Ebben az évben elképesztően, siralmasan, szánalmasan keveset bringáztam. Okok vannak, magyarázkodni felesleges. A szomorú tényt el kell fogadni. Az viszont elfogadhatatlan, hogy se a Börzsönybe, se a Bükkbe, se a Vértesbe nem jutottam el idén. Mi több, még kedvenc helyemre, Prédikálószékre sem.
Ez utóbbi csorbát mindenképpen ki akartam köszörülni, ezért az egyik utolsó alkalmasnak tűnő délutánon kiugrottam autóval Pilisszentlászlóra. Természetesen a kocsi hátuljában a jó öreg Scott csatalovammal. Szerencsére az "öreg" remek műszaki állapotnak örvend, sajnos a gazdája már kevésbé acélos. De azért a Kis Rigónál az időközben beboruló ég és szemetelni kezdő eső ellenére nyeregbe ültem és megcéloztam a Visegrádi-hegység legszebb kilátópontját.
Végig a P+ jelzésen, a Tövises-hegy érintésével, majd a P3-on tekertem fel, nem kihagyva a kötelező kitérőt a Hubertusz kunyhóhoz. A teraszon még parázslott a korábbi látogatók által otthagyott tűz, úgyhogy kicsit leültem melegedni. Aztán pár perc szieszta után lelocsoltam a még izzó fadarabokat és továbbindultam a csúcsra. Egy-két kirándulóval, túrázóval találkoztam ugyan útközben, de alapvetően mindenki lefelé igyekezett a hegyről a szemerkélő esőben. A siratófal kifogott rajtam, a nedves gyökereken elpörgött a Saguaro, így siratófal-Pepe 1:0. És ez valószínűleg idénre így is marad.
A csúcson is csak két-három ember volt rajtam kívül, én sem időztem sokáig. De nem visszafelé indultam, hanem a Vadálló-kövek felé. Lefelé a felső szakaszon egy nagyobb, kb. 10 fős csoporttal kerülgettük egymást és találkoztam egy középkorú párral is, akik a másik irányból jutottak fel az alsó kövekig. Ők konkrétan nem értették, hogyan kerültem oda bringával és tátott szájjal nézték, ahogy egy nagyobb bedőlt fán átlépve felülök a bringára és elindulok lefelé. Messzire nem jutottam persze, a nyíltabb, meredek hegyoldalon le kellett szálljak. Itt eszembe jutott DZ, aki pár évvel ezelőtt itt kérdezte meg tőlem, hogy nem csuklok-e. Megvan még mindenkinek a videó? :)
Nem gurultam le Dömösig, bár eredetileg azt terveztem, hogy még felmegyek a Rám-hegyer a Ferenczi-sziklához. A borongós idő és az, hogy eleve későn indultam és lámpám nem lévén nem akartam, hogy rám sötétedjen, megadásra kényszerített. Elindultam visszafelé, fel a királykúti dózeren. Mivel alig volt km a lábamban, élveztem a felfelé tekerést. Könnyen is ment. Közben amolyan "transalposan", kihangosított telefonnal a kezemben/zsebemben, zenét hallgatva pedáloztam. Szólt a Rapülők és a Zanzibár, meg sorban még vagy 4-5 szám, mire felértem.
A Királykúti-nyeregből egyértelmű volt a választás, le a piroson a Sikároshoz. A hosszú bringa elvonás és az egyik kedvenc útvonalamon elkövetett avar rodeó beindította az endorfin termelést. Helyenként hangosan kurjongattam a köveket, ágakat, pocsolyákat kerülgetve, annyira élveztem az orosz rulettes döngetést lefelé.
A Sikárosnál tátva maradt a szám, annyira szép volt még ebben a borongós időben is az óriási rét.
A dömör-kapui elágazásig adta magát a Bükkös-patak völgye a kéken, ahol szintén megálltam egyszer-egyszer rácsodálkozni a gyönyörű őszi erdőre.
A Kis Rigóhoz fel a kéken indultam el, de nem jutottam messzire, mert le volt zárva szinte a teljes alsó szakasz, így maradt az aszfalt. És aztán befejezésként a jól megérdemelt vacsora a Kis Rigóban. Még mindig elképesztően finom a bableves és a vaníliaöntetes túrós palacsinta.
Képek: Google Photos
Videó 2008-ból:
2008.05.31. Lajos-forrás, Prédikálószék, Vadalló-kövek from Bart Stein on Vimeo.
Track: Garmin Connect
Táv: 20,39 km
Szint: 633 m
Idő: 2:34 óra
2015. összes: 562,80 km, 8725 m, 47:27 óra.
