 0:20, bruttó idő 5:30. A komp durván 20 perc alatt ért át.

Visegrádi- és Budai-hegység

7. szakasz: Visegrád - Nagy-Villám (4km/300m - 50km/2030m)

A cummantó szakasz. Még a kompról szabadulásnál sikerült megmentenem a bringát egy batár Honda túramotor tehetségtelen sofőrje mögül, mert nem elég, hogy a lelkem lefullasztotta a többmázsás szörnyet a kompról való lehajtásnál, első rémületében még a féket sem találta és szépen kezdett visszagurulni az egyensúlyát keresgélve. Ha ott megborul, valószínűleg nem álltam volna meg röhögés nélkül. Aztán pár kiránduló örömére és ámulatára a főút alatti átjárót a lépcsőkön lefelé közelítettem meg. A következőkről a Fellegvárig nem akarok beszélni. Kérem, kapcsolja ki! Majdnem végig tolattyú a tűző napon, árnyék alig pár helyen. De legalább ezúttal az aszfalt nem nyomta alulról is a meleget. Nem szoktam levenni a sisakot, de itt már én sem bírtam, szó szerint fellfort az agyvizem. Jól is jött a hűtés a Fellegvár alatti kútnál. Az indulók közül páran ejtőztek itt egy darabot, mi mentünk tovább, le a lépcsőn a kékre. Félúton kaptam észbe, hogy már megint tolom lefelé, pedig már százszor ki akartam próbálni, milyen itt lemenni. A parkolóban lévő EP-ig hűs árnyékban tekertünk. Az utolsó kaptatót kivéve igen kellemes szakasz, egy köztes referencia-mászókával megspékelve. A pontnál Gabi időt kért, amin nem csondálkozom, a börzsönyi részen nem sok pihenőt tartottunk és a dögmeleg fel a Fellegvárig engem is eléggé kiütött. Negyed óra relaxáció, kajálás. Közben páran elmentek, bringások, futók.

Részidő 0:50, bruttó idő 6:40.

8. szakasz: Nagy-Villám - Pilisszentlászló, Kisrigó (12km/380m - 62km/2410m)

Nem csalás, nem ámítás, végig a kéken mentünk. A Barát-halomra már csak a panoráma miatt is fel kell menni, a Pap-rét utáni kékre meg egyrészt a kiírt útvonal tartása, másrészt a kíváncsiság vitt fel. Még sosem néztük meg milyen. Szép kis emelkedő, de legalább nem olyan unalmas, mint az aszfalt. Még Pap-rét előtt a Vízverés-nyerge az egyik kedvenc helyem, őszi kikerics-szőnyeg borította az egész rétet. Az Urak-asztalának oldalában ezúttal kevésbé volt technikás a terep, szinte végig ki lett javítva az ösvény. Pap-rétnél Gabi közölte, amire már igazság szerint számítottunk Hardhattal, Pilisszentlászlón kiszáll. Kicsit csalódottak voltunk, de 62km-en 2400m szintet letekerni így is szép teljesítmény. Levezetésnek azért lefelé Szentlászlóra alaposan kitomboltuk magunkat. Az én személyes Top 10-emben még mindig előkelő helyen szerepel ez a rész. Olyan adrenalinlöketet adott, hogy meg sem éreztem az utolsó kapaszkodót fel a Kisrigóba. Még a Kisrigó melletti ösvényt is végig ki tudtam tekerni, beleértve az aszfalttól induló trükkös részt is. A vendéglőben aztán pillanatok alatt elénk is varázsolták a levest. Kár, hogy alig tudtam magamba gyömöszölni a felét. Jandi és Attila épp a végére értek, mire mi nekiláttunk. Mellesleg a pont még hivatalosan nyitva sem volt, magunknak pecsételtünk. Itt találkoztunk Gergő úrral, aki már a 8. BEAC-át tolta. Az se semmi.

Részidő 1:35, bruttó idő 8:15.

9. szakasz: Pilisszentlászló - Dobogókő (11km/430m - 73km/2840m)

Majdnem fél óra ejtőzés után, 17:00-kor indultunk el Dobogókőre. Gabi lejött velünk a dömörkapui aszfaltig, onnan szépen hazagurult Szentendrén keresztül (utólag kiderült, voltak azért gondjai hazafelé menet). Úgy számoltam, bőven világosban érünk fel Dobogókőre, sőt még Lajos-forrásnál sem lesz teljesen sötét. Lazára vett tempóban kacskaringóztunk el Hardhattal a sikárosi erdészházig a kéken (ami szintén kedvenc, főleg tavasszal, amikor lehet gázlózni a felduzzadt patakban). Itt kicsit tanácstalankodtunk, melyik kéken induljunk tovább, aztán a GPS eldöntötte a kérdést. Felvitt minket a Sikárosi-rétre a piroshoz. A Király-kútig tartó, általában vendégmarasztaló erdei szakasz most csontszáraz volt, kellemes tempóban húztunk végig rajta. Utána meg szépen feltoltuk a P3-on (ami egyben az elterelt K is). Azaz csak én, mert Bandi derekasan felnyomta a legmeredekebb részig és utána elég hamar vissza is pattant a nyeregbe. Nagyon mást én sem tehettem, mert láthatóan gyorsan távolodott, míg én talicskáztam fölfelé. Az aszfaltra kiérve szinte mindenki azon vánszorog el a Téry-házban lévő pontig, mi megnéztük milyen mellette a kéken. Hát, nem nagy szám. Fel van szórva kaviccsal, ami két keréken nem épp élvezetes. Az EP-hez szinte egyszerre értünk oda Jandiékkal negyed 7 felé, ők a régi kéken cameltrophyztak fel. Ki is készültek rendesen. Zsíroskenyér, ásványvíz járt a pecsét mellé.

Részidő 1:45, bruttó idő 10:00.

10. szakasz: Dobogókő - Lajos-forrás (9km/180m - 82km/3020m)

Jandi a még fél 7-kor is nyitva tartó Matyi büfében vett hadtápot. Innentől Lajos-forrásig négyen együtt mentünk. Dobogókőről a sárgán ordasat zútzunk lefelé. Hardhat is fülig vigyorral áradozott, mennyivel másabb világosban lejönni, mint sötétben. Viszont a Kopasz-hegyre felfelé totál el lett szúrva az út. A fakitermelés eredményeként süppedős homokban kellett felszenvedni magunkat. De legalább a tetőről még mindig klassz a panoráma. Ezután végig a sárgán mentünk (nem úgy, mint tavaly, amikor is a sötétben nem tértünk le az erdészetiről). Nagyon megérte! Olyat kergetőztünk a fák között, bokrok alatt, hogy ihaj! Szinte sajnáltam, hogy olyan hamar a Tölgyikrekhez értünk. Innen még jött egy gyors lejtőzés (53-ig nyomtam fel, ez már eszeveszett száguldásnak tűnt a szürkületben), majd fel Lajos-forrás fölé. A turistaházi EP-ig rövid, óvatos DH a köveken. A hegyes-tetői mellett ez a másik kedvenc EP-m. A lányok háromféle sütivel és teával kínáltak minket. Isteni volt.

Részidő 1:00, bruttó idő 11:00.

11. szakasz: Lajos-forrás - Csikóváralja (5km/100m - 86km/3120m)

Lent a forrásnál beizzítottuk a világítótesteket. Rá kellett ébrednem, hogy az én három lámpám (két ledes és egy halogén) halovány gyertyaláng a többiekéhez képest. Hardhat egy szem lámpája egy nagyságrenddel jobban világított, nem beszélve Jandi házi barkács ikerfényszóróiról. Non plus ultrának megcsodálhattuk egy épp akkor odaérő kolléga Hozé-lámpáját, ami mellett a mieink töklámpásnak tűntek. Lefelé a P+,Z+ DH-n eresztettem rendesen, de az erdészeti keresztezéseinél mindig bevártam a többieket. Nagyon jó volt. Kivéve, hogy a lámpák nagyon az orrom elé világítottak, így kicsit orosz rulett jellegű volt lefelé zúgni a fák, kövek között. Így is utolértük a Hozé-lámpás duót. A Z+-on annyira belelendültem (és annyira szarul világítottak a lámpák), hogy simán elhúztam a Gyopár-forrás mellett. Mire észbe kaptam, már az éjszakai Pomázt csodálhattuk fentről. Szerencsére csak 200-300 métert kellett visszamászni. Aztán a Z4-en kavartunk még egy sort, de a csikóváraljai EP így is simán meglett.

Részidő 0:40, bruttó idő 11:40.

12. szakasz: Csikóváralja - Kevély-nyereg (6km/300m - 92km/3420m)

Csobánkát fentről kerültük a piroson. Az Oszoly-csúcs alatti pihenőnél felfrissítettük a vízkészleteket, majd uzsgyi tovább. A Kevély alá érve eszembe jutott, hogy számomra tavaly ez volt az abszolút zombi szakasz. Most viszont egyáltalán nem fordultam be. A nyeregbe ugyan szépen feltoltuk Hardhattal, de fent kiderült, hogy Jandiék sem tekerték ki végig. Háromnegyed 9 körül értünk fel, hivatalosan 9-től van nyitva az EP, de pontőrök már ott voltak. Meg persze Jandi és Attila is. És a sötétben ott rejtőzött még 8.BEAC Gergő is. Neki már nem volt kedve tovább jönni.

Részidő 0:55, bruttó idő 12:35.

13. szakasz: Kevély-nyereg - Virágos-nyereg (11km/320m - 103km/3740m)

Mi rövid mókázás után (már nem emlékszem, mire fel volt olyan jó kedvünk) lecsorogtunk a Köves-bérchez. Pilisborosjenő határában Jandiék kicsit lemaradtak, mi meg Hardhattal bénán, kicsit feljebb álltunk meg az Erdő utcában. Ennek egyenes következménye lett, hogy Jandiék szépen elszáguldottak a jobbra az utcába beforduló kék mellett. Pedig kiabáltunk nekik, de a hangunknak esélye nem volt utolérni őket, legalább 2 Mach-hal döngettek. Gyors telefon, ők már nem jönnek vissza, találkozzunk a téglagyárnál. Oké. Mi Hardhattal szépen felmentünk a Köves-bércre. És pont az igazán köves lefelé előtt kaptam egy hátsó defektet. Az utolsó felső kanyarban negyed óra alatt sikerült a külsőben elrejtőzött tüskét kioperálni és belsőt cserélni. Megszenvedtem a Big Jimmel rendesen. Végül nem is a műanyag célszerszámokkal feszítettem fel a gumit a felnire, hanem a jó öreg svájci bicska sörnyitójával. Annak esze ágában sem volt össze-vissza nyelkeni. Jandiék közben nem győztek várni, így megbeszéltük, hogy bevárnak a Virágos-nyeregben. Azt elfelejtették közölni, hogy a téglagyárnál három kutya riogatja az éjszakában bandukolókat. Felfelé menet az elején toltuk Bandival (csakúgy, mint tavaly a Koo vacak köves útjára fordultunk rá véletlenül), de utána a K-ra visszatalálva már kedvet kaptam a tekeréshez. Aztán egyszer csak Dexter hallatszott a hátizsákból. Megálltunk, Hardhat előbányászta nekem a telefont. Gabi keresett, visszahívtam. Felajánlotta, hogy kijön értem a célba. Ennek úgy megörültem (nem nagyon füllött a fogam a 25km extra etaphoz hazáig), hogy majdnem végig nyeregben nyomtam fel a hátralévő combos emelkedőn. Hardhat szentségelt is mögöttem, de derekasan feltekert ő is. A Csúcs-hegytől már csak egy laza gurulás volt a Virágos-nyereg. Jandiék alig 1-2 perccel előttünk értek fel. Én szépen leheveredtem a pontőröktől elorozott polifoamra és felhívtam Gabit, hogy indulhat, mert kb. 20 perc és a célban vagyunk. Felhívtam az asszonykámat is, hogy ha minden jól megy, még éjfél előtt hazaérek. Itt már biztos voltam benne, hogy ezúttal szintidőn belül beérünk.

Részidő 1:55, bruttó idő 14:30.

14. (+1) szakasz: Virágos-nyereg - Vadaskert utca, Cél (5km/30m - 108km/3770m)

Ez a rész már csak amolyan levezető, bónusz szakasz. A Kilencfánál negyedikként soroltam be a hangár fölött elvezető ösvényre, de annyira dolgozott bennem a kisördög, hogy a hangár előtt bepofátlankodtam Bandi elé és a hangár után nem sokkal Attilát is kikerültem. Jandi kicsit elhúzott közben, de jól megtoltam lefelé, így a Határ-nyeregbe gyakorlatilag együtt értünk. Szalagozást nem nagyon láttunk, de a cél a tavalyihoz hasonlóan könnyen meglett. Oklevél, kitűző, virsli mustárral és forró tea járt jutalmul. Mire végeztem a virslivel Gabi is megjött. Nem maradt más hátra, mint elköszönni a többiektől és szépen hazacsattogni.

Részidő 0:25, bruttó idő 14:55.

Zárszó

Nagy élmény volt a BEAC most is! Köszönet Gabinak, Hardhatnak, Jandinak és Attilának a jó társaságért és persze köszönet a szervezőknek is. A kitűzött célt elértük: bebizonyítottuk, hogy a tavalyi eset nem a véletlen műve volt. Ugyan útközben nagyon hangoztattam, hogy legközelebb majd csak a 25. Maxira jövök, de így kicsit kipihenten ebben már nem vagyok olyan biztos. Lehet, hogy itt leszek jövőre is? Meglátjuk, mit hoz a jövő. ;-)

Képek: Google Photos

Videobeszámoló:

https://vimeo.com/9167984

2009.09.12. Beac Maxi 110 from Bart Stein on Vimeo.

Track: Garmin Connect

Táv: 108,37 km
Szint: 3770 m
Idő: 14:53 óra

2009. összes: 1988,69 km, 38257 m