Az első, prédikálószéki gyerek-túra nagyon jól sikerült, ezért adta magát a folytatás. Ezúttal Pilis-tető volt a cél a Két-Bükkfa-nyeregtől. Bár az ötlet Balázstól és Gyulától jött, a Serrenőknek is "meghirdettem" a túrát. Sajnos (vagy sem), az időpont egybe esett a Szilvásvárad maraton időpontjával, ezért az érdeklődés eléggé moderato volt. Végül Döméék mentették meg a mundér becsületét. Viszont sajnos Balázs is lemondta egy nappal az indulás előtt a részvételt.
Nyolcan vágtunk neki a kilátóhoz vezető aszfaltnak és végül mindenki fel is ért. Ki gyorsabban, ki lassabban. Miután eleget időztünk a kilátónál, hatan indultunk tovább a Z3-on lefelé. Gyula a lányával inkább visszafelé indult. Igaz, mi is, csak kicsit hosszabb útvonalon. A fiúk nagyon bírták a strapát, elég jó tempóban zörögtünk végig a zöld "majdnem szintútján" (alias Zc a Naszályon). A Z3-on kigurultunk a fekete-kői kilátópontra, majd lecsorogtunk a Pilis-nyeregbe, ahol Balázs várt minket (ő rövidített a Z-n). A Fekete-kőről tényleg nagyon szép a panoráma Pilisszentlélek felé és az ösvény is kellemes, jól járható, többször fel kellene fűzni a Pilis környéki bringázások alkalmával.
A neheze most jött csak, nem is a nehéz terep miatt, hanem mert Domi itt kezdett fáradni és szerintem nem is evett útközben eleget, ezért durcásra és hisztisre vette a figurát. Konkrétan ott akarta hagyni a bringáját az erdő közepén. :) Szóval neki itt a Fekete-hegynél jött el a mélypontja, innen néhány száz méter kivételével végig sétáltatta a biciklit az esztergomi aszfaltútig.
Pilisszentlélekre már nem is mentünk be, mivel Döme fiai és Balázs is kezdtek fáradni. Helyette a piroson és a piros kereszten (nagyjából a főúttal párhuzamosan az erdőben) másztunk vissza a Két-Bükkfa-nyeregbe. Én a táv nagy részét két bringával tettem meg, a sajátomon tekerve magam mellett hoztam Domi bringáját is, amíg ő gyalogolt. Aztán valószínűleg hathatott nála az legutolsó pihenőnél leküldött málna püré, mert többször megpróbálkozott a tekeréssel és jól is ment neki. Sőt, amikor mondtuk neki, hogy már csak kb. 1 km van hátra, felpattant a bringájára és végigtekerte a turistaút utolsó, elég meredek szakaszát. Az aszfalt út alatt Gyula várt minket, lesétált elénk a nyeregtől a zöldön. Mi ketten Domival kicsit elhúztunk a többiektől (Döme Misivel a háta mögött tekerte a bringaszerelvényt, Lóci és Balázs is nagyon fáradtak voltak már), de nem fogtam vissza, inkább finoman tolva kicsit segítettem, úgyhogy az aszfalton pikk-pakk letudtuk az utolsó pár kanyart (egy szembe jövő országútis fickótól még jókora biztatást is kapott - köszi!) és vagy negyed órával Döméék előtt felértünk az autókhoz (ők a kicsik miatt végig a Z-n jöttek fel).
Legközelebb valamivel könnyebb útvonalat kell rajzolni, a 2x250 méter szint a "rázós", köves utakkal kombinálva egyelőre soknak tűnik.
Képek: Google Photos
Táv: 19,93 km
Szint: 564 m
Idő: 4:46 óra
2018. összes: 355,23 km, 5068 m, 41:18 óra.
