Mátra újratöltve: Parádsasvár, Kékestető

2009. október 03. 23:59 - Samorost

Szombaton visszatártünk a Mátrába, hogy bejárjuk a két hete kimaradt Parádsasvár-Kékestető szakaszt. Persze eszünk ágában sem volt Galyatetőig aszfalton menni, Mátrafüredről indulva rögtön bevetettük magunkat a Z jelzésre Lajosháza felé. Kellemes erdei csiki-csuki, majd széles erdészeti erdőn-mezőn Lajosházáig.

Lajosházánál a Z4 lezárva a Mátravasút építése miatt, így a laza tekerésnek a Szalajka-házig lőttek. Helyette mászhattunk fel a hegygerincre az S4-en, majd tovább az S-en. A felmászás után nem sokkal már lehetett is visszalejtőzni a kisvasútig, hogy aztán Galyatetőig folyamatosan felfelé küzdjünk a néhol igencsak köves terepen. Gabival és Hardhattal útba ejtettük a Nyesettvár maradványait és körbebringáztunk a sáncon, ami annyira nem is volt egyszerű.

Galyatetőre érve fura mód Zoli akart az aszfalton puhítva legurulni a P+-ig, de végül csak felmentünk tovább az S-en (ami nemsokkal később K is lett) a P+ kiindulási pontjáig. Kár lett volna kihagyni, mert nagyon jó, lendületes lejtőzéssel jutottunk le a K+ becsatlakozásához. Mielőtt elindultunk volna lefelé Parádsasvárra a P+-on, még kinéztünk az 50 méterrel arrébb lévő kilátóhelyre.

A P+ választásával Zoli alaposan bevitt minket a málnásba, a felső szakaszon ugyan pazar panoráma van a Kékesre irányába, de az "út" olyan meredek és emellett laza talajú (köves és gyökeres), hogy ember legyen a pedálon, aki első nekifutásra végig lemegy rajta. Az alsó részen viszont újabb fák közötti szűk csiki-csuki, majd - Zoli szóhasználatával élve - bobpálya nyújt némi felüdülést.

Parádsasváron az Autós Büfében hamburgereztünk (370Ft az óriás hamburger!) jó fél órát, aztán amikor már kezdtünk kicsit fázni, elindultunk tovább az S-en a Kékes felé. Parádsasvárról egy rövid meredek mászás után Parádóhutáig élménypark jellegű utakon-ösvényeken jutottunk le. A lejtőzés kellemetlen mellékhatása az volt, hogy a Kékesnek kb 350 méteres szintről vághattunk neki.

Az S-ről a Klarissza-forrás után nem sokkal P+ jelzésre váltva kemény, hosszú hegymászás következett, meglehetősen tagolt, nehéz terepen. Én itt úgy kivoltam, mint a tök. A finom hamburger szabályosan húzott visszafelé a hegyről. A Pisztrángos-tónál úgy vacogtam, mint a kutya. Fáradt is voltam, de az északi oldalon nagyon hideg is volt. Szerintem max 10-12 fok. Leizzadva, vizes ruhában (természetesen a rendes bringás felsőmet a kocsiban hagytam a reggeli napsütés örömében) nem volt kellemes élmény.

A továbbiakban nem nagyon cifráztuk, nekiestünk toronyiránt a K+-nak, ami némi tolás árán gyorsan faragott vagy 150 métert a hátralévő szintből. Az S+-t olyan 720 méteres magasságban értük el. Nagyon enyhén emelkedik, egész kellemes körút lehetne a hegy oldalában, ha nem kéne minden 100 méteren leszállni fát kerülgetni, átlépni, vagy épp bújócskázni alatta.

Az S jelzésre egy valószerűtlenül éles és meredek fordulóval lehet rátérni. A hátralévő 200 méter szintből az első 50-et 50%-os (!) meredekségű falmászással kell abszolválni. Nyilván örültem a 16 kilós bringámnak... Felérve viszont gyönyörű, meleg délutáni napsütés és páratlan kilátás fogadott. Ücsörögtünk is vagy negyed órát. Hasonló hangulatú a hely, mint a Pilis szerpentinen a kilátóhely a Hosszú-hegy és Pilisszántó felé. És a kékesi adótorony is szinte szintben látszott. Nem is kellett csak 100 métert legyűrni felfelé, azt is teljesen tekerhető terepen (na jó, néhol elég köves volt ez is).

Lefényképezt(ett)ük magunkat a csúcskőnél, aztán irány lefelé, mert már délután öt felé járt. A K+-t leszavazta mindenki, így a kevésbé zűrösnek kinéző Z felé vettük az irányt. Hát... Nem kicsit volt köves lefelé. És ahogy ereszkedtünk, az út is egyre keskenyebb lett. A kő viszont nem lett kevesebb. Gabi egy rézsűs részen el is rakta magát oldalra, szépen vérzett a térde. Ez viszont nem tartotta vissza attól, hogy két percre rá újabbat pereceljen, ezúttal a bringa fölött átesve egy gyökeres-lépcsős részen. Aztán volt még egy "majdnem". Összesen négyet burult a nap során, bepótolva az egész éves elmaradását.

A végére szerintem kicsit elege is lett mindegyikünknek a sok kőből, de legalább a Kékest is kipipálhattuk erre az évre. (Na jó, snowboarddal azért még visszanézhetünk, ha lesz elég hó decemberben.)

Képek: Google Photos

Videó: Youtube Link vs. Vimeo