Vértesi vártúra

2009. augusztus 01. 23:59 - Samorost

Nem is nagyon emlékszem, mikor jártam utoljára a Vértesben. A csókakői vár mintha derengene, de 20-30 év távlatából már nem tennék rá egy petákot sem. Úgyhogy kaptam az alkalmon, hogy Gabiék épp Sukorón nyaralnak és felajánlottak egy vértesi túravezetést. Szerencsére a társaság többi tagja is vevő volt az ötletre. Rajzoltunk egy szép nagy kört a térképre és szombat reggel kilenc után valamivel neki is álltunk a teljesítésnek.

Nem mondanám, hogy már az elején belopta magát a szívembe a környék, mert az S meglehetősen durva, vízmosásos-köves-murvás úttal üdvözölt minket. A továbbiakban sokat javult a helyzet, Vérteskozmára klassz kis lejtőzéssel jutottunk le. Persze muszáj volt bemenni vízért és ha már ott voltunk, egy gyors reggeli is belefért. Utána szépen átvágtunk az aszfaltra, amin kanyarogtunk jó negyed órát legalább. Jellemző, hogy 2 perc után már mindenki unta a banánt, ezért aztán folyamatosan szórakoztattuk magunkat szorítózással, gumidarálással, sprinteléssel. A Körtvélyesre a P3-P vonalon tekertünk fel (némi tolással színesítve a dolgot). Közben a Kis-Széna-hegyen egy újabb kajálást is megejtettünk.

A következő al-túra az I. Béla forrás, a körtvélyesi erdei temető és a Mária-szakadék végiglátogatása volt, kellemes kitérőként a Vitány vár felé menet. A várban újabb pihenőt és kajálást iktattunk be. Aztán útban a gesztesi vár felé még egy hosszabbat ejtőztünk a Mátyás-kútnál vízvételezés ürügyén. Tettünk egy villámlátogatást a Robinson-kunyhónál, majd Várgesztesre jó kis lejtőzéssel jutottunk le. Miki lefelé szépen be is defektelt, így amíg a falu határában rá vártunk, volt idő Kuricz Gabi váltóját reszelgetni. Várgesztesen a helyi kocsmában szintén pihenőt tartottunk (itt én is megengedtem magamnak egy jégkrémet), majd fent a várban megint. Nándiék kiszámolták, hogy a közel 6 óra alatt kábé 3 órát tekertünk és 3-at álltunk. Ebbe mondjuk belejátszott, hogy döglesztő meleg is volt, ami a szokásosnál jobban kivette mindenkiből az erőt. Vagyis ha nem is mindenkiből, de belőlem és Viktorból biztosan. Hogy teljen az idő, Miki még egyet defektelt a gesztesi vár után, ezúttal hátul. Le is nyúlta a pótbelsőmet. Hardhat meg közben a kotyogó hátsókereke miatt aggódott, Gáborék kellően beijesztették, hogy ha ipari csapágyas, akkor kuka. Én még a Körtvélyes előtt "megjavítottam" az enyémet, mert az is lógott rendesen.

Kőhányásnál Viktor szépen lelépett Marcival együtt (az aszfaltút egyenesen Csákvárra vitt vissza), mi meg folytattuk az utat Oroszlánkő felé (alias Csáki vár). Most már én kullogtam leghátul, mint a leggyengébb láncszem. A "várlátogatás" után ismét jó kis lejtőzés jött, majd aszfaltoztunk egy jókora darabot, hogy hozzunk valamicskét a szintidőnkön. Az aszfaltról letérve a Z-n újból piknikeztünk egyet mert már megint éhesek voltunk (már én is). Jól is jött, mert a következő mászáshoz kellett az energia. Itt már nagyon kész voltam, semmi kedvem nem volt tekerni. Távban úgy 60km, szintben 1600 méter felé járhattunk. Aztán Csókakőre olyan jutalom DH után érkeztünk meg, hogy mindenkibe rögtön visszatért az élet. A változatosság kedvéért itt K.Gabi ütötte fel az első kerekét. Amíg belsőt cserélt én is fújtam mindkét kerekembe. Végülis jobb későn, mint soha, már a nap eleje óta terveztem.

A várban újabb piknik, közben kis híján összeakasztottuk a bajszunkat az épp ott, épp akkor idegenvezető banyával és a lelkes hallgatósággal. Zavartuk a történelmi előadást a nápolyis zacskó zörgésével és a nem épp hangos rövid útvonal-megbeszélésünkkel. Ki is jöttünk, mert már nagyon benne voltunk a délutánban. Kint a vár előtt aztán D.Gabi még tartott egy rövid töri korrepetálást nekünk, műveletleneknek, majd irány a K4 jelzés lefelé. Visszamászni már senkinek nem volt kedve egy métert se, csak azért, hogy tartsuk az eredeti útvonaltervet.

Szépen átgurultunk Csákberénybe, közben alaposan lepusztítottuk az útszéli szederkészleteket. Csákberényből Gántra egy darabon a Z-n, majd jelöletlen utakon tekertünk át. Azaz Gántra gyakorlatilag be se mentünk, az S jelzésen a falu határába értünk ki. Tettünk egy rövid kitérőt (S+) Melegesre, a régi külszíni bauxitbányába, majd visszaküzdöttük magunkat az S-en Csákvárra. Este nyolcra értünk vissza a boxereinkhez.

Nem tudom, mikor fogunk legközelebb erre bringázni, a környék nagyon szép, de a széles erdei autópályák (erdészeti utak) annyira nem izgalmasak. Igaz, az a kevés technikás lefelé ami volt, az azért nagyon tetszett. Legközelebb megkeressük az igazi ösvényeket!

Képek: Google Photos

Képes videobeszámoló: