Nem kellett sokat várni az első serrenő menetre az újévben, igaz a dolgos hétköznapi időpont miatt sok jelentkező sem volt. Dawe-vel ketten görbítettünk egy klassz kört a borongósnak indult napon.

A terv az volt, hogy a budaiban tekerünk egy kellemeset, esetleg egy normafai rétesezéssel megkoronázva a végén a nagy eseményt. Ebből azonban semmi nem lett, tekintve hogy Dawe már induláskor felvetette egy Pap-rét felé ívelő pálya lehetőségét. A két irány átlagolásából született meg a végső döntés, Üröm felé indultunk el.

A Róka-hegyhez egyikünknek sem volt kedve, ezért a kertek alatt a déli oldalon lopakodtunk a kertek alatt. Ürömről Pilisborosjenő, majd a Kevély alatti Koo jelzés következett. Meglepő módon a fák közti szakaszon minimális sár volt, de az örömünk korai volt. Az erdőből kiérve az első 5 méteren beálltak a kerekeim a felszedett agyagos sártól. Pedig tényleg nem tűnt rettenetesnek.

A következő 150-200 métert nem is a rendes úton, hanem balról mellette, a vadászles mellett elhaladó "B" sávon tettük meg. Ezután a kerülő úttal együtt mi is visszacsatlakoztunk a normál - de már sokkal kevésbé saras - kerékvágásba.

A Csobánkai-nyeregtől a Hosszú-hegy adta magát. Mi meg magunkat adtuk meg a murván felfelé. Minden egyes meredekebb szakasz után azt hittük, hogy ezután már lejteni fog, de nem. És ezt vagy négyszer hittük, ami meglehetősen demoralizálóan hatott ránk.

Pilisszentkeresztre begurulva a K jelzés melletti kék kútnál lemostuk a bringákat és számot vetettünk a lehetőségeinkkel. Pomáz felé hazacsavarni feladás és csirke dolog lett volna, a turistautakat nem mertük kockáztatni a sárviszonyok miatt, Dobogókő már sok lett volna (és hideg is), így egyetlen választásunk maradt. Fel az aszfalton a Fagyoskatonához és onnan tovább a Királykúti-nyeregbe.

Nyugdíjas tempóban vánszorogtunk fel a Fagyoskatonáig, ahová pár hónapja talán Andrissal még versenyeztünk is. Sebaj, így év elején ennyi tellett tőlem. Dawe azért láthatóan jobban bírta.

Lefelé viszont kockára fagytunk mindketten. A Szentendréig tartó 10 km-nyi majdnem folyamatos gurulás alatt alaposan kihűltünk mindketten. A kedvünkön igen, de az állapotunkon nem sokat segített a korzó melletti lángososnál kiváltott sajtos-tejfölös lángos és jó adag forralt bor sem. Annyi erőt azért adott, hogy kényelmesen haza tudjunk tekerni. 

Az utolsó pár méteren nekem meglett salamon futása is, valószínűleg a szentendrei ebéd folyományaként. Szerencsére még épp időben elértem kedvenc elmélkedőhelyemet, de azért volt némi izgalom. Elsőre ennyi bőven elég is volt.

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 70,69 km
Szint: 815 m
Idő: 4:42 óra

2012. összes: 81,99 km, 860 m, 5:12 óra.