Mivel legutóbb meghiúsult, ezúttal újra a Spartacus-ösvényt vettem elő mint úti célt. Elé meg befűztem a múltkori Zoli-féle sárgát Nagykovácsitól. Így a végleges terv 100 km-rel és 2000 m szinttel riogatta a Serrenők brigádját.

Na, pontosan a solymári Shell kútig jutottunk... Azaz még felértünk a 30%-os Kökörcsin utcán, de az "egykalapácsos" Crossmax ST hátsó kazetta itt egy újabb reccsenéssel végleg kilehelte a lelkét és örökhajtós módba kapcsolt. Nem volt mit tenni, fel kellett adni a "Spartacus-tervet". Új célként Zsozsóék budakeszi házát jelöltük meg, mivel neki elvileg volt két felesleges Mavic kalapácsa. Már a reggeli indulás után nem sokkal felkínálta őket nekem és én el is fogadtam a nagylelkű ajánlatot, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar sort is kell keríteni a tranzakcióra.

Egy szó, mint száz, szépen áttekertünk Zsozsóékhoz és nekiálltunk szerelni. Az öt perces műveletből közel két óra lett, mert nemcsak a kalapács tört el, de kissé át is alakultak belül a dolgok. Volt rugóhajtogatás, reszelgetés, meg egyéb finomságok. De nagy nehezen azért összeállt a kerék és működött is.

A fáradságos munka után úgy gondoltuk, megérdemlünk egy finom rétest a Normafánál. Persze a legjobb helyen, a Mária-szurdokban tekertünk fel. Laci alaposan el is készült itt, hiába, az első bringázáson szinte mindig borítékolható a "nagyhalál".

A rétes amúgy már elérte a pofátlanul drága szintet, 280 forintot kérnek darabjáért, ami a tetejébe fele akkora, mint a két évvel ezelőtti, 180 forintos elődje. Hiába jó még mindig az íze, ennyi pénzért mégsem ízlik annyira.

Mivel Zsozsónak és Attinak vissza kellett menni az UVH-hoz a kocsiért, a Normafától a János-hegy felé vettük az irányt. Lacinak és Ferinek sikerült a Libegőtől nem a "jó" piroson elindulni lefelé - pedig az orruk előtt indultunk el - úgyhogy ők újfent Budakeszin kötöttek ki. Én, Zsozsó, Atti, Dani és Janek pedig a Szépjuhásznénál.

Feriéket nem vártuk már meg, hanem a Hárs-hegyet a Kis-Hárs felé kerülve legurultunk Hűvösvölgybe. És itt jött az, amire egyikünk sem számított: Janek hatalmasat perecelt az utolsó 10 méteren. A villamos végállomásnál az S jelzésről a megálló felé van egy meredek, íves, keskeny út lefelé egy kő támfal peremén. Na ezt Janek benézte, kiegyenesítette és vagy másfél méter magasról "leugratott" a támfalról. Az oldalára érkezett és elég csúnyán megütötte magát, de pár perc "adrenalin löket ülepedés" után úgy nézett ki, nincs nagyobb baj. Viszont a további terepet már nem vállalta, inkább legurult a Hűvösvölgyi úton.

Négy főre fogyatkozva tekertünk fel a Glück Frigyesen a Határ-nyeregbe. Kecskehegyi út, Fenyőgyöngye, Mátysáhegyi út, Doberdó út útvonalon gurultunk le az Árpád-hídhoz, majd onnan tovább az UVH-ig.

Valahogy ez a Spartacus-ösvény nem akar összejönni, idén már másodszor nem jutottunk el rá. Remélem azért előbb-utóbb sikerül...

Képek a Google Photos-on.

Track: Garmin Connect

Táv: 73,36 km
Szint: 1090 m
Idő: 8:22 óra

2013. összes: 779,37 km, 8622 m, 61:56 óra.