Jandi és Andris kezébe vette az irányítást és erre a hétvégére a Csíki-hegyek felé vittek el minket. A találka ezúttal a Flórián téren volt, ahová szokás szerint késve érkeztem. A belépő viszont igen érdekesre sikeredett. Gondoltam egy látványos farolással parkolok le a többiektől pár centire, de a végrehajtást meghiúsította a kopott fékbetét miatt beeső első fékkar és a hozzá túlságosan jól tapadó hátsó gumi. Eredményként hangos csattanással AJ bringájának hátuljában álltam meg. Komoly baj nem történt (csak később vettük észre, hogy a gyorszár szára eltört), ellenben hatalmas röhögés tört ki. Az alaphangulat ezzel meg is volt.
A Kiscelli lépcsőhöz tekervényes úton keveredtünk el, azon a kis ösvényen, amit Dani nem olyan régen lefelé bemutatott nekünk. Innen a Pál-völgyi barlang, majd az Árpád-kilátó következett, ahol Zeke várt minket új szerzeményén, egy Canyon Nerve XC-n ücsörögve.
Következő állomásunk az Apáthy-szikla volt, majd nem épp a legegyszerűbb útvonalat választva felkavartunk a Szépjuhásznéhoz. Számomra már itt világossá vált, hogy ma megint a Lemaradás SE versenyzője leszek. Valószínűleg a reggeli rohanás vette ki az erőmet, mert a combom nem igazán akart engedelmeskedni a parancsoknak. Minden erősebb próbálkozásra gyors bedurranással és elnehezedéssel reagált. Szerencsémre nem maradtam egyedül, AJ és Zeke sem brillírozott a mai napon.
Az első pihenőt az S-S+ útvonalon feltekerve a Rétes büfénél tartottuk (kissé vacogva). A Jandiék által beígért single trail orgia tulajdonképpen innen indult lefelé a Z+ jelzésen. Első mozdulatommal fel is tettem a vázra a kamerává avanzsált fényképezőgépet. Az Z+ után az S következett, majd a Szállás-hegyi elágazásnál a jobb oldali jelöletlen ösvényen indultunk tovább. Az útvonal egyetlen szépséghibája az volt, hogy viszonylag sokat tekertünk felfelé is, ami annyira azért nem esett jól. Az egyik rövid, meredek emelkedőt ennek ellenére megpróbáltam kitekerni (miután láttam, hogy még bg_ is feladta), aminek egy látványos perec lett a következménye. Történt ugyanis, hogy az egyik fa épp fejmagasságban ferdült be az út fölé, amit én a betakaró sisak shield miatt nem láttam és odaérve szépen lefejeltem. A meredek lejtőn a cipőm megcsúszott, én meg bringástól visszaborultam és háton fekve, büdösbogár módra állapodtam meg vagy 5 méterrel lejjebb. Mondanom sem kell, a többiek újabb hatalmas röhögéssel jutalmazták a mutatványt.
A Huszinnégyökrös-hegyre technikás, jobbra-balra-fel-le tekergő alig-ösvényeken jutottunk el. Sokáig nem maradtunk, mert bár a hangulat megint hamar meglett (hála Zsozsónak, Jandinak és az elefántoknak), eléggé fáztunk a hideg, szeles ormon.
Visszafelé az S-en indultunk, aztán Budaörsöt épp csak érintve átnyergeltünk a gyakorlatilag alig jelölt P+-ra, amin felmentünk a repülős emlékműhöz ücsörögni 1-2 percet. A P+ után P, Sc, majd P4 lett az útvonal, de a jelzéseket senki nem figyelte, csak mentünk jó birka módjára Jandi és Andris után. Valahol útközben Andris lecsókolt egy szembeforgalomként manifesztálódott bringás arcot. A Magellan és a KTM 0. típusú találkozásából a KTM került ki győztesen, Andris Magellanján a fékkar az erős mentális (és még inkább manuális) behatás következtében jó kanál módjára érdekes görbületű formát vett fel (There is no spoon). A matató ujjával egyetemben, ami pillanatok alatt szép méretűre dagadt.
A végére is maradt finomság az Adorján út formájában, amit még 1:1-ben is emberes dolog kitekerni. Ezután a Z3-on felcsalinkázni a Széchenyi-hegyre már szinte levezetés volt. Mint ahogy a Normafánál megejtett második rétesezés (illetve lángosozás) is. Ide már se Andris, se Zeke nem jött velünk, sietősen lefalcoltak, egyik jobbra, másik balra.
A János-hegyről a P-n DH-ztunk le a Szépjuhásznéhoz (Zsozsó innen dobbantott Budakeszire). A Hárs-hegyet a Zc-n és S-en kerültük meg, majd az S-en gurultunk el Hűvösvölgyig. A HHH-t már nem igazán akartuk megmászni, úgyhogy az Sg-n legurultunk az Ördög-árok mentén a Pasaréti útra. AJ-től a Duna-partra érve vettünk könnyes búcsút. A Flóriánhoz fél létszám alá apadva (Jandi, bg_, én), az utolsó métereken már szemerkélő esőben gurultunk vissza a duna-parti bringaúton. bg_ volt oly rendes és még haza is fuvarozott.
Nagyon klassz volt az útvonal, akár meg is ismételhetnénk a nem túl távoli jövőben. Hátha jobban fogom bírni.
Képek: Google Photos
Videók egy csokorba szedve a Youtube-on.
Track: Garmin Connect
Táv: 70,26 km
Szint: 1427 m
Idő: 7:52 óra
2011. összes: 3140,83 km, 73682 m, 329:37 óra.
