Két hét múlva Téry, úgyhogy épp ideje volt, hogy télen elkényelmesedett ülepemet feltegyem a brinágra és tekerjek egy bemelegítő kört.

Három útvonaltervet ötlöttem ki:
„A” útvonal: Budapest - Szentendre – Pap-rét – Pilisszentlászló – Királykúti-nyereg – Dömös – Királykúti-nyereg – Dömör-kapu – Szentendre – Budapest
(Dömösre a Dobogókő alatti aszfalton megyünk le és a P jelzés melletti erdészeti úton jövünk vissza)
„B” útvonal: Budapest - Szentendre – Pap-rét – Pilisszentlászló – Királykúti-nyereg – Pilisszentkereszt – Szántói nyereg – Csobánka – Pomáz – Budakalász – Budapest
(a Szántói-nyeregtől a Hosszúhegyen gurulunk át Csobánkára)
„C” útvonal: Budapest - Szentendre – Pap-rét – Pilisszentlászló – Királykúti-nyereg – Dömös – Királykúti-nyereg – Pilisszentkereszt – Szántói nyereg – Csobánka – Pomáz – Budakalász – Budapest
(Szóval C=A U B, azaz a C útvonal az A és B vegyítve)

A Dobler-Kurucz elit alakulat csak egy Isaszeg körüli gurulást tervezett, de a csali kiválóan működött, a "B" verzióra ráharapott a bagázs.
Természetesen a reggeli indulást sikerült megtolni egy fél órával, így a Megyeri-híd budai oldalán a társulat második fele épp ennyit szobrozott, mire odaértünk. Véglegesen itt szembesültem a szomorú ténnyel, hogy a mai nap nem a kiegyenlített erőviszonyokról fog szólni. A pontosan egy tucat indulóból talán csak mi ketten Lacival voltunk a szokásos harci felszereléssel felfegyverkezve, a többiek vagy 8-9 kilós országúti géppel, vagy keskeny országúti virsligumival szerelt montival álltak rajthoz. Nem volt kétséges, ki fog megint a sor végén kullogni...
A Megyeri-híd egyébként pont 15km-re van tőlünk (a budai oldal mondjuk 17), így Szentendréig pár kilométert megspóroltunk az árpád-hídi, vagy északi-összekötői útvonalhoz képest. A Skanzen után Pap-rét felé lefordulva a játszótérnél volt egy negyedórás (kajával-piával) feltöltődési pauza, aztán irány Pap-rét és a 7 kilométeres folyamatos emelkedő.
A sorompót követő két visszafordítós kanyar után az addig kissé borongós idő megkönyörült rajtunk és előbújt a nap. Szinte már melegünk is volt. Lacival szép kényelmesen, beszélgetős-lötyögős tempóban mentünk fel a csontszáraz aszfalton. A hátsó felemet itt már rendesen törte a nyereg, ezért időnként kiállva tekertem, így próbálva enyhíteni a kényelmetlenségen. Ennek eredményeként a vége felé már a combomat is kezdtem érezni. A többiek cirka fél órával előttünk értek fel, kivéve a két fős senior különítményt. Mire felértünk megint elbújt a nap, úgyhogy 2-3 perc után már fáztam rendesen -  a többieknek már emiatt is nagyon mehetnéke volt. Amig az öregek befutottak, benyomtam egy balcsiszelcsit és egy műzli szeretet (ez utóbbi meglepően jó volt), aztán még felturbóztam magam egy kis szőlőcukorral.
Irány Pilisszentlászló. Az emelkedőt az aszfalton nyomtuk le, de Lacit nem kellett sokáig kapacitálni, hogy Szentlászlóra a K-n menjünk le. Már nem is emlékszem, mikor vízibicikliztem utoljára. Az út helyén jórészt patakokban hömpölygött lefelé a víz, a kövek csúsztak, de akkor is sokkal jobban megérte itt lejönni, mint az aszfalton. A Kisrigónál már vártak a többiek, a Gáborabbik Dobler épp tetemes mennyiségű teletöltött kulaccsal bukkant elő a Kisrigó bejáratából. Lacival egy kósza gondolatként még átröppent a fejünkön, hogy tovább is a kéken megyünk, de egyrészt idővel sem álltunk olyan jól, másrészt a sártenger sem volt olyan hívogató, úgyhogy a társaság együtt gurult le a Dömörkaputól felvezető műút kereszteződéséig. Innen aztán megint fölfelé, újabb 6-7km-en keresztül. Itt már nem volt olyan barátságos a környezet, rengeteg volt a sárfelhordás, vízátfolyás, az út szélén ahogy egyre feljebbjutottunk, egyre több volt a hó. Közben a combom is kezdett bedurranni, a hátsó felem meg szabályosan sajgott. A Prédikálószékre felvezető út eleje félméter mély dagonyával indult, de szerencsére mi az aszfalton mentünk tovább Pilisszentkereszt felé. A Királykúti nyeregtől még jó 3km emelkedő várt ránk, a csapat elöl, látótávolságon kívül, mi Lacival hátul. Itt már az aszfalton is jórészt hó és latyak volt, az autók által kijárt keréknyomokban pedig folyt az olvadt hólé. Fölfelé menet ez nem is zavart annyira, lefelé már annál inkább. Rendesen eláztattam magam, hiába próbáltam mindenféle pozítúrában, jobbra-balra döntve gurulni. A főútra kiérve  Pilisszentkeresztre 62-65km/ó közötti tempóban gurultunk le, nehezítésként a szél egy-egy alkalommal rendesen megtaszigálta a bringát oldalról. Nem volt vicces.
Pilisszentkereszten már vártak a többiek, de most már csak negyed óra volt a hátrányunk. Viktort korábban, a Királykúti nyereg után majdnem utol is értük, de a szükség épp akkor rövid pihenőre kényszerített. A senior kommandó még jóval a hátunk mögött járt, már én is megkajáltam, de még sehol sem voltak. A nép úgy döntött, hogy nam akar tovább vacogni a combos szélben, ezért elindultunk. Na nem Pilisztántó, hanem Pomáz irányába. Az országútikkal nem is lehetett volna végigmenni a Hosszú-hegyen. Én szépen becsatlakoztam utánfutónak az épp induló volánbusz után, gyakorlatilag menetszél nélkül gurultam 50-55-tel a szélárnyékban. A következő megállónál a többiek elhúztak mellettem, aztán meg nem átallottak jó darabon feltartani a buszomat. Utána persze az első lehetőségnél a sofőr megelőzte őket, de akkor meg én nem bírtam tartani a busszal a tempót. 60-nál elment, ez van. Kis intermezzóként Pomáz előtt Viktor hátsóváltója nem volt hajlandó tovább működni, némi ösztökélésre volt szüksége. A banda eleje persze megint elhúzott. Aztán Budakalásztól többé-kevésbé egy kupacban mentünk, de az első traktus többnyire nagyobb tempót diktált, mint ami nekem kényelmes volt. Az azért némileg vígasztaló volt, hogy most már nem voltam egyedül. Viktor, Laci és B.Andris is eléggé kész volt.
Végül délután fél ötre értünk haza, 94km-t tekertünk. A szintet nem tudom, de saccra olyan 600-700 méter lehetett. Mindenem fájt. A sok üléstől a seggem, az emelkedőktől a combom, a Szentlászló előtti kitérőtől a csuklóm és a könyököm, a sok támaszkodástól a vállam és a nyakam. Négy hónap kihagyás után várhattam mást? Jövő héten folyt. köv.

Sajnos a Téry tekintetében elég aggasztó a kép. Az erdőben még rengeteg a víz és a sár, a magasabb részeken még hó is van bőven. Lehet, hogy dagonya-buli lesz belőle? Kellene pár szárazabb, melegebb nap a következő hetekben.

Táv: 94 km
Szint: ~600-700 m
Idő: 4:30 óra