A munka ünnepén jómunkásemberek lévén a bringáink nyergében dolgoztattuk meg elpunnyadt testünket. Feri, Laci és én. A XVI-ból indulva UVH, Üröm, Pilisborosjenő volt az első, aszfaltos szakasz. PBJ-n nem volt kedvünk a sárga jelzésnek nekiesni, inkább kummantottunk még egy sort a Koo-n az Egri vár irányába. Mindezt csak és kizárólag azért, hogy a K - mint kurva meredek - kaptatóján essünk neki a Kevély-nyeregnek. A K az S,Z keresztezéséig tényleg kurva meredek. Viszont miután hibapont nélkül sikerült leküzdeni az első szakaszt (pedig volt benne kihívás), az "útelágazódástól" a második, köves szakasz már közel nem volt olyan meredek, mint amilyenként emlékeimben élt. És ez is meglett hibapont nélkül. Feri és Laci tolták, ezért 2x bevártam őket felfelé.
A nyeregből közkívánatra a másik oldali K-n gurultunk le. Figyelős volt, de nagyon zúzós. Fülig vigyor. A kb. 1,5 perces szakaszon Feriék kaptak 3 percet. Legalábbis ennyit vártam rájuk, mire utolértek, amíg továbbgurultam a krosszpálya felé.
A Hosszú-hegyen 2:1 arányban a dózerre esett a választás (bár én mentem volna szívesen a Z-n). Laci itt már eléggé elfáradt, végig kistányéron pörgette a bringát felfelé. Én maradtam vele, így ezúttal Feri várt a Szántói-nyeregben vagy 10 percet ránk. Laci be is dobta a kulcsot, hiába kínáltam fel neki több opciót is a további útvonalat illetően. Szépen leborított Szentkereszt felé és hazagurult.
Az idő viszont még épp csak dél magasságában járt, ezért mi Ferivel ráugrottunk a Pilisre. A Trézsi-kútnál feltankoltuk az elapadt vízkészleteket, aztán a szerpentinen belecsaptunk a lecsóba. Lehet, hogy azért, mert a Hosszú-hegyet Lacival lazultam végig, lehet, hogy az Isostar áldásos hatása miatt, de magamhoz képest elég szép tempóban verettem fel a tetőre. Tényleg olyan érzésem volt, mintha zsinóron húztak volna. A "kilátóterasznál" 10 percet vártam Ferire, aztán fent a "réten" még 5-öt. A Z3-at is kitekertem a kilátóhoz az utolsó centiig. Kaptam is egy szívet melengető "aztaaa" elképedést az épp gyalogszerrel felfelé kapaszkodó kirándulók valamelyik hölgytagjától.
A kilátóba felszaladtam körbenézni, de elég hideg szél volt, úgyhogy hamar nyeregbe pattantunk megint. Az aszfaltról az első lehetőségnél beborítottunk a Z-re. Hát (bár háttal nem kezdünk mondatot), elég szépen lerendezte az erdőt a jég a télen. A Z jelzésű turistautat akár nemzetközi számjelzéssel ellátott gyorsforgalmi úttá lehetne minősíttetni, olyan mértékben kiszélesedett.
Dobogókőn nyolcszázvalahány forintért ettem egy vézna hamburgert és egy forró teát. Meg rácsodálkoztam a parkoló szélén felhalmozott hatalmas kupac máglyaalapanyagra. És mivel Jandi örök érvényű aranyköpése, miszerint "Dobogókőre mindig csak megfagyni jövünk", ismét bizonyítást nyert, gyorsan elindultunk lefelé. A kéken a Zsivány-sziklák felé. Az erdő sajnos itt is elég tragikus képet mutatott, de az autópályává szélesített turistautak jól le voltak takarítva. A Zsivány-szikláktól az S+-ra váltva átcsorogtunk a Pilis alatti Z-re. A Z pedig adta a szokásos orosz rulettes flow érzést. Megküldtem lefelé, ahogy kell. Ahogy a Szántói-nyeregből a P-t is. Ide nagyon elkelt volna egy kamera, annyira adta.
Szántóról a Koo-n csalinkáztunk vissza a Hosszú-hegy, majd a Kevély oldalában a Teve-szikláig. Itt összefutottnk L.Gabival és szakértettünk pár percet, aztán bevettük a Köves-bércet. Ez is megért volna egy videó snittet.
Hazafelé még megszórt minket az eső a 10-esen és az UVH-n is, de a pesti oldalra már nem jött utánunk az eső. Állati jó kört kanyarítottunk megint. Ja, a 2,5 az a résztvevők számára vonatkozik, ha még nem esett volna le.
Képek: Google Photos
Track: Garmin Connect
Táv: 86,82 km
Szint: 1437 m
Idő: 7:23 óra
2015. összes: 335,59 km, 5067 m, 28:30 óra.
