Budai É-D (18+)

2010. június 13. 23:59 - Samorost

Az elmúlt hetek időjárása nem kényeztette a bringás társadalmat, én mostanában gyakorlatilag egyetlen rövid szilvásváradi kört tudtam produkálni. Érthető, hogy már ki voltam éhezve egy jó bringázásra. Valószínűleg nem csak én voltam így ezzel, mert a gatyarohasztó meleg ellenére is tíz fős társaság vágott neki az UVH-tól a tervezett budai menetnek.

Első nekifutásra átvágtunk a Szentendrei úton, majd a vasút mellett ki a 10-es útig. Közben Laci azért behúzott egy defektet, de rekord idő alatt túljutottunk a problémán. Következhetett a Harsány lejtő, nyílegyenesen fel a HHH-hoz. Mit ne mondjak, munkás. Főleg, hogy a végéhez közeledve egyre erősebben emelkedik. Hiába volt még csak fél tíz, alaposan leizzadtunk, mire a Virágos-nyeregbe értünk. Viszont az is látszott, hogy a társulat elég jó erőben van.

A Határ-nyeregbe átvágtázva már várt ránk Avus, fejre állított bringával. Fékbetétcsere 5 perc alatt abszolválva. A következő begyűjtendő kolléga Zeke volt, ő az Apáthy-sziklánál szobrozott ránk várva vagy ötven percet. Rövid szusszanást követően lelépcsőztünk az Ördögárokba.

A következő falat a Kis-Hárs-hegy volt. Viszonylag gyorsan ment ez is, valószínűleg annak is köszönhetően, hogy túl sok megállást képtelenség volt beiktatni, mert azonnal szúnyogfelhő kerekedett körénk és csíptek, ahol értek.

A szúnyoghelyzet a Nagy-Hárs-hegynél sem változott, ezért hamar elkezdük tovább darálni a kilométereket.

A Szépjuhásznénál aztán fordult a kocka, nem minket rohamoztak, hanem mi rohamoztunk. Mégpedig a környék egyetlen kék kútját. Felfrissülés, fejmosás, kulacstöltés, aztán irány tovább.

A jános-hegyi kilátóhoz szabadon választott útvonalakon tekertünk fel. Mi Lacival ketten a P+, S, S+, P útvonalon. Igazából meglepően gyorsan felélrtünk. Én viszont itt már meglehetősen éhes voltam, csak arra tudtam koncentrálni, hogy hány rétest fogok begyűrni a Normafánál, a Rétes büfében. Nem így Rossi, aki még egy extra időfutamot is beiktatott az aszfalton felfelé, amíg a kilátóban nézelődő Avusra vártunk.

A Rétes büféhez természetesen elsőnek érkeztünk Zsozsóval, meglepetésemre csak minket vártak, senki nem állt az ablakoknál. Rögtön három rétessel kezdtem: meggyes, túrós, almás. Az elfogyasztási és finomsági sorrend is így alakult. Közben mindenki befutott és megrohamozta a kiadó pultot. A kólában lehetett valami, mert a kajálás többször is hatalmas röhögésbe fulladt, a poénok meg többnyire megérdemelték a 18-as karikát. Én levezetésnek letoltam még egy hotdogot.

Igencsak jó hangulatban estünk neki a lejtőzésnek a Csíki-hegyekhez vezető S jelzés felé. Valamivel félút után megálltunk bevárni mindenkit, mire napi beállósunk, Ágoston magát és a bringáját is alaposan leamortizálva baktatott be a résztáv céljába. Az első kereke akkorát kapott, hogy alig tudott elforogni a villában. A felni és a gumi közé szorulva pedig apró kövek és zöldségek kandikáltak kifelé. Szerencsére ő azért viszonylag egyben volt, de a bringa azonnali ellátást igényelt. Jöhetett a jól bevált taposós-precíziós centír Feri és Kurucz Gabi előadásában. A műtét sikerült, a maradék nyolcast Gabi már küllőkulccsal is orvosolni tudta. Legalábbis ideiglenesen.

Az S-re rátérve hamarosan el is vétettük a kijelölt utat, mászhattunk vissza a hegyoldalba. A már jó S sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hol az omló hegyoldal, hol a bedőlt fák, hol meg a sziklák miatt kellett tolni a bringát. A Sorrento-szikláktól lett csak jobb a helyzet, de a Csík-hegyig már nem mentünk el, az S+ jelzésre váltva az Odvast vettük célba.

Némi kerülővel és egy kevés bozótharc árán sikerült is feljutni az aljába, de a tetejére már csak négyen másztunk fel. Gyalog. Pedig a másik végén is le lehetett volna jönni. Majd legközelebb. Most maradt a visszamászás a bringákhoz és a többiekhez.

A következő és egyben utolsó célpont a Kő-hegy volt, de ide már létszámban erősen redukálva érkeztünk. Gyakorlatilag Kurucz Gabival kettesben. Zeke már korábban, még Budaörsre begurulva lelépett. Feri, Viktor, Rossi, Hardhat és Ágoston az Odvas aljában fordította hazafelé a kormányt. Zsozsó, bg_, Laci és Avus meg a Kő-hegy alatt kavartak el. Avus végül feltalált, de Zsozsóék időközben megunták az útkeresés agóniáját. Megvártak minket az 1-es úton, a templomnál. Fent a Kő-hegyen Avus félig-meddig rábeszélt minket a Kamaraerdőn keresztüli hazatekerésre, de a templomnál várakozó brigád erről hallani sem akart. Avus viszont ment, így könnyes búcsút vettünk tőle is.

A budaörsi Shell kúthoz beállva négyen maradtunk, Zsozsót már nagyon akarta az asszony (és/vagy fordítva) ezért ő meglépett. Mi négyen kissé kacifántosan, de eljutottunk a Lágymányosi-hídhoz, átkarikáztunk a Duna fölött, aztán a pesti oldalon a legrövidebb úton hazatekertünk. Így is ropogósra sültünk a napon.

Klassz tekerés volt, már tényleg nagyon hiányzott, de a Budaörsi rész kissé köhögősre sikeredett. A tűző nap, a döglesztő meleg és a szúnyogok is szívták a vérünket, mégis inkább a fergeteges normafai poénok miatt marad emlékezetes a mai nap.

Képek: Google Photos

Hardhat képei: http://picasaweb.google.hu/hardhat.bandi/BudaiEszakDel# - itt voltak

Videók: Ágoston kereke