Svájci hegyek

2008. szeptember 03. 23:59 - Samorost

Az egy hetes svájci nyaralásból két napot áldoztunk a bringázásnak. Egyrészről hatalmas élmény volt a 2000m közeli hegyeken bringázni, másrészről nagyon tanulságos is, mivel mindkét alkalommal sikerült letévedni a kijelölt bringás útról. Ez persze nem volt túl nehéz, mivel a montis utat jelző táblácskák igencsak foghíjasan vannak kirakosgatva a gyalogos útvonalakat is jelző oszlopokra. Közben meg végképp semmi jelzés. Ellenben a gyalogutak elég jól jelzettek - igaz, csak a piros sáv (néhol piros és fehér pont) ismeretes, további színekkel nem vacakoltak. De ezek legalább jól követhetően vannak a fákra, kövekre, sziklákra festve. Ellentétben a bringás jelzésekkel, amik útközben teljesen hiányoznak.

Így esett, hogy pénteken a Monte Tamarótól a Monte Lemáig még úgy-ahogy követni tudtuk a kijelölt bringás utat, de a Lemáról lefelé igencsak belehúztunk az indianadzsonszba. A tetejében Csíz még esett is egy hatalmasat (ezt rendkívüli előrelátásomnak köszönhetően meg is örökítettem). Szerencsére a horzsolásokon, zúzódásokon kívül nem lett komoly baja - mivel a kölcsönadott Motorola T6222-es PMR rádióm felfogta az ütés nagy részét (hehe). Már sötétedett, mire lakott területre értünk, ami legnagyobb meglepetésünkre az olasz oldalon volt. Szóval, még vissza kellett találni Svájcba. A megtett 46km pedig bőven elég is volt.

Szombaton rövid túrát terveztünk késői indulással a Lugano fölötti Monte Bré-re. Az első kb 600méter szintet a sikló tette meg helyettünk borsos 21CHF-ért, de onnantól magunkra (és a bringákra) voltunk utalva. Lecsorogtunk Bré falucskáig, majd onnan először aszfalton, majd "rendes" erdei utakon elkacsáztunk az alpe bollai turistaházhoz. Közben halgattunk egy kis kolompszinfóniát. Aztán meg ismét letévedtünk a bringás útvonalról és a Capanna Pairoloig megmásztuk az összes utunkba kerülő hegyet. Persze a terep olyan sziklás, köves volt, hogy tekerni csak elvétve tudtunk. Az időt sikerült megint tökéletesen kicentizni, így a Capannától - mivel már este 8 felé járt az idő - erős szürkületben ereszkedtünk lefelé egy erdei szerpentinen Villa Luganeseig. Közben időnként a fékeket pihentettük, mert a hőterhelést nem nagyon bírták. Este kilencre értünk vissza a Luganoba.

Jó volt. De legközelebb már csakis előre feltöltött GPS track-ekkel indulunk neki az ismeretlennek.