Nem volt nagy tolongás a vasárnapra meghirdetett ausztriai snowboard villámlátogatásra, de négyen (Viktor, Juli, Hugi és én) azért csak nekiindultunk hajnalban a szakadó hóesésben. Mivel nem lehetett tudni, milyen útviszonyokkal kell megküzdeni az út során, nem bíztuk a véletlenre az odajutást. A Toyota otthon maradt, helyette az Outback fűtött üléseibe kényelmesen befészkelődve indultunk el Mönichkirchen felé.
Az odaút némileg kalandosra sikeredett, mert Viktor otthon felejtette a bakancsát, úgyhogy azért még le kellett menni vissza Velencére. Az M1-re a Lovasberény-Csákvár-Környe-Tata útvonalon, a Vértesen átvágva hóautóztunk fel. Onnan viszont mintha elvágták volna, csontszáraz aszfalton söpörtünk végig a pályán.
A kerülőnek köszönhetően pár perccel 10 óra után értünk az addigra már tömött parkolóba, de majdnem 11 volt, amikor végre a liftbe huppantunk. 2x2 óra csúszlálás és 1,5 óra ebédszünet fért bele a napba. Jópár kép és néhány videó azért készült a barátságtalan idő ellenére is.
Este 9-kor álltam be a garázsba úgy, hogy Viktorral tettünk még egy kitérőt Velencére, Julit meg elfuvaroztuk haza Óbudára.
Képek: Google Photos
Videó: Youtubeon és a Vimeon is, HD-ban.
2010.02.07. Mönichkirchen from Bart Stein on Vimeo.
U.i.: Már tavaly is megfordult a fejemben, hogy nyáron egy bringás hétvégére fel lehetne jönni a Hallerhausba...
