Pünkösd alkalmából leugrottam Velencére Viktorékhoz egy kis vendégeskedésre és bringázásra. Bár nem éreztem túl pihentnek a lábaimat a tegnapelőtti esztergomi kanyar után, a ragyogó napsütésben kár lett volna egész nap punnyadni.

Első lendülettel feltekertünk a Bence-hegyi kilátóhoz, amibe a belépés sajnos fizetős, ezért csak a lábától néztünk körül. Ezután Nadap felé gurultunk a Koo jelzést követve, majd a sárga jelzésen felmásztunk a Meleg-hegy csúcsára. Innen a piroson folytattuk az utat az Angelika-forráshoz, ahonnan a patak mentén elképesztően szép és izgalmas ösvényen gurultunk le a Huka-völgyig. Itt a P+ jelzésre váltottunk, majd végigverettünk a volt katonai gyakorlótér kopasz, füves dombjain, mígnem a csalai Kégl-kastélynál lyukadtunk ki. A kastély gyönyörű még romjaiban is, megérdemelné a teljes helyreállítást, márvány szökőkutastól, parkostól, cakumpakk.

Csalán egy nagyon szimpatikus jazz zongorista sráctól kaptunk vizet és némi történelem leckét, majd a kastélyparkon át elindultunk vissza Velencére. Én annyira nem vágytam már sok dombra, ezért kievickéltünk a Velencei-tó körüli bringaútra. Útközben, Pákozdon még ettünk egy finom fagyit a Gabó Cukrászdában. Viktor nyomában loholva tettem (tettünk) még egy kitérőt a pákozdi arborétum és '56-os emlékhely felé, majd meg sem álltunk Velencéig. Viktornak nagyon ment ma (nem csak a körvonalain, az állóképességén is látszik, hogy megszabadult jó pár kilótól), nekem kevésbé. :)

Képek: Google Photos

Track: Garmin vs. Strava (app) (a Strava még mindig nem szereti a Honor 8-at, többször újra kellett indítani)

Táv: 39,45 km
Szint: 622 m
Idő: 3:23 óra

2018. összes: 335,30 km, 4504 m, 36:32 óra.