A Serrenők brigád már rutinos a hőségriadók tekintetében. Rutinosan ilyenkorra valami húzósabb túrát időzítünk. Ezúttal - két korábbi sikertelen kísérlet után - idén harmadszorra vettük célba a Spartacus-ösvényt és nagyon reméltem, hogy most el is jutunk odáig.

A serrenésbe belecsaptunk már az első domb előtt, hason kúszva verekedtük át magunkat a távfűtő vezetékek alatt Üröm felé. A Kevély-nyerget épp a terminátorok kummantották el, csak Janek, Zsozsó és én másztuk meg a K köves förmedvényét. Fénykoromban itt fel tudtam tekerni, hát most szinte négykézláb vánszorogtam fel...

Csobánkán még elkavartunk a P+ jelzésen, aztán a főtéren csatlakoztunk a banda "puhányabbik" feléhez. A Dera-szurdokba a K-n érkeztünk. Pataknak nyoma sem volt, csontszáraz volt minden.

Zsozsó javaslatára Pilisszentkeresztről Dobogókőt szintén a K-n támadtuk. Annyira meg szerette volna nézni a Zsivány-sziklákat, hogy megállás nélkül porzott el mellettük. A szokásos kajálást követően hirtelen ötlettől vezérelve engedtem a sípálya melletti erdei szerpentin csábításának és ezzel meg is pecsételtem Zsozsó sorsát.

A tubeless gumijai már felfelé sem remekeltek, lefelé pedig az első visszafordítónál eleresztette az első kerék a levegőt, Zsozsó pedig látványos hasast ugrott a kövek közé. A mákostészta karcolás nélkül megúszta a firkát és az új porcelán bögre (vagyis karbon Speci) sem tört ripityomra.

A Királykútiból a Prédikálószékre vezető dózeren lötyögtünk fel a P3-ig, majd a P+ lejtőjén előadtuk a nap DH-ját. Mindenki fülég érő szájjal csapatott végig az ösvényen. Pilisszentlászlóról a Z, majd a Spartacus következett. Harmadik nekifutásra csak elgurultunk idáig. A Jenő-kunyhóig tartó első szakasz még mindig kissé kalandos (értsd bringa tolós-emelgetős), a második szekció viszont "hibbátlan".

Amit viszont ezután kaptam, azért nem voltam túl hálás. Emlékeztem, hogy a Vízverés-nyergébe az Ördögmalom-vízeséstől a dózeren felmenni nagy szenvedés, de a hőségriadós kora délutáni tikkasztó melegben való felkínlódás a 3,5km 10-12%-os emelkedőn totál megrogyasztott. Nálam csak Janek nézett ki vacakabbul a nyeregbe felérve. Oda is adtam neki az egyetlen megmaradt Isostar gélemet, hátha segít rajta.

Hát segített, de még hogy! A nap végére úgy megtáltosodott, hogy alig bírtam tartani vele a tempót. Hiába volt a csábító menekülési lehetőség Csabival és Zsozsóval, ő is feljött Attival, Hardhattal és velem egyetemben a Vörös-kőre. A Kő-hegyet viszont ezután már mindannyian elsunnyogtuk és a 11-es melletti bringaúton gurultunk haza.

Olyan szinten elfáradtam a nap végére, hogy az UVH-tól hazafelé többször kis híján szó szerint ledőltem a bringáról. Igazi megváltás volt hazaérni és a gyors zuhany után elnyúlni az ágyon.

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 100,00 km
Szint: 1768 m
Idő: 11:23 óra

2013. összes: 1383,01 km, 17195 m, 118:01 óra.